Az elméleteivel később mások is foglalkoztak, és később kiegészítették egy negyedik típussal is. Dr. Gerald Schoenewolf, amerikai pszichoanalitikus még tovább gondolta a szülői típusokat, és megalkotott egy tízes rendszert.
Az autoritatív – iránymutató – szülő
Baumrind szerint ez az egészséges szülői kategória, hiszen az iránymutató szülők következetesek, de nem agresszívek, és nem büntetnek túl szigorúan. Ők azok a szülők, akik nyitottak a dolgok megbeszélésére, ezzel is tanítva gyerekeiket arról, hogyan lehetnek konstruktív kapcsolataik, és hogyan alkalmazkodhatnak másokhoz. Nagyon szeretik a gyermekeiket, megadják nekik azt a szeretetet, amire szükségük van. Azok a gyerekek, akiket ilyen szülő nevel, megtanulják a szükséges szabályokat, és független, empatikus emberként nőnek fel – ami az egészséges kapcsolatok alapja.
A tekintélyelvű szülő
A megszoksz vagy megszöksz elvet valló szülők tartoznak ebbe a típusba, akik elsősorban a büntetés, nem pedig a jutalmazás módszerét alkalmazzák a gyermeknevelésben. A büntetést sokszor az alapján róják ki, hogy milyen a hangulatuk, mennyire feszültek. Azok a gyerekek, akiknek ilyenek a szülei, általában ijedt, ingerült környezetben nőnek fel, és rosszul igazodnak a szabályokhoz. Felnőttként gyakran ők maguk is tekintélyelvű szülőkké válnak, és megismétlik az otthoni mintát.
A megengedő szülő
A megengedő, engedékeny szülők nem húzzák meg a megfelelő korlátokat gyermekeik számára, és összekeverik a szeretet azzal, hogy mindent megadnak nekik, amire akarnak. Szükségük van arra, hogy a gyermekeik megerősítsék őket abban, hogy ők jó szülők, de ezáltal túlzott hatalmat adnak nekik saját maguk felett. Azok a gyerekek, akik ilyen szülőkkel nőnek fel, gyakran elkényeztetettek és önzők, és ha felnőttként nem kapják meg azt, amit szeretnének, akkor hajlamosak hasonlóan hisztizni, kiborulni, mint kisgyerekként.
Az elhanyagoló szülő
Vannak szülők, akik megfosztják gyermekeiket a valódi, szülői neveléstől, és sokkal többet foglalkoznak saját magukkal és a dolgaikkal, mint a gyermekeikkel. Vannak köztük olyannyira munkamániások, akiknek nem jut idejük arra, hogy szülőként is jelen legyenek, néhányuknak pedig annyira mozgalmas az élete, hogy a saját gyerekeit szinte már nem is ismeri. Az ő gyermekeik úgy nőnek fel, hogy szinte fogalmuk sincs arról, kik is ők valójában, és hogyan kellene navigálni az életben. Így hiányos lesz az önértékelésük, magabiztosságuk, amire pedig nagy szükségük lenne.
A túlzottan védelmező szülő
Egy egészséges féltés, védelmezés minden szülőben jelen van, de léteznek túlzottan óvó, védelmező szülők, akik saját félelmeiket vetítik ki a gyerekre, és így rengeteg dologtól tiltják el, nem engedik neki, hogy a saját hibáiból tanulhasson. Így a gyermek önbizalma sem fejlődik rendesen, és mivel szorongásokkal, félelmekkel nő fel, nem rendelkezik majd a problémákkal való megbirkózás képességével, és nem tud majd rendesen vigyázni magára.
A nárcisztikus szülő
A nárcisztikus szülő esetében nem ő létezik a gyerekéért, hanem a gyereke van őérte. Az ilyen szülő gyerekének mindig azt kell mondania, amit a szülő hallani akar – különben a szülő haragjával szembesül -, és néha nekik maguknak kell szülői szerepbe kényszerülniük. Sok esetben saját, meg nem élt ambícióikat is a gyerekkel akarják végrehajtatni ezek a szülők, amivel azt érik el, hogy gyermekük felnőttként teljesen elveszetté válik, és nem tudja majd, ki is ő valójában.
A sarkosító szülő
Néha a két szülő teljes ellentmondásban áll egymással a gyereknevelés kérdéseiben, így egy folyamatos csatában kell felnőnie a gyereknek. Ilyen, ha az egyik szülő tekintélyelvű, míg a másik megengedő, és ebben a helyzetben az engedékeny szülőt a gyerek megtanulja manipulálni, és maga mellé állítva közösen fordulnak a tekintélyelvű szülővel szembe. Azok a gyerekek, akik ilyen helyzetbe kerülnek, nem tanulják meg a konstruktív kommunikációs készségeket, és úgy nőnek fel, hogy fogalmuk sincs, hogy lehet egészséges kapcsolatokat létesíteni.
A függő szülő
Azok a szülők tartoznak ebbe a kategóriába, akik nem akarják elengedni gyermekeiket, tőlük függenek, de közben azt feltételezik, hogy gyermekeik függenek őtőlük. Nagyon barátságossá, kényelmessé teszik az otthonukat, és bűntudatot keltenek a gyermekeikben, hogy ne akarjanak kirepülni a családi fészekből. Ezek a szülők gyakran még a felnőtt csemetéket is úgy kezelik, mint a kisgyerekeket, és azt éreztetik velük, hogy képtelenek magukról gondoskodni. Ezeknek a gyerekeknek kialakul szintén egy függősége a szülőktől, nem tudják érvényesíteni a saját akaratukat, és nagyon alacsony lesz az önértékelésük.
Az elszigetelt szülő
Vannak olyan szülők, akik a gyermek érkezése után teljesen elszigetelődnek a környezetüktől, rokonaiktól, barátaiktól. Egy idő után már nem tudják, hogy legyenek szülőként kapcsolatban másokkal, beleértve akár a párjukat is – sok elszigetelt szülő ezért is egyedülálló. Az ilyen szülők gyermekei nem tanulnak meg másokkal ismerkedni, és akár saját szüleiktől is távolinak érezhetik magukat, magányosak lehetnek, hasonlóan a szüleikhez.
A mérgező szülő
A legrosszabb szülőtípus a mérgező szülő, aki bármelyik alaptípusba tartozhat a fentebb említettek közül látszólag. Ez a szülőtípus szerető, gondos szülőnek mutatja magát, úgy tesz, mintha mindent gyermeke jólétéért, boldogságáért tenne, azonban észrevétlenül manipulálja csemetéjét, rombolja az életét. Az ilyen szülő gyakran elégedetlen, negatív, érzelmileg bántó magatartású a gyermekével, néha még azt is felemlegeti, hogy számára a gyerekvállalás tulajdonképpen egy teher volt. A mérgező szülők gyermekei gyakran csak később ébrednek rá, hogy ki nevelte őket valójában, és ha ezt szóvá teszik nekik, akkor válasznak azt kapják, hogy mindent értük tettek, hogy nekik jobb legyen.
(VIA)
Kapcsolódó írásaink:
- Válaszkész nevelés: a legfontosabb tudnivalók
- Kötődő nevelés – Mit kell tudni róla?
- Ha apa máshogy nevel
Kapcsolódó cikkek
