Kedves Szülőtárs!
Láttam, hogy furcsán néztél rám, amikor letettem a bolti csokis kekszet a buliban az asztalra. Nem, nem én gyúrtam a tésztát. Nem, nem én vontam be csokimázzal, és a díszítéseket sem én rajzolgattam a tetejére. A boltban vettem.
Sütni ugyanis nem volt időm s bölcsődés, az óvodás gyerekem és a munkám mellett. Igen, már dolgozom. Igen, visszamentem korán, mert hiányzott a munka, a pénz, és mert már nem éreztem jól magam az “óvónéniskedésben”. A fiam viszont nagyon jól érzi magát a többi kisgyerek között.
Tudod, sehol nincsenek leírva a jó szülő ismérvei. De ha lennének, akkor sem feltétlen szerepelne köztük a saját készítésű sütemény. A gyerek nem attól lesz boldog. Főleg, ha az anyjának nincs is túl jó kézügyessége. Mert akkor nem egy szuper torta lesz a végeredmény, hanem egy széteső, szétfolyó béna piskóta, ami még csak nem is igazán finom. Miért kellene ezt erőltetnem? Nem nekem való.
Nem állok neki jelmezt sem készíteni, még akkor sem, ha te és a hozzád hasonlóan ügyes kezű szülők el is árasztják a közösségi oldalakat fantáziadús, ötletes, csodásan kivitelezett maskarákkal a kis békától a western hősön át a szőlőfürtig. Le a kalappal! Az én lányom viszont boldog a sokadik Elza-kosztümében, és nincs hiányérzete egyáltalán. Neki az a lényeg, hogy minél jobban csillogjon. Mármint a műkristály a műkoronában. Számomra pedig az, hogy ugyanezt tegye az ő szeme.
Sajnos én nem vagyok lelkes akkor sem, ha kis díszítéseket kell fabrikálni Halloweenre, Mikulásra, Húsvétra vagy a ki tudja hány ezer (és folyton szaporodó számú) ünnep épp aktuális darabjára. De nem szégyellem. Az én lányom nem ezt fogja eltanulni tőlem, viszont azt biztosan tudni fogja, hogy milyen fontos az önállóság, a függetlenség és az, hogy egy lány is választhat magának olyan hivatást, amilyet csak szeretne. Láthatja, hogy az anyja mennyire szereti a munkáját – talán ez is lehet jó példa.
- Kapcsolódó: Farsangi jelmez egy óra alatt
Igen, tudom, hogy fontos a minőségi időtöltés a gyerekkel. Szoktunk is mindenféle szuper dolgot csinálni hétvégén, amikor épp ráérünk. De nem fogom az életünket ehhez igazítani. Előbb elvégzek mindent a háztartásban, meglátogatjuk a nagyikat, kimegyünk a levegőre… és ha marad idő, akkor persze játszunk valamit otthon, együtt. Az is lehet, hogy fabrikálunk. De nem ígérem biztosra, nem tudom határidőre csinálni és nem gondolom, hogy ettől rosszabb anyja lennék a gyerekeimnek.
Azoknak, akiknek ettől még mindig lesz születésnapi tortájuk, meg szuper jelmezük, meg díszítéseik télen az ablakon. Csak éppen pénzért, készen vásárolva. Nekem ez az egyszerűbb, az energiáimat másba teszem. Például az ölelésükbe – az jól is megy nekem, és ingyen is van. Ráadásul két kézzel csinálom, még ha nem is kézműveskedés.
Kapcsolódó cikkek
