A Kanner-szindróma (infantilis ill. koragyermekkori autizmus) dr. Leo Kanner amerikai pszichiáter után kapta nevét, aki 1943-ban írta le először a betegséget. Hans Aperger mellett őt tartják az autizmus, mint önálló jelenség felismerőjének.
A Kanner-szindrómáról
A Kanner-szindróma az autizmus klasszikus erős formája. Maga az autizmus “az agyi működést átható, egész életen át tartó és fogyatékossághoz vezető szociális, kommunikációs és kognitív zavar”.Ha a kiváltó okokat kutatjuk, akkor elsősorban a genetikai meghatározottságot lehet kiemelni, ugyanakkor máig nincs bizonyítéka annak, hogy a kórkép hátterében bármilyen környezeti hatás állhatna.Korábban az autizmus két típusát különböztették meg: a súlyosabb Kanner-szindrómát és a kevésbé súlyos Asperger-szindrómát. A Kanner-szindróma egy diagnosztikai kategória, amit ma már nem használnak. Jelenleg csak az autisztikus zavart (vagyis autisztikus állapotban lévő egyének), illetve az Asperger-szindrómát különböztetik meg.
A Kanner szindróma tünetei
Kanner a betegség leírásakor az alábbi jellegzetes ismertetőjegyeket említette meg:
- a gyermek születésétől fogva nem tud kapcsolatot teremteni vagy tartani másokkal (jellemzően előbb kezdenek el járni, mint beszélni)
- a nyelven keresztül nehezen, vagy egyáltalán nem tudja megértetni magát.
- viselkedését ún. autizmusok jellemzik (különböző ismétlési kényszerek) jellemzik
- a betegségben érintett gyermek a változásoktól elzárkózik
A Kanner-szindróma esetében a tünetek már az első hónapokban nyilvánvalóvá válnak. Ezek a gyermekek társaikhoz képest mind a kommunikációban, mind a szociális viselkedésben, mind pedig a rugalmas gondolkodásban visszamaradnak. A Kanner-szindrómában érintett gyermekek fele nem tanul meg beszélni vagy beszédfejlődése megkésett. Sokszor hiányzik náluk a kommunikációs szándék, kis szókinccsel rendelkeznek, monoton hangon beszélnek (echolália), és a nyelvet szó szerint értik.A Kanner-szindrómás gyermekek saját világukban élnek, környezetüktől elzárkóznak, a körülöttük lévő emberekkel nem vagy alig tudnak kapcsolatba lépni, a szemkontaktus hiánya is megfigyelhető náluk.
A Kanner-szindróma diagnózisa, kezelése
Mivel az autizmus összetett betegség, ezért erről csak szakember állíthat fel diagnózist. Amennyiben felmerül a gyanú a szülőben, célszerű gyermekpszichiátert felkeresni. A diagnosztikus kivizsgálás a gyanújelek észlelését követően bármely életkorban kezdeményezhető. A diagnózis során a szülővel történő beszélgetés mellett a gyermek fizikális és pszichés vizsgálatára is sor kerül. A diagnózis felállításában a szakorvos mellett neurológus, pszichológus és gyógypedagógus segít.Az autizmusban érintettek esetében az ellátás szempontjából egységesen kell gondolkoznunk, hiszen azonos jellegű, speciális szükségleteiket kielégítő, sajátos nevelési megközelítésre van szükségük.A terápiás és fejlesztési terv minden esetben a betegségben érintett személy szükségleteihez igazodik. A Kanner-szindrómás betegek orvosi értelemben nem gyógyíthatóak, de állapotukon, sokféle eszközzel lehet javítani. A fejlesztésre és gondozásra a korai diagnózistól kezdve egész életén át szüksége lesz a páciensnek. A fejlesztés fő célterületei a szociális-kommunikációs képességek, a kommunikáció, a rugalmas viselkedésszervezés, valamint a kognitív-, önállósággal, önellátással kapcsolatos, munka- és szabadidős készségek.Számukra kiemelt jelentőségű a strukturált környezet kialakítása és vizuális támpontok (pl. napirendek, vizuális időjelzők, folyamatokat megjelenítő vizuális algoritmusok) alkalmazása.A Kanner-szindrómás gyermek nevelése nehéz feladat elé állítja a családot, és sokszor felnőttként is képtelen lesz az önálló életre.Lektor: Hornyák Mariann, a Kék Erdő Alapítvány alapítója.Kapcsolódó cikkeink:
- Asperger-szindróma: tünetek és kezelés
- A szem is segíthet az autizmus felismerésében
- Különös gyerekek
Kapcsolódó cikkek
