Egy magabiztos szülő persze könnyebben dönt ebben a kérdésben is, ugyanakkor nem árt néhány alapvető szempontot mérlegelni.
Ha elmarad a gyerek a fejlődésben
Fotó: magánarchívum
Kezdjük rögtön az elején egy viszonylag egyértelmű kérdéssel. Ha azt gondolod, hogy gyermeked elmaradt a fejlődésben, beszélj az aggályaidról szakemberrel. Ha felmerült benned, hogy lassú a mozgásfejlődése, vagy nem elég ügyes a finommotorikája, konzultálj a háziorvossal vagy a védőnővel. Ha úgy érzed, kilógtok a normál tartományból, ne késlekedj.
A beszéd, a nagymozgás, a finommotorikus mozgás és szociális készségek fejlődésbeli elmaradásáról ma már objektív képet lehet kapni. Összefoglaló néven pszichomotoros fejlődési vizsgálatnak hívjuk azokat a teszteket, melyeket már egészen újszülött kortól fel tudnak venni a szakemberek annak érdekében, hogy megállapítsák, korának megfelelő szinten fejlett-e egy gyerek. Bár maga az ellátórendszer szövevényes, érdemes a háziorvost megkérdezni, milyen lehetőségek érhetőek el helyben. Többnyire a Pedagógiai Szakszolgálatok és egyéb korai fejlesztéssel foglalkozó központok, alapítványok, fejlesztőházak, magánrendelők, szükség esetén kórházi ellátóhelyek foglalkoznak kivizsgálással és fejlesztéssel.
Az emberi agy hozzávetőlegesen ötéves korig nő, azaz növekszik az idegsejtek mérete, és minél kisebb egy gyerek, annál nagyobb az agyi plaszticitása: az agy azon csodálatos képessége, hogy új tapasztalatokhoz alkalmazkodva megváltoztatja szerkezetét és funkcióit. Ezért van az, hogy a gyerekek olyan gyorsan és könnyen tanulnak, és ez az oka annak, hogy minél fiatalabb korban derül fény valamilyen fejlődési elmaradásra, annál nagyobb eséllyel segít a korai fejlesztés korrigálni a problémát.
Ha pszichés problémája van a gyereknek
Furcsán viselkedik a gyerek, hirtelen agresszívvá vált, szorong, tikkel, újra bepisil, nem akar óvodába menni, és még sorolhatnám. Ezekben a helyzetekben mind felmerülhet, hogy szakember segítségére van szükség.
A gyermekterápiában három fontos szempontot mindig körbejárunk a szülőkkel, melyek segítenek annak eldöntésében, mennyire súlyos problémával állunk szemben. Ezeket a kérdéseket érdemes otthon is átgondolni. Álljon itt most a kedvenc szemléltető példám: képzeljük el, hogy a gyerek egyik napról a másikra elkezd nagyon sokszor kezet mosni. Vársz egy ideig, hátha alábbhagy a lelkesedése, de úgy érzed, nemhogy javulna, inkább romlik a helyzet. Egyik nap azt mondja, ha nem most súrolja meg még tíz körben a kezét, biztosan balszerencse éri aznap. Ekkor merül fel benned a kérdés: ez még normális, vagy már kényszeres kézmosó lett? Mikor kellene szakemberhez vinni?
Első szempont: mennyire szenved a gyerek a problémától, azaz van-e szenvedésnyomása? Mert ha őt zavarja a saját viselkedése, az nagyon komoly belső feszültség forrása. Amikor már-már sírva méri az időt, hogy hány percig szappanozza még a kezét, vagy bosszankodik, mert képtelen abbahagyni, éljünk a gyanúval: jobb szakemberhez fordulni.
Második szempont: hogyan látja ezt a problémát a gyerek környezete? Lehet, hogy a gyerek vígan mossa a kezét a huszadik percben is, de téged ez már aggodalommal tölt el. Ijesztő látni a viselkedésváltozást, és ha megkérdezel más közeli hozzátartozókat, ők is ezt igazolják. Sőt, már az iskola is jelzi, hogy valami nincs rendben. Ha a környezet kongatja a vészharangot, akkor itt az ideje felkeresni egy szakembert.
Harmadik szempont: mennyire okoz hétköznapi életvezetési nehézséget az adott probléma? Tegyük fel, hogy a gyereket egy cseppet sem zavarja a sűrű kézmosás, és otthoni körülmények között jól kezelitek a helyzetet, nem élitek meg problémaként. Viszont a reggeli kézmosási procedúra miatt a gyerek rendszeresen elkésik az iskolából, ahol ebből már gondok adódnak. Vagy nem tud a család egy nyugodt hétvégi kirándulásra elmenni, mert a gyerek annyira retteg a kosztól, hogy képtelen tíz méternél távolabb kerülni a csaptól. Ha a probléma komoly életvezetési nehézséget okoz, forduljatok szakemberhez.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ha a három közül akár csak egy szempont szerint érdemes pszichológushoz fordulni, akkor tegyetek úgy.
Persze az ember először megfigyeli a körülményeket, akárcsak a pszichológus. Vár. Figyeli, hogyan alakulnak maguktól a dolgok, és megpróbál a saját tudása alapján segíteni. Aztán ha nincs változás, vagy romlik a helyzet, mérlegelnie kell, ebben segíthet ez a három szempont.
