Gyermeknap a Gyerekszoba.hu-n
Gyermeknap hétvégéje alkalmából – ahogyan tavaly is – a Gyerekszoba.hu “átadja” az oldalt azoknak, akikről igazán szól: a gyerekeknek, tiniknek, fiataloknak. Az ötévestől a húszévesig sokan otthagyták a nyomukat a digitális térben: fotók, írások, rajzok formájában. Hogy ne csak róluk írjunk, de velük is: lássuk, mi foglalkoztatja őket, hogyan látják ők a világot – és benne magukat. Boldog gyereknapot minden kicsinek, nagyobbnak, és persze az ő szüleiknek!
„A húszas éveid életed legszebb időszaka, élvezd ki!” Hallod újra és újra, de közben azt gondolod „Tényleg? Ez a legjobb? Ennyi?” A Z Generáció, – az 1997 és 2010 között születettek – első tagjai már beléptek a húszas éveikbe, és kétségbeesetten próbálják kitalálni, hogyan is kéne élni azt a bizonyos nagybetűs Életet.
A kapunyitási pánik fogalma 2001 körül kezdett el terjedni, miután Alexandra Robbins és Abby Willmers New York Times-bestseller könyve, a Quarterlife Crisis: The Unique Challenges of Life in Your 20s (Negyedélet krízis: A 20-as évek egyedülálló kihívásai) megjelent. A két író még az egyetemen ismerte meg egymást, majd a diplomaosztójuk után pár évvel találkoztak újra, amikor is rájöttek, hogy nagyon hasonló problémákkal küzdenek nemcsak ők ketten, de kortársaik is. A túl sok lehetőség, a folyamatos változás és kiszámíthatatlanság nagymértékű szorongást tud kiváltani a fiatalabb generációból amikor a jövőjüket érintő döntéshozatalok előtt állnak.
Z generációs #Élet problémák
Éppen csak kikerültél az egyetemről vagy pont most várod, hogy végre kezedbe fogd a diplomád, de nem tudod hogyan tovább. Az elmúlt körülbelül tizenöt évedet az iskola határozta meg, az órarended volt a napi rutinod. De most munkát kéne találni, valami olyat, amit élvezel, de azért jól is fizet anélkül, hogy folyamatosan túlóráznod kelljen. Közben lehet, hogy kezded úgy érezni: a mások által „büfészaknak” nevezett karon szerzett diplomád tényleg csak ennyit ér, és egyetlen döntéssel évekkel ezelőtt elrontottad életed minden esélyét. Aztán mégis találsz neked tetsző állásajánlatokat, amelyek ráadásul kezdő pozíciók, szóval frissdiplomásként pont neked valók. De várjunk, mégsem jó, mindegyik többéves tapasztalatot kér, neked meg olyan nincs, hiszen tapasztalat hiányában nem vettek fel sehova. A közösségi médiában eközben amúgy is csak azt látod, hogy mindenki kisvállalkozásba kezd, és hogy milyen sikeresek. Néha elhiszed egy pillanatra, hogy ez neked is menne, csak kellene egy jó ötlet, és el kéne kezdeni.
El is kéne költözni. El a szülőktől, el a kollégiumból, el az országból. Aztán meglátod a bérleti díjakat, és hirtelen nem tudod, hogy diákhitelt vegyél-e fel, amíg még tudsz, vagy keress egy harmadik állást is. Közben ismerőseid egy része már rég külföldön éli gondtalannak tűnő életét. Neked is menned kéne és elkezdeni máshol egy teljesen önálló újat vagy inkább maradni kéne a már ismert környezetben? Ilyen nagy kérdések mellett azt is ki kéne találnod, mit fogsz enni aznap, mert kezded megérteni anyukád, miért forgatta a szemét, mikor a „Mi legyen az ebéd?” kérdésre annyit válaszoltál: mindegy.
Ez egy ilyen furcsa életszakasz, mert van olyan barátod, aki éppen az esküvőjét szervezi, egy másiknak már gyerekei vannak, de olyan is akad, akinek esze ágában sincs elhagyni a mamahotelt.
Már óvodában elkezdték kérdezgetni tőled: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Gyermeki ártatlansággal, fülig érő mosollyal válaszoltál ekkor még a kérdésre, de lássuk be, kevesebben vannak azok, akik kiálltak gyermekkori álommunkájuk mellett. Aztán mikor olyan tizenöt éves leszel, újra elhangzik a kérdés (de most már több komolyságot igényel), hiszen el kéne dönteni, milyen fakultációt veszel fel gimnáziumban, vagyis azt is ki kell már most találnod, hogy melyik egyetemre mész tovább, és mi lesz a munkád. Tizenöt évesen, mikor azt sem tudod eldönteni, melyik a kedvenc színed, hozd meg az első felelősségteljes felnőttes döntésed. Aztán ahogy telik az idő, rájössz: mégsem érdekel az, amit választottál. Most tényleg legyél te az, aki az első év után otthagyja az egyetemet, és más után néz?
