Augusztus 27-én, mindössze néhány nappal az iskolakezdés előtt jelent meg Budapest Főváros Kormányhivatalának közleménye az MTI-n, amely szerint a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) mint fenntartó által működtetett Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium valamint a Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnázium bezár. Pár napra rá kiderült, hogy a MET vidéki iskolája is ugyanerre a sorsra jutott: a szegedi Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium egy nappal az iskolakezdés előtt kapta meg a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal határozatát az intézmény működési engedélyének visszavonásáról; z iskolát törölték a magán vagy egyházi fenntartású közoktatási intézmények nyilvántartásából.
Az indoklásban minden esetben az szerepel, hogy a fenntartó jelentős közüzemi tartozást halmozott fel, ezért nem képes biztosítani a működés feltételeit, ezzel pedig veszélyezteti a gyermekek folyamatos és biztonságos nevelését.
A „hajléktalanóvoda” néven ismert intézménybe olyan szülők gyermekei is jártak, akiknek sok esetben lakcímük sincs, így az óvoda volt az egyetlen hely, ahol biztonságos közösségben tudhatták gyermekeiket. Az általános iskolába és a gimnáziumba magas számmal járnak hátrányos helyzetű, SNI-s (sajátos nevelési igényű) és egyéb módon speciális igényű gyerekek.
Az óvoda megszüntetése huszonhat kicsit érint, a kormányhivatal az ő esetükben felveszi a kapcsolatot a lakóhelyük szerint illetékes önkormányzatokkal. A kormányhivatal közleménye szerint mind a százötvenhat tanköteles tanuló számára biztosítják a tanulmányok folytatását, és kijelölték azokat az intézményeket, amelyek a szabad férőhelyek erejéig kötelesek átvenni őket. A nyolcvankilenc nem tanköteles tanulót szintén tájékoztatják majd az őket fogadni képes intézményekről. A szegedi döntés mintegy százötven gyereket és családot érint.
Fotó: szegedinap.hu
Mindkét intézkedés mindössze pár napot, a szegedi gyerekek esetében nem egész egy napot hagyott a szülőknek új iskolát találni. A Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal döntésének értelmében az érintett százharminchárom gyermek szeptember 1-jétől a vármegye honlapján listázott intézmények valamelyikében kezdheti meg a tanévet, de ez nem ilyen egyszerű, hiszen a sajátos nevelési igényű gyerekek fogadására számos intézmény nem nyitott, nem alkalmas vagy már feltöltötte a törvény által engedélyezett létszámot.
A nehézséget tovább cifrázza, hogy maguk a szülők követnek el szabálysértést, ha nem íratják be gyermeküket. Megoldhatatlan feladatnak látszik, így megkérdeztünk néhány érintett szülőt, mit tudnak tenni ebben a lehetetlen helyzetben.
„Volt olyan iskola, ahol bent sem voltak”
Suller Hajnalkának egy leendő negyedik osztályos kisfia van, Bence, aki a Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnázium tanulója volt. Két éve, amikor nagyon hosszú idő, rengeteg elutasító válasz után megtalálták a Wesley-t, úgy érezték, megnyugodhatnak. A tanárok és Robi bácsi, az igazgató úr személyében melegszívű embereket ismerhettek meg, mint mondják, az első olyan iskola volt, ahol a fiukat maximálisan biztonságban érezhették.
„Négy hónappal ezután Bencén rengeteg pozitív változást tapasztaltunk. A mi fiunk, akit a körzetes suliban csak buktatgattak, itt az első négy hónapban megtanult számolni, folyékonyan olvasni. Négyes és dicséretes ötös mindenből, kivéve a nyelvtant és a matekot, de ezekből is javított. Itt minden gyermek barátja volt a másiknak, és kiálltak egymásért.”
Iskolakezdés előtt két nappal, este nyolc után Hajnalkáék háza előtt megállt egy fehér autó, és dudálni kezdett. Hajnalka kiment, közölték vele, hogy a gyermeke törvényes képviselőjét keresik. Kezébe nyomták a kormányhivatal levelét, így tudta meg, hogy iskolájuk jogviszonyát törölték a nyilvántartásból. Adtak neki egy listát, ahol négy-öt budapesti iskola szerepelt, a többi pedig Nyíregyházán, Ózdon, Kecskeméten, Ibrányban és Lepsényben.