Néhány további példa: érdemes külső segítséget kérni, ha már annyira súlyos a székletvisszatartás, hogy le kell mondanotok programokat, mert napok óta nem kakilt a gyerek. Ha kamasz gyermeked jegyei egyszerre drasztikusan romlani kezdenek, és se te, se az iskola nem talál rá kézzelfogható magyarázatot. Valószínűleg szakmai segítséget igényel, ha óvodáskorú gyereked hetek, hónapok óta szenved a rossz gondolataitól, attól fél, hogy nem tud uralkodni magán, és megüt, megbánt, vagy szétveri a szobáját. Aggodalomra adhat okot, ha iskoláskorú gyereked viselkedése hirtelen megváltozik, és az addig barátkozós, nyitott gyerek zárkózottá válik. Nem mondja el, mi bántja. Bezárkózik a szobájába, és nem kíváncsi a barátaira sem, értelmetlennek tartja az életet.
Nem tekintjük normálisnak, ha a kamasz rövid időn belül sokat veszít a testsúlyából, és ennek ellenére tovább diétázik, mert kövérnek tartja magát. Kivizsgálást igényel, ha alvási nehézségei akadályozzák a hétköznapi életvezetését.
Azonnali segítséget kell kérni, ha egy gyerek valódi előkészületeket tesz az öngyilkosságra. Akut pszichés krízis esetén, az őrjöngő, dühöngő, önmagában és a környezetében kárt tevő vagy pszichoaktív szer befolyása alatt álló gyereknek azonnali kórházi ellátásra van szüksége. Ilyen esetekben ki kell hívni a mentőszolgálatot, akik intézkednek a megfelelő ellátásról.
Hogyan találjuk meg a megfelelő pszichológust?
Jómagam klinikai gyermek- és ifjúságpszichológusként a saját szakmámról tudok hitelesen beszélni. Ezért szeretnék némi útmutatást adni, milyen úton-módon keress szakembert.
Előrebocsátom: nem kell tökéletesen ismerned a rendszert és a pszichológusképzést ahhoz, hogy boldogulj. Ugyanis a megfelelő segítő kiválasztásánál nagyon fontos a személyes benyomás és a szimpátia, sőt ezek sokszor többet számítanak, mint a kórházi vagy szakszolgálati munkatapasztalat.
Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus valós eseteken keresztül mutatja be a gyereknevelés alapdilemmáit, és igazít el az egymásnak ellentmondó elméletek útvesztőjében. A csecsemő- és kisgyermekkorra fókuszáló könyv gyakorlati tanácsokkal segít a szülői önismeret útjára lépni, hogy képesek legyünk egyre tudatosabban kezelni a hozott mintáinkat és a váratlan vagy elkeserítő gyereknevelési helyzeteket. A szakember beavat számos általa használt gyermekpszichológiai módszerbe is, amelyek elemeit sikerrel alkalmazhatjuk saját családunkban.
A gyerek pszichés problémájával érdemes először a helyi államilag finanszírozott lehetőségeket feltérképezni. Iskolai-óvodai nehézségek esetén az intézmény pszichológusa tud a leginkább segíteni. Számára adott a lehetőség, hogy beüljön a csoportba, és megfigyelje a gyereket, miközben zajlik a nap, így még inkább személyre szabott tanácsot tud adni.
Amíg a gyerek oktatási intézményben tanul, jogosult a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat szolgáltatásait igénybe venni. Az itt dolgozó kollégák szükség esetén terápiás ellátást is tudnak biztosítani, de a probléma feltárása után segítenek továbbirányítani a családot a megfelelő ellátóhelyre.
Családi problémák esetén a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok is felkereshetőek, ahol szintén dolgoznak gyerekekkel foglalkozó pszichológusok, családterapeuták, mint ahogyan különböző kórházi ambulanciákon, gyermekpszichiátriai gondozókban és rendelőkben is. Érdemes ezeket a lehetőségeket helyben feltérképezni.
Állami és magán pszichológiai ellátásban is fordulj klinikai gyermek- és ifjúságpszichológushoz, ha valamilyen pszichés betegség gyanúja áll fenn. Ilyen a depresszió, a szorongás, a kényszeresség, az öngyilkossági gondolatok, a pánik, a pszichoszomatikus tünetek, a súlyos traumatizáltság stb. A szakpszichológus szükség esetén gyermekpszichiáter bevonását is javasolhatja.
Életvezetési nehézségek, nevelési elakadás és fejlődési kérdések már nemcsak klinikai kompetencia alá tartoznak, nyugodtan forduljunk a releváns gyerekterápiás tapasztalattal rendelkező pszichológusokhoz is.
Nagyon fontos, hogy tudd: mindig kérdezhetsz tőlünk. Már a telefonban érdemes egy-két mondatban összefoglalni a helyzetet, az első alkalomra pedig érdemes úgy tekinteni, mint tájékozódó beszélgetésre. A probléma részletesebb ismeretében ugyanis még mindig fennáll a lehetőség, hogy más szakemberhez kell fordulni, például a pszichológus családterápiát ajánlhat. Sőt, neked is jogod van mást választani, ha ellenérzéseid vannak az adott pszichológussal szemben.
Kapcsolódó cikkek
