Szerinted dönthet-e úgy egy kisbolt tulajdonosa, hogy nem szolgál ki energiaitallal gyerekeket arra hivatkozva, hogy az káros az egészségükre? – szegezte nekem a kérdést egy ismerősöm, aki az országot járva szembesült ezzel a különös kereskedelmi gyakorlattal.
Kereskedő nem kényszeríthető kereskedelemre – hangoztatta a férjem édesanyja, aki huszonöt évig volt egy kisvárosi drogéria tulajdonosa, és soha nem adott el olyan termékeket a gyerekeknek, amik károsak lehettek volna az egészségükre. Váltig állította, hogy semmi szükség arra, hogy egy tíz-tizenkét éves kislány műszempillát biggyesszen magára vagy szőkítővel kísérletezzen a haján, és nem sajnálta az időt arra sem, hogy elbeszélgessen a megszeppent delikvensekkel.
Kata egy kis élelmiszerüzletet vezet, és azon a véleményen van, hogy nem kötelessége kiszolgálni mindenkit. Időnként előfordul, hogy megkéri az erősen kapatos vásárlókat, ne vegyenek alkoholt; és nem egyszer jelezte már kiskorú vevőinek is, hogy nem nekik való az energiaital. Kár, hogy nem nagyon hatja meg őket – tette hozzá keserűen.
Lehet, hogy kissé idejétmúlt és megmosolyogtató ez a népnevelői lelkület, de azért játsszunk el egy kicsit a kérdéssel! Munkaköri kötelessége-e az eladónak, hogy a szülő helyett elbeszélgessen a gyerekekkel az energiaitalok káros hatásairól? Dönthet-e úgy, hogy így védi meg egy gyerek egészségét? És az energiaital tényleg akkora kockázatot jelent, ami miatt a pultra kell csapni, és meg kell tagadni a kiszolgálását?
Az energiaital az új mumus?
Az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) 2012-ben végzett egy átfogó vizsgálatot az energiaital-fogyasztással kapcsolatban, melynek során tizenhat uniós országban összesen 52 000 személyt – 14 500 felnőttet, 32 000 serdülőt, valamint 5500 gyermeket – kérdeztek meg. Az eredmények szerint az energiaital fogyasztási aránya a serdülők között volt a legmagasabb. Ebben a korcsoportban a vizsgált személyek 68 százaléka életében legalább egyszer ivott energiaitalt, míg a felnőtteknél ez a mutató 30 százalék, a gyerekek körében pedig 18 százalék volt.
Fotó: Getty
Az energiaitalok kiskereskedelmi forgalma évek óta szinte töretlenül szárnyal, ám míg korábban ez az italféleség elsősorban impulzuscikknek vagy prémiumkategóriás terméknek számított, manapság mindennapi fogyasztási termék lett belőle. Itthon nem került be a gyermek- és fiatalkorúak védelmét szolgáló rendelkezések tiltott termékei közé, vagyis az alkohollal vagy a dohánytermékekkel ellentétben továbbra is megvehetik a tizennyolc évnél fiatalabbak – amit sokan aggályosnak tartanak.
Mi számít energiaitalnak?
Az Országos Gyógyszerészeti- és Élelmezés-egészségügyi Intézet meghatározása szerint az energiaitalok koffeint, cukrot vagy édesítőszert, taurint, glükuronolaktont, B-vitaminokat, esetenként különböző növényi kivonatokat változó mennyiségben és kombinációban tartalmazó szénsavas, alkoholmentes italok, amelyeket élénkítő, illetve szellemi és fizikai teljesítmény-növelő hatása miatt fogyasztanak.
A népegészségügyi termékadóról szóló törvény azokat a termékeket definiálja energiaitalként, melynek metil-xantin (koffein)-tartalma meghaladja a 15 mg metil-xantin/100 ml mennyiséget, vagy taurintartalma meghaladja a 100 mg taurin/100 ml mennyiséget.
Időnként nálunk is fontolgatják, hogy Litvániához, Svédországhoz vagy az Egyesült Királysághoz hasonlóan szigorítják ezen italok vásárlását – iskolában például már 2012-óta nem árusíthatók. A Fiatal Családosok Klubja (Ficsak) – ahogy korábban írtunk róla – jelenleg is azért lobbizik, hogy csak a nemzeti dohányboltokban legyenek elérhetőek ezek.
Vegyük sorra, milyen kifogások merülnek fel!
