Van, ahol digitális vérnyomásnaplóval érkeznek a háziorvoshoz a betegek, akik mediterrán diétával igyekeznek a családjuk életét jobbá tenni, míg máshol áram és víz nélküli viskókban azt találgatják, mit tegyenek aznap a gyerek tányérjára.

Magyarország Alaptörvénye szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Nem mindegy azonban, hogy valaki az ország mely régiójában látja meg a napvilágot, hol cseperedik, majd hol éli felnőtt életét. Ez ugyanis nagyban befolyásolja például az életminőséget, a születéskor várható élettartamot, illetve azt is, mekkora eséllyel vehet részt szűrővizsgálatokon vagy kérhet orvosi segítséget. Az alábbiakban megmutatjuk, a magyaroknak melyik országrészben milyen lehetőségei vannak, illetve milyen nehézségekkel kell megküzdeniük.

Van, ahol háromszor annyi orvos jut egy lakosra

Az egészségi állapotot az életmódbeli tényezőkön kívül igencsak befolyásolja az egészségügyi intézményrendszer felkészültsége. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb, 2023-as adatai szerint míg Budapesten 75, addig az Észak-magyarországi régióban alig 28 orvos jut tízezer lakosra. Ha a vármegyéket vizsgáljuk, Nógrád teljesít a legrosszabbul: itt mindössze 21 orvos felel ugyanennyi ember egészségéért.

Az alapellátás különösen fontos tényező a hosszú távú egészségünket illetően, hiszen a lakosság első körben a háziorvoshoz fordulhat segítségért. Az egy felnőtt-, vegyes vagy gyermekpraxisban dolgozó háziorvosra jutó lakosok számában megközelítjük az 1990-ben mért adatokat: míg akkor 1742 fő jutott egy orvosra, 2023-ban – sok évnyi emelkedés után – átlagosan 1710 beteget kellett egyetlen szakembernek ellátnia. Persze nem csak a betegek száma az, amit figyelembe kell venni, ha a praxisközösséget vizsgáljuk. A helyiek családi háttere, életmódja, anyagi helyzete, hozzáállása is sokat számít.

A háziorvosok szerepe Közép- és Kelet-Magyarországon

A fenti állítást jól reprezentálja, hogy milyen kompetenciákkal gazdálkodhat egy háziorvos a különböző régiókban. Az ország egyik leggazdagabb felén például igyekeznek a betegeket egészségmegőrzésről, betegségmegelőzésről e-mailes formában edukálni: „hírlevélben tájékoztatjuk őket, hogy mit tegyenek egy felső-légúti vírusfertőzés esetén, mikor forduljanak orvoshoz, vagy hogy épp milyen oltásokat kérhetnek a rendelőben. Illetve van egy honlapunk is, amin szintén sok információ érhető el” – mondja Szente Szilvia szentendrei háziorvos. Emellett tervezik, hogy például cukorbetegség-előszűrő kérdőívet küldenek majd ki, amiből megtudhatják, kit kell behívni egy vércukormérésre, de szintén kiszűrhetők lesznek a szív-és érrendszeri betegségek vagy a depresszió is.

A főváros budai oldalán is van olyan háziorvos, aki elvárja az önmenedzselést: „nálam évente egyszer mindenkinek kötelező megjelennie, akár beteg, akár nem. Ennyi energiát mindenkinek bele kell fektetnie az egészségébe, ellenkező esetben nem várhatják el az ellátórendszertől, hogy egy amúgy megelőzhető, kiszűrhető komolyabb betegség esetén meggyógyítsák őket” – mondja Kádár Emese, aki az ország egyik legfiatalabb háziorvosaként az Óbudai Egészségfejlesztési Irodával karöltve most egészségmegőrző programokat szervez a betegeinek, akik úgy tűnik, igénylik is a törődést.

Kádár Emese, az ország egyik legfiatalabb háziorvosa. Fotó: Fülöp Máté

Az ország távolabbi szegleteiben azonban, ahol a szegénység húsbavágóan mindenre rányomja a bélyegét, a háziorvosoknak aktívan együtt kell működnünk a helyi családsegítővel, a védőnőkkel, a Jelenlét Ponttal, az önkormányzattal, sőt az iskolával, óvodával is. Csak így, együtt tudnak ugyanis hatékonyan segíteni az ott élőkön. Ezeken a településeken nemhogy internet, sokszor még folyóvíz vagy áram sincs a házakban, így pedig nyilván az egészségmegőrzéssel kapcsolatos információk is nehezebben érnek célba.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Tiszadobon például mindent – így az életmódbeli tényezőket, az egészségi állapotot, sőt a születéskor várható élettartamot is – a pénztelenség határoz meg. „Ha például valakinek vérnyomáscsökkentőre van szüksége, akkor nem azt nézem, mi a legkorszerűbb, hanem hogy melyik a legolcsóbb gyógyszer. Nyilván nem adnék senkinek rossz készítményt, de az a legfontosabb, hogy amit felírok, azt be is tudják szerezni” – mondja Szerényi Nikoletta háziorvos. Sajnos van, aki még így sem tudja kiváltani a gyógyszereit, sok tehát a kezeletlen krónikus beteg: „eleinte nem értettem, miért nem javul az állapotuk. Aztán néhány hónap alatt rájöttem: van, aki a legolcsóbb gyógyszert sem engedheti meg magának vagy a gyerekének.” A helyieknél szintén probléma, hogy már a kisiskolások zöme is aktív dohányos, a felnőttek közül pedig alig jelenik meg valaki az ajánlott szűréseken, pedig csak azt a néhány percnyi időt kellene rászánni minden évben, amíg az oda érkező szűrőbuszon sorra kerülnek.