„Budapesti lakosként lehetetlen hatszáz kilométert utaznunk naponta. A budapesti iskolákból pedig rendszeresen az elutasítást kapjuk, azt mondják, nem is értik, hogy kerültek a listánkra, hiszen ők nincsenek SNI-s gyerekekre felkészülve, így fel sem veszik őket. De kaptam olyan válaszokat is, hogy nekik a körzetes gyerekeket kell előre venniük, és már megvan a létszám. Volt olyan iskola, ahol kezdésig bent sem voltak. Nem sikerült két nap alatt semmilyen iskolát találnunk. Így teljesen tanácstalan vagyok, kétségbeesett és aggódom.”
A hivataltól kapott dokumentumban valóban szerepel, hogy ha Hajnalka nem talál helyet, akkor szabálysértést követ el, és meg is büntethetik vagy kiemelhetik Bencét a családjából. Azt azonban nem adták meg, hogy hány napjuk van rá, hogy iskolát találjanak. „Nagyon rémültek a szülők, és rettegnek ettől az egésztől. SNI-s gyerekeket nem szívesen vesznek fel bárhová. Az erre szakosodott iskolákban nincs hely, hiszen a legtöbben megvan a létszám. Fogalmunk sincs, mi lesz most velünk, ezek a gyermekek állami iskolákban el fognak vérezni, ismét sorra buktatják majd őket. Teljesen tanácstalan vagyok, és kétségbeesve keresem a megoldást a fiamnak. A legjobb az lenne, ha visszakaphatnánk az iskolánkat. Ez nekünk már nemcsak egy iskola volt, hanem az otthonunk is.”
Sok gyerek összeomlott, Gergőt azóta húsz iskola utasította vissza
Barbara kisfia, Gergő tizenegy éves, sajátos nevelési igényű. Két iskola után találtak rá a Wesley-re, ám most megint kereshetnek újat. „Az én kisfiam diszlexiás, diszkalkúliás és diszgráfiás, szóval csak tanulási nehézségei vannak. Így is vagy húsz iskolából, amit felhívtam, visszautasítottak vagy a férőhely vagy a problémái miatt. Végül egy normál iskolába vették fel, ahol huszonheten vannak. Nagyon fél, hogy megfelel-e az ottani követelményeknek, és közben reménykedik, hogy visszakaphatja a régi életét.”
„Az első nap végén a fiam olyan pánikrohamot kapott, hogy a komplett család nagyszülőstől alig tudta megnyugtatni. Csak azt hajtogatta, hogy „anya én ezt nem akarom!” Nem ő az első, és nem az utolsó. Van annak szíve, lelkiismerete, aki ezt a döntést hozta?!” ‒ fogalmaz egy másik szülő.
Valaki már egy éve hiába keres iskolát
Baranyi Sára Borbála napközis tanítóként dolgozott a Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnáziumban, azóta a szülőknek segít boldogulni az iskolakeresésben. Azt mondja, van olyan gyermek, akit csak papíron vettek fel egy iskolába, de megkérték a szülőt, hogy ne vigye be a lányát, inkább keresgéljen tovább.
„Sok olyan gyerekről tudok, aki retteg az osztályba is belépni, hiszen csak harminc fős osztályokba tudtak bekerülni, de ez nem nekik való. Az iskolák sincsenek felkészülve ezekre a gyerekekre. Sok szülő – aki egyáltalán talált iskolát – már most azon aggódik, hogy meddig fogja bírni a gyermeke.”
A pedagógiai asszisztens szerint ezeknek a gyerekeknek nagy szükségük van az állandóságra, a biztonságos családias légkörre. Sokan nem tudják, hogyan kezeljék az autista gyerekek „kiborulását”, érzékenységét. A bizonytalanság miatt voltak olyanok, akik már egy éve keresnek másik helyet, de még mindig nem találtak olyat, mint a Wesley, hiszen ez az iskola kifejezetten erre szakosodott: hogy felvegye azokat a gyermekeket, akiket máshol nem fogadnak.
„Sajnos a körzetes iskola sem köteles fogadni ezeket a gyerekeket, ráadásul épp most rendelkeztek úgy, hogy három hónapos lakcímkártya kell a körzetes iskolához. Az is probléma, hogy sok gyereknek több kódja is van, ám a legtöbb iskola alapító okiratában az áll, hogy autistát fogad, ADHD-st pedig nem vagy fordítva, így aki mindkettő, annak esélye sincs. Az egyik anya arra kért, hogy ha talál iskolát, beajánl engem is, csak legyek ott a gyerekeivel, mert engem legalább már ismernek…”
Kapcsolódó cikkek
