Gyerekként tévét nézni és szülőként a gyermeket tévét nézni hagyni egyaránt csábító. Végre csend van, még az örökmozgó gyermek is mozdulatlan gombóccá meredve bámulja a képernyőt. Lehet mosogatni, teregetni, kicsit utolérni magunkat az egész napos hajszolt munka után. Kérdés, milyen áron?
Nem kizárni, korlátozni!
Emlékszem, mekkora döbbenet fogadta húsz évvel ezelőtt négygyermekes magyartanárom szavait, mikor elmesélte az osztálynak, hogy náluk a családban bizony nincs tévé, és a legnagyobb, nyolcéves gyermeke még sosem látott mozgóképes mesét. Persze ma is akad a baráti körünkben egy-két „partizán” család, akik gyermekük születése után elhatározzák, hogy egy jó időre szabadságra küldik otthonukból a televíziót. Nekünk, három gyerek mellett, ez eddig nem sikerült, de próbálunk ésszerű szabályokat bevezetni, még akkor is, ha egy olyan felgyorsult korban élünk, amikor a képernyők uralják az életünket.
Nálunk az óvoda előtt tabu volt a tévézés. Nem azt mondom, hogy nem néztek meg egy-egy rajzfilmet a nagymamánál vagy vendégségben, de mi itthon a gyerekek kedvéért sosem nyúltunk a távirányító után. Aztán amikor az ikreink bekerültek az óvodába, egy csomó új impulzussal szembesültek. Mindenféléről hallottak a többi gyerektől, jöttek haza az új szavakkal: „engibőd”, pókember, „legonindzságó”. Nem akartuk, hogy úgy érezzék, hogy kimaradnak valamiből, de azt sem szerettük volna, hogy az életkoruknak nem megfelelő mesét bámuljanak.
Így maradt a közösen előre kiválasztott mesék együttes megnézése. Igaz, hogy más volt, mint az óvodai paletta, de tévézés volt, és nekik ez számított.
Szabályok okosan
A legfontosabb, hogy szülőként alakítsunk ki egy közösen elfogadott tévénézési nevelési elvet a párunkkal, melynél mindkét szülő elképzelései érvényesülnek. Annak nincs értelme, ha apa szabadabb nézeteket vall, és stikában mesefilmeket enged nézni a lurkóknak. Persze annak sincs értelme, hogy mindenáron szembe akarjunk menni a modern korral, de közvetítsünk értékeket – fogalmazzuk meg családunk értékeit, és ehhez keressünk a gyermekünk korához megfelelő tévéműsorokat. Ha nagyon szeretne tévézni, semmiképp se tiltsunk, mert hosszú távon az vissza fog ütni és titkolódzások vezet. Magyarázzuk el neki, hogy miért fontos a tévénézés szabályozása, és alakítsuk ki közösen az erre vonatkozó rutint.
Használ és árt
A rendszeresen tévét néző családokat sem szeretnénk elmarasztalni, csupán felhívni a figyelmet arra, hogy már az ovis gyerekeknek is elég zsúfolt a napjuk. Kevés a pihenés, a nyugalom, a csönd és az egészséges testmozgás, ugyanakkor az információszerzés meghaladja az életkornak megfelelő mértéket. Persze egy 5-6 éves kisgyermek már sok érdekes és hasznos dologgal ismerkedhet meg a jól megválogatott műsorokból. Előfordul azonban, hogy nincs annyi ismerete és tudása, hogy könnyedén beilleszthesse és értékelhesse a látottakat.
Így az érdekes műsor is okozhat feszültséget, az ijesztő pedig félelmet és szorongást kelthet. Nem elhanyagolható az sem, hogy TV-nézés közben folyamatosan több tízszeres és százszoros hang- és fényinger éri a gyermeket – akár hosszú órákig is! De a háttértévézés vagy a gyerekszobába beszűrődő esti film hangjai is megzavarhatják a kisgyermek nyugalmát, ami szintén számos tünetet okozhat. Ne feledjük, a távirányító a mi kezünkben van, és bánjunk vele okosan!
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