Ám ez a település még mindig szerencsésnek mondható abból a szempontból, hogy van háziorvosa. Egyre több ugyanis az ellátatlan praxis, ahol a betegeknek több tíz kilométert kell megtenniük egy vizsgálatért. „A mi szakmánk szuperképessége, hogy átlátjuk a beteg életét, nemcsak egy szeletet belőle. Erre kellene tehát építeni, bázisként megerősíteni, hogy ez lehessen a piramis legalja. A baj csak az, hogy ez az alap tele van lyukakkal, mert rengeteg építőelem hiányzik. Sok háziorvos két-három praxist kénytelen ellátni, de van, ahol egyáltalán nincs rendelés” – mondja a családorvos, aki gyerekek és felnőttek ellátásért is felel Tiszadobon.

Ahol kell, mozgó rendelővel pótolják a hiányzó praxisokat

Ezeket a „lyukakat” igyekszik betömni a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programja, ami a megszűnt praxisokat mozgó rendelőkkel pótolja valamelyest a leghátrányosabb helyzetű településeken. Nyolc telemedicina busz járja így azokat a falvakat, amelyekben nincs háziorvos, vagy hetente csupán egy-két órát rendel. Másfél éve róják az utakat a mozgó rendelők, amikben szakasszisztensek digitális eszközökkel végzik a vizsgálatokat, így internetkapcsolaton keresztül egy orvos is mindig „jelen van”. A szűrő-, kontroll- és betegségfeltáró vizsgálatok mellett időközönként gyermekszemészeti szűrést is végeznek: egy év alatt 76 faluban összesen 9000 gyermek látását vizsgálták meg tavaly, és 1100 gyermeknek készítettek ingyenes szemüveget.

A mozgó rendelőben számos vizsgálatot el tudnak végezni. Fotó: Fülöp Máté

Hogy milyen nagy szükség van a mozgó rendelőkre, azt a számok is alátámasztják: 2023-ban 42 065 orvos dolgozott Magyarországon, közülük 5 604 háziorvos vagy házi gyermekorvos. Ez azt jelenti, hogy 2010 óta közel ezer fővel csökkent a számuk, aminek következtében egyre több praxis áll betöltetlenül. Önmagában a házi gyermekorvosok számában is csökkenést látni: míg 1990-ben 1 420 gyermekorvos gondozta a legkisebbeket, 2000-ben 1 570, 2023-ban viszont már csak 1 299-en látták el a 18 év alattiak alapellátási feladatait.

Évekkel kevesebbet kaphat, aki keletebbre születik

Az Eurostat számításai szerint a születéskor várható élettartam Magyarországon átlagosan 74 év, míg a KSH legfrissebb adatai azt mutatják, hogy a férfiak 73, a nők pedig 79 évet élnek (összehasonlításként: a spanyolok átlagosan 84 születésnapot ülhetnek meg). Nem meglepő módon ez is régiónként változik: míg a Közép-magyarországi – főként a fővárosi – és a Nyugat-dunántúli régió lakói hosszabb életre számíthatnak, az Észak-Alföldön és az Észak-magyarországi régióban élnek legrövidebb ideig az emberek. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében a legrosszabb a helyzet: az egész országban itt halnak meg leghamarabb a magyarok.

Elhagyatott ház, vajon most is lakják? Kép: Getty Images

Ami az életünk végét illeti, más európai országokhoz hasonlóan Magyarországon is legtöbben szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve különféle daganatok miatt búcsúznak, de az Alzheimer-kór és a demencia más formái, illetve a diabétesz is bekerült a tíz leggyakoribb halálok közé.

Szintén érdekes információ a ’születéskor várható egészséges élettartam’, ez ugyanis arról tájékoztat, hogy utolsó éveinket egészségben éljük-e le. A KSH adatai szerint jelenleg Magyarországon ez a szám átlagosan 62,5, vagyis életük utolsó másfél-két évtizedében legtöbben valamilyen krónikus betegséggel küzdenek.