Utazni is kéne. Be kéne járni a világot, amíg még tele vagy a fiatalok kalandvágyával, és nem köt asztalhoz a felnőttes munkád. Ha csak a karrierre fókuszálsz, mit fogsz mesélni az unokáidnak? Választhatsz a zátonyra futott Tinder-randid és a vizsgaidőszakban kapott idegösszeomlásod története között…
Végső tehetetlenségedben rendre ugyanott kötsz ki: a közösségi médián. Nézed mások videóját, hogyan készülnek el reggel, vagyis hogyan kelnek fel mosolyogva az első ébresztőre, készítik el a tápanyagban gazdag reggelijüket aztán mennek edzőterembe, öltöznek fel szépen, mennek el az egyetemre vagy munkába, majd vásárolnak, és még a barátaikkal is találkoznak. Te meg karikás szemekkel ülsz az újabb bögre kávéd fölött, és azon gondolkozol mikor is ettél utoljára valami rendes ételt, és mennyi koffein számít már túl soknak. A barátaiddal meg éppen sikerült egy hónap után megbeszélni, hogy majd két hónap múlva tudtok találkozni egy röpke órára. Bezzeg a szüleid a te korodban már házasok voltak, volt munkájuk, és nem kizárt, hogy éppen a te gyerekszobádat tervezték. Te meg csak most kezdted el a felnőtt életet, de szeretnéd inkább visszaadni; nem jött be a próbaidőszak.
Hogyan lendülj át mindezen?
Elfogadás
Az “Élet könyvében” nem ugyan azok az íratlan szabályok érvényesek mindenkire. Haladj a saját tempódban, fedezd fel a világot, és önmagad! Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha rájössz, mégsem érdekel az, amit elkezdtél tanulni, és inkább szakot, szakmát váltanál. A világ fejlődésével rengeteg új lehetőség nyílik meg, lehet, hogy a te utad egy eddig nem is létező irányba tart, csak rajtad áll, hogy mit alakítasz ki belőle. Tanulj valami újat, kezdd el azt a vállalkozást, minden más pedig majd alakul vele! Barbie-nak is sikerült lapos sarokkal meghódítania a világot.
Célok kitűzése kis lépésekben
Persze, fontos, hogy legyenek hosszú távú elképzeléseid is, de ne akard rögtön megválaszolni, hogy hol látod magad öt vagy tíz év múlva! Kezdd kicsiben! Tervezz csak a szemeszter végéig, az ősz kezdetéig. Kis lépésekben haladva jobban meg tudod ismerni magadat, és azt, hogy mi az, ami érdekel, amivel szívesen foglalkozol, és melyek azok a tevékenységek, amiket inkább elhagynál a mindennapjaidból.
Pihenés és inspiráció
A világ rohan, de neked nem kell! Adj időt magadnak, és ne érezd rosszul magad azért, mert becsúszik egy-két lusta nap, amikor csak az ágyban fekve sorozatot nézel, vagy a napsütést kiélvezve elmész sétálni a tanulás helyett. Vedd körbe magad olyan emberekkel, akik inspirálnak, találj olyan hobbit, amely kikapcsol és feltölt! Ha folyamatosan 110%-on akarsz pörögni, sokkal nagyobb eséllyel fogsz kiégni, mielőtt bármit is igazán elkezdtél volna.
Nem vagy egyedül
A kapunyitási pánik és a bizonytalanság és szorongás érzése, amit okoz, természetes része az életnek. Nem marad állandó állapotnak, előbb vagy utóbb te is megtalálod a helyed. Hiába látod a közösségi médiában, hogy veled egyidős emberek már összerakták a sikeres életüket, ők is ugyanebben a változásban élnek. Fókuszálj az életed azon részére, amivel éppen jól haladsz és elégedett vagy; legyen az a párkapcsolatod, a tanulmányaid vagy a hobbid. Nem kell máris megfejtened az élet értelmét, nem vagy elkésve semmivel!
A szerző, Kovács Nikolett Gyermeknap alkalmából írt cikket a Gyerekszoba.hu-ra, ahogy Kovács Laura és Bagyi Eszter, fiatal újságírók is.
Kapcsolódó cikkek
