
Kép: Getty Images
Kertész András vendégei ezúttal Zádori Henrietta, a Szikra Tehetséggondozó Egyesület megalapítója és egy autista kisfiú édesanyja és Pintér Ada, az Együtt az Autistákért Alapítvány munkatársa, korábban tévés műsorvezető voltak. A beszélgetésből többek között megtudhattuk, hogy
egyre többet hallunk ugyan róla, de még mindig szitokszó az autizmus.
Zádori Henrietta édesanyaként hozta létre a Szikra Tehetséggondozó Egyesületet, amely autista gyermekekkel és atipikus tehetséges fiatalokkal és családjaikkal foglalkozik. Maga is érintett, a kisfiáról öt és fél évesen derült ki, hogy autizmussal él. Az egyesület tagjai abban hisznek, hogy az autizmus nem egy leküzdendő hátrány, hanem egy evolúciós adottság. Az egyesület elhivatottan küzd a szegregáció ellen és az autizmus elfogadásáért, így minden fórumon az esélyegyenlőséget hirdeti, kiáll minden meghurcolt, bántalmazott gyermekért, családért, akiket a “másságuk” miatt érnek atrocitások.
Merthogy érnek. Henrietta kisfia éppen ezért magántanuló, édesanyja tanítja otthon, noha ő egy úgy nevezett magasan funkcionáló autista, aki kétévesen már írt, több nyelven beszél. Beszélt nemcsak az intézményi nehézségekről – nem fogadnak autista gyerekeket, vagy ha igen, akkor sok óvodában, iskolában margóra teszik őket, nem viszik el például kirándulni, nem vehetnek részt iskolai ünnepségeken -, hanem arról is, milyen hosszú idő, mire valaki diagnózist kap, majd ennek birtokában szélnek eresztik a családokat, támogatás nélkül.
A beszélgetésben szó volt arról is, hogy mindenki felfedezhet magában autisztikus jeleket, például mindannyiunkkal előfordul, hogy telítődik az idegrendszerünk és olyankor nyugalomra, csendre vágyunk. Épp így van egy autista gyereknél is, csak nála más a határ, ami már nem elfogadható.
A beszélgetésből, amelyet ITT lehet megnézni megtudhatjuk, hogy mi is pontosan az autizmus és mi nem az, hogy állnak hozzá a mai fiatalok, mi a különbség egy diagnosztizált autista elfogadásában a fővárosban és vidéken és mire jó a vizuális támogatás.