Az elmaradottabb régiókban négyszer annyi csecsemő hal meg

Ami talán a legmegdöbbentőbb adat, hogy az átlagos csecsemőhalálozási ráta tekintetében több mint kétszeres eltérés mutatkozik a legszegényebb és leggazdagabb települések között. Míg az előbbieknél az átlagos csecsemőhalálozási ráta 6 ezrelék feletti, az utóbbiak esetében 3 ezrelék alatti volt a vizsgált időszakban (2010 és 2018 között). Szerencsére a gyermekhalandóság is ritka esemény, ugyanakkor ebben is számottevő a különbség a szegény és a gazdagabb települések lakói között. A legszegényebb településeken az 1–5 évesek halálozási rátája 3,4, szemben a tehetősebb önkormányzatú településeken tapasztalt 0,8-as értékkel. A 6–18 évesek halálozási rátája a legszegényebbek esetében 3,8, míg a gazdagok esetében „csupán” 0,7. A legszegényebb és leggazdagabb lakosok közti relatív különbség az 1–5 éves korcsoportban több mint négyszeres.

Jelenlét Pont: a „fogantatástól a foglalkoztatásig”

A mélyszegénységben élő családokat a családsegítőn, különféle alapítványokon, vagy adott esetben az önkormányzaton kívül a helyi Jelenlét Pontok munkatársai is igyekeznek támogatni. Ruhával, étellel, babajátékkal, tápszerrel, gyógyszerrel, fürdőszoba- és mosógép-használattal, tanácsadással vagy egy jó szóval; mikor mire van a legnagyobb szükség. A leszakadó településeken nyújtanak segítséget, ahogyan ők fogalmaznak: a „fogantatástól a foglalkoztatásig”.

„A helyiek részére különböző szociális programokat hirdetünk, a résztvevők vetőmagot kapnak, a krízishelyzetben lévő családokat élelmiszercsomaggal, kályhával vagy épp kerti WC-vel tudjuk segíteni. Délutánonként tanítónő segít a házi feladatban, emellett fejlesztő pedagógus, tánc-, sőt zeneoktató is részt vesz a gyerekek felzárkóztatásában” – sorolja Lázár Bálint, a magyargéci Jelenlét Pont vezetője. A nógrádi faluban olyan is volt, akinek ajtó és ablak híján ki-be járt a madár a házában, őt apránként sikerült ebből kiemelni, mára pedig kiegyensúlyozott élete, munkája van.

Lázár Bálint, a magyargéci Jelenlét Pont vezetője. Fotó: Fülöp Máté

„Játszószőnyegből több is van, mert sajnos sok házban nem tudják hova letenni a kicsiket, úgy pedig lemaradnak a mozgásfejlődésben. Ilyenkor kölcsönadunk nekik egyet” – mondja a tiszadobi Jelenlét Pont vezetője, Wheeler-Mezei Virág. A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei település kismamáinak emellett a mérlegtől a mellszívón át a kiságyig sok mindent tudnak adni, ami egy gyermek érkezéséhez szükséges. Van, hogy ők hozzák haza az újszülöttet a kórházból, ha pedig a védőnő jelzi, hogy alultáplált egy csecsemő, tápszerrel is kisegítik a családot.

Mint ahogy az a felzárkózó települések weboldaláról kiderül: „a Jelenlét Pont megnyitásával egyidőben aktív szociális diagnózis készül a településen élőkről, az állapotokról, a hiányokról, a lehetőségekről és a vágyakról. Ez az átfogó felmérés adja az alapot annak a komplex beavatkozási tervnek, amely révén egyénenként megindulhat a felzárkózás. A Jelenlét ugyanis mindig személyre szabott segítséget nyújt, nem a falu problémáit akarja egyből megoldani, hanem az ott élő családokét, gyerekekét. Amikor pedig már kellően sok család élete változik meg, akkor az látható, tapintható lesz az egész falu életében.”

A tiszadobi védőnők időnként kijárnak a helyi iskolába, ahol a családtervezésről is beszélgetnek a gyerekekkel. Nem ok nélkül: van, hogy olyan édesanyának kell segíteni, aki még általános iskolába jár. Az sem ritka, hogy az új családtagot végül valamelyik nagyszülő neveli fel.

Az elégedettségi felmérés eredményei sem okoztak meglepetést

Az életminőséget az egészségi mutatók mellett a lakókörnyezet is erőteljesen befolyásolja. Magyarországon legutóbb 2020-ban kérdezték meg a lakosságot arról, hogy mennyire elégedettek lakókörnyezetük minőségével. A KSH által közzétett válaszok átlagértéke ekkor 7,3 volt, ám régiók szerint ebben is nagy különbségek mutatkoznak. A nyugat-dunántúliak a legelégedettebbek, ezt követi a Közép-dunántúli régió, a legalacsonyabb értéket pedig Pest vármegyében mérték. A települések jogállását tekintve a megyei jogú városok lakói a legelégedettebbek környezetük minőségével (7,5), a legalacsonyabb elégedettségi szint pedig a községben élőket jellemezte (7,0). A 2023-as adatok alapján az Észak-magyarországi régióban élők a legelégedetlenebbek az életminőségükkel.