Kamasz

A szülői szuperképesség, amit mindennap használni fogsz

Tanácstalan vagy, ha a gyerekednek érzelmi kitörései vannak? Pedig a megoldás kézenfekvő, legalábbis a pszichiáter szerint.
2025. Január 24.
kamasz anyjával

Kép: Getty Images

–  A nyolcadikos Jasmine ült a széken és zokogott. Az anyukája és én a kanapén ültünk. Megkérdeztem Jasmine-t, hogy mi történt, mire ő részletesen elmesélte, hogy összezördült egy közeli barátjával (ahogy ez nyolcadik osztályban lenni szokott). Biztos benne, hogy mindenki utálja őt, nem ebédelhet ezentúl a többiekkel és soha nem lesznek már barátai.

Az édesanyja a lehető legegyüttérzőbben azt mondta Jasmine-nak, hogy a helyzet szerinte nem olyan rossz, és hogy Jasmine reakciója az, ami csak ront a helyzeten. Olyan drámai szemforgatás következett, amire csak 13 éves képes, majd Jasmine kiviharzott a szobából, “Soha nem hiszel nekem, egyszerűen nem érted” mondat kíséretében. Az anya sóhajtva vállat vont, és megkérdezte tőlem, hogy van-e valami, amit másképp kellett volna csinálnia. A válaszom az volt, hogy először hagynia kell, hogy a lánya rosszul érezze magát, majd akkor lesz tere arra, hogy segítsen nekiírja saját praxisának egy tipikus történetét Dr. Candida Fink pszichiáter.

A gyerekek kiborulásai összezavarhatják a felnőtteket

A fenti esetleírás arról mutat jellemző példát, amikor egy (döntően) kamasz erős érzelmeket él át, drámainak ítél és él meg egy helyzetet, de ezt mi felnőttek teljesen másként látjuk. Sokszor túlzónak tartjuk, drámázásnak, túlreagálásnak, és épp ezért nem is reagálunk rá megfelelően. Hiába sok szülőnek az a késztetése, hogy segítsen a gyerekének, általában ezt rosszul teszik meg. Ebből még nagyobb dráma lesz és előfordulhat, hogy a kamasz bezárkózik.

Egy egyszerű szemléletváltás nagy eredményeket hozhat

A pszichiáter szerint létezik egy egyszerű stratégia, hogy a gyerekeink beszélgetésben maradjanak velünk, vagy legalábbis a szobában maradjanak, ahelyett, hogy kirohannának. Ez pedig nem már, mint a gyerek érzelmi tapasztalatainak validálása – még akkor is, ha annak számunkra nincs értelme. Ez az egyszerű lépés egyértelművé teszi a kamaszunknak, hogy tiszteletben tartjuk az, akkor is, különbözik a miénktől. Ez a szülői hozzáállás teljesen úgy irányt szabhat a beszélgetésnek.

A hangsúly a gyereken van, nem a mi tapasztalatainkon

Bármilyen nyelvet is használsz, minden olyan szó, amely azt üzeni nekik, hogy nem vitatkozol az érzéseiről, működni fog. Próbáld meg minimalizálni a saját érzéseid és tapasztalataid bevonását a beszélgetésbe ezen a ponton. Ha azt mondod, hogy tudod, mit érez a gyermeked, az empatikusan hangzik, de a tinik és a gyerekek ezt másképp érzékelhetik; nem tudják elképzelni, hogy bárki is pontosan tudja, mit éreznek ebben a pillanatban. Nem kell mindent megértened, de elfogadnod igen. Éppen ezzel éred majd el azt, hogy megosztja veled a nehézségeit és nem kizár az életéből.

(Psychologytoday)