Kinek üdítő, kinek kávé
Dr. Vajda Zsolt főorvos, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet toxikológiai osztályának vezetője úgy látja, hogy az energiaitalokkal kapcsolatos legnagyobb félreértés az, hogy nem kezeljük őket a helyükön. A főorvos HVG-ben olvasható nyilatkozata szerint ez a terméktípus nem tekinthető a sportital, üdítő vagy víz alternatívájának, és azt is tudomásul kell venni, hogy a kávéhoz és kólához hasonlóan nem való gyerekeknek.
Csakhogy a gyerekek ezt nem feltétlenül gondolják hasonlóan.
Anikó biológia szakos tanárként dolgozik egy általános iskolában, és szerinte már a kisiskolások körében is óriási méreteket öltött ezeknek az egészségre veszélyes italoknak a fogyasztása. Van, aki szinte már a víz helyett is ezt issza: „Számomra döbbenetes, hogy néhány energiaitalból nagyobb kiszerelés is elérhető és van, hogy egész nap ezt issza a gyerek.”
A csavaros kupakkal ellátott, visszazárható energiaitalok valóban arra késztethetik a gyerekeket és sajnos a szülőket is, hogy üdítőként tekintsenek rájuk, szemben a hagyományos, 250 ml-es kiszerelésű alumíniumdobozos termékekkel, amelyek egy egyszeri fogyasztásra szánt adagot tartalmaznak, és egyértelműen a kávé alternatívájaként pozicionálják magukat.
A Bethesda Gyermekkórházban dietetikusként dolgozó Sasvári-Szekeres Anita tapasztalatai szerint a kiskamaszok elsősorban a kávét helyettesítik az energiaitalokkal: Van, aki azért issza, mert a többieknél is ezt látja, és nem akar kimaradni ebből a menőnek gondolt dologból. Mások pedig úgy érzik, hogy csak ezzel bírnak tovább fent maradni, és így többet tudnak készülni egy-egy vizsgára vagy esetleg hosszabb ideig használhatják az online közösségi teret.
Kés, villa, olló, energiaital nem gyerek kezébe való
Bár a Magyarországi Energiaital Szövetség szerint a boltok polcain található összes energiaital és azok valamennyi összetevője biztonságos, egyetértenek az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) ajánlásával, mely szerint a koffeintartalmú termékek fogyasztása nem javasolt gyerekek számára. Nálunk mégis előszeretettel kortyolgatják az energiaitalokat még a kisebb gyerkőcök is.
Anna egy online fórumon mesélte el, hogy korábban egy pékségben dolgozva tagadta meg, hogy kiszolgáljon ilyesmivel nyolc-tízéves gyerekeket, amit a szülők később kikértek maguknak. A témához hozzászólók többsége egyetértett Annával, és úgy vélte, hogy – bár a törvény egyelőre nem szabályozza az energiaitalok megvásárlását – jó lenne, ha a kereskedők mégsem szolgálnák ki vele a kiskorúakat.
Egy gyermekotthonban dolgozó pedagógus arról számolt be, hogy náluk éjjel-nappal ezt isszák a gyerekek, és gyakran panaszkodnak mellkasi fájdalomról vagy kialvatlanságról, emiatt is tartaná hasznosnak, ha a boltban nem jutnának ilyen könnyedén hozzá.
Persze a kereskedő nem pedagógus, nem felelős más gyerekének az egészségéért, ráadásul melyik bolttulajdonos fog lemondani a bevételről merő jó szándékból?
Anikó a kétezres évek elején egy nyolcszáz fős településen tanított. Szerinte akkoriban még meg lehetett kérni a szülőket, hogy ne vásároljanak energiaitalt a gyerekeknek, sőt, a helyi boltos is partner volt ebben. Azóta megváltoztak a dolgok: Most, ha szólunk a gyereknek, azt a választ kapjuk, hogy a szülő vette neki. Ha meg jelzünk a szülők felé, hogy ne fogyasszon ilyesmit a gyermek, akkor közlik, hogy ők is isszák, még sincs semmi bajuk. Vagy azzal jönnek, hogy az iskola a hibás, ami óriási elvárásokat támaszt a gyerekkel szemben, akinek energiára van szüksége, hogy bírja a terhelést.
A tanárnő egyébként osztályfőnökként és biológiatanárként is többször szóba hozza tanítványainak az energiaitalok veszélyeit: Amikor szívprobléma miatt meghal egy fiatal, és a halálát összefüggésbe hozzák az energiaital-fogyasztással, akkor mindig előveszem a témát. Egy kicsit elgondolkoznak rajta, meg is érinti őket, de ez nem sokáig tart. Amikor pedig arról kezdek beszélni, hogy ez is okozhat függőséget, szinte el sem hiszik.
Létezik-e energiaital-függőség?
Sajnos létezik energiaital-függőség, és a kávéfüggőséghez lehet leginkább hasonlítani – erősíti meg a tanárnő által felvázolt veszélyeket Krupa Mónika addiktológiai konzultáns is.
Energiaital-dependenciáról akkor beszélhetünk, ha az érintett nem tudja kontrollálni annak bevitelének mértékét, akkor sem, ha már testi, lelki tünetek jelzik a káros hatást. Testi tünetek lehetnek az agyi és idegrendszeri jelek, az erős sóvárgás, a remegés, a vérnyomás és a pulzusszám emelkedése, az idegrendszert stimuláltsága, valamint az alvászavar, a koncentrációs képesség csökkenése és az ingerlékenység. A függőség kialakulása miatt ugyanazon hatás eléréséhez egyre több energiaitalra lesz szüksége a fiatalnak, és megjelennek a fogyasztáshoz kapcsolódó rituálék is (például a tanóra előtti fogyasztás).
Ez általában társuló függőség – mondja a szakember, ami azt jelenti, hogy az illető egy meglévő függőség (például internet, videójáték, alkohol vagy drog) fenntartásához társítja a koffeint. Ilyenkor az a cél, hogy minél hatékonyabban és minél tovább fenntartsák a másik függőségüket. Ez azért is veszélyes, mert ha az illető elkezdi a felépülését a fő szerétől, de az energiaitalról nem mond le, az észrevétlenül visszahozhatja újra a fő szer fogyasztását. Az energiaital ugyanis már a kialakult fogyasztási rituálé része.
Sasvári-Szekeres Adrienn dietetikus arra hívja fel a figyelmet, hogy a koffein főleg egy kisebb, vékonyabb testalkatú gyermek esetében könnyen túladagolható, és a kialakuló szívdobogásérzés, hányinger, hányás, szédülés, fejfájás miatt nem egyszer mentőt is kell hívni az ilyen esetekhez. Ha pedig a gyerek esetleg gyógyszert is szed, úgy fokozódhatnak a tünetek. Az extra energiától hamarabb tapasztalhatja a kimerültség jeleit, melynek hatására újra az energiaital után nyúl, ez pedig súlyos alvászavarhoz vezethet. Ilyenkor tehát pont az ellenkezőjét éri el, mint ami a cél lenne. Sajnos az efféle ördögi körből nehéz kiszabadulni – figyelmezteti a szülőket a dietetikus, majd hozzáteszi, az energiaitalok magas cukortartalma elhízáshoz is vezethet.
Korhatárossá kellene tenni az energiaitalokat?
Az általam megkérdezett szakemberek és szülők egységesen azon az állásponton vannak, hogy az energiaitalok vásárlását szabályozni kell. Pénztárosként dolgozó ismerősöm szerint dühítő érzés, hogy azokat a gyerekeket is kénytelen kiszolgálni, akik több doboznyi energiaitallal indítják náluk a napot. Miközben közvetlen ismeretségi körében is tud olyan kisgyermekről, akinek a mértéktelen energiaital-fogyasztás miatt alakult ki szívpanasza.
Krupa Mónika úgy véli, hogy csak egy érett, felnőtt személyiség képes belátni az energiaitalok fogyasztásával járó kockázatokat, és felelősségteljesen vállalni a mértéktelen, kontrollvesztő fogyasztás veszélyeit.
A pedagógusként dolgozó Anikó az Elf Barhoz hasonlítja ezeket a termékeket, mert tapasztalatai szerint annak is csak a szigorítást követően vették komolyan a veszélyeit. Addig, míg az energiaitalokat bárki megvásárolhatja, nem lesz olyan gyerek, akit meghatnának a szülők és pedagógusok riogatásai – tette hozzá.
Szülőként természetesen a mi felelősségünk az, hogy gyermekünk ne használjon az egészségére ártalmas dolgokat, ugyanakkor nem biztos, hogy célravezető démonizálni az energiaitalokat. A bulikba, fesztiválokra járó kamaszoknál elsősorban a mértékletes fogyasztásra kellene felhívni a figyelmet, kisgyermekek esetében pedig ezúttal is nagyszerű pedagógiai módszer lehet a példamutatás.
Kapcsolódó cikkek
