Gyakran jársz vonattal Magyarországon? Akkor képzeld el a következő jelenetet. Két perc van a vonat indulásáig, az egyik ajtónál fél tucat ember tanakodik a kalauzzal egyszerre, az egyik nem vett nosztalgiapótjegyet, mert nem tudta, hogy kell, a másik a pénztárnál szembesült vele, hogy csak készpénzzel fizethet, Hűvösvölgyben pedig nem terem minden bokorban ATM. Egy anya a gyerekeit próbálja legalább nagyjából egy helyre terelni, valaki megkérdezi, mikