Az erősen fertőző betegségek közé sorolható skarlát nem tekinthető szezonális kórnak, ugyanis bármelyik évszakban elkapható, általánosságban igaz azonban, hogy a nyári hónapokban valamivel ritkábban jelenik meg.
Ahogy azt Dr. Erdősi Gergő belgyógyásztól megtudtuk, a legyengült immunrendszer kedvez a betegségnek, így a tanév végére kimerült gyerekeknél akár erre is gondolni kell, ha olyan tünetek jelentkeznek, amelyek skarlátra utalhatnak.
„Az elmúlt évekhez képest gyakrabban fordul elő a betegség, ami betudható a Covid-járvány alatti higiéniás előírásoknak, amelyek akkor nagyban korlátozták a skarlát terjedését is” – osztotta meg a logikus összefüggést Erdősi doktor.
Ma már nem kell kitáblázni, ha skarlátos van a háznál
Ahogy azt megkeresésünkre Dr. Király Balázs gyermekorvos elmondta, a skarlát diagnózisát hallva sok szülő megrémül, korábban ugyanis nagy ijedtséget váltott ki, ha egy kisgyerek megfertőződött.
Az ijedt szülőket azonnal próbálja is megnyugtatni, hiszen a skarlát szerencsére mára sokat szelídült. „Az én gyerekkoromban nagyon veszélyes betegségnek számított, az érintetteket szigorúan el kellett különíteni, megelőzésképp a családtagokat is antibiotikummal kellett kezelni, az esetet pedig komoly hatósági szabályok kísérték. Amikor a háznál skarlátos beteg lábadozott, az ajtóra ki kellett tenni egy piros (skarlátvörös) cédulát, hogy mindenki értesüljön a fertőzésveszélyről” – tudtuk meg a szakértőtől.
Mint azt Dr. Király Balázs elmondta, a legtöbben azért tartanak még ma is a skarláttól, mert korábban sok utóbetegséget okozhatott: a Streptococcus-fertőzés után szívet, vesét, ízületeket és idegrendszert érintő szövődmények is kialakulhattak, ma viszont csak elvétve fordulnak elő ilyen komplikációk.
A gyerekorvos kiemelte, hogy a mai skarlátos megbetegedések már közel sem olyanok, mint a régiek, ez azonban nem jelenti azt, hogy most már félvállról lehet venni a tüneteket és a kezelést.
Ma már jóval ritkábban találkozunk az összes tünetet produkáló skarláttal, az utóbetegségek pedig csaknem teljesen eltűntek. A skarlát tipikus panaszai közé tartozik a magas láz, a tüszős mandulagyulladáshoz hasonló eltérés a torokban, a kis hólyagokkal borított, úgynevezett málnanyelv, valamint az apró, szinte összefüggő pöttyökből álló, érdes tapintású bőrkiütés.”
Kevesen tudják, hogy a skarlátot követő második-negyedik héten finom hámlás figyelhető meg a tenyereken és a talpakon, amitől szintén nem kell megijedni, a fertőzés után ugyanis ez is teljesen normális
Nincs ellene védőoltás
A gyermekorvosnak többször is felteszik a kérdést a szülők, hogy létezik-e védőoltás skarlát ellen, az ebben reménykedőknek azonban nem tud jó hírrel szolgálni a doktor úr. Bár korábban voltak próbálkozások, hogy kifejlesszék a skarlát elleni védőoltást, a szakemberek nem jártak sikerrel, így a betegség ellen nem védekezhetünk ezen a módon.
Fontos tudni az antibiotikummal hatékonyan kezelhető skarláttal kapcsolatban, hogy többször is elkapható, vagyis akkor sem alakul ki a szervezetben teljes védettség, ha valaki egyszer már átesett rajta. Örömteli viszont, hogy az újból elkapott skarlát általában enyhébb lefolyású, mint az első.
Annak ellenére, hogy a skarlát többnyire gyerekbetegség, olykor a felnőttek is elkaphatják, illetve tünetmentes hordozókká válhatnak, ha skarlátos beteggel érintkeznek.
Ahogy a felnőtt betegekkel foglalkozó Erdősi Gergőtől megtudtuk, a tünetek alapvetően nem különböznek a gyermekkorban jelentkező panaszoktól, viszont kevésbé kifejezettek.
A klasszikus tünetek közül a fejfájás, torokfájás, nyelési nehézség fordul elő gyakrabban, a kiütések, illetve a láz már ritkábban jelentkezik a felnőtteknél. Emiatt sokszor nehezebb a korai diagnózis felállítása, hiszen a tünetek nagyon hasonlóak más felső légúti infekcióhoz.”
A kezelés felnőttkorban is antibiotikummal történik, persze más dózisban, mint ahogy a gyerekeknél. A skarlátot elsősorban Penicillinnel kezelik.
Erdősi doktor kiemelte, hogy ha valaki elkapta a betegséget, a legfontosabb a korai diagnózis és terápia, mivel ritkán ugyan, de súlyos szövődmények is előfordulhatnak.
A gyógyszeres terápia mellett fizikai kímélet, megfelelő folyadékbevitel általában elegendő. Fontos hozzátenni, hogy általában 24 órával az antibiotikus kezelés megkezdése után megszűnik a fertőzőképesség, tehát 1-2 napig mindenképpen érdemes kerülni a közösséget, illetve ügyelni a megfelelő személyes higiéniára, azaz a rendszeres fertőtlenítésre, kézmosásra.
Nyitókép: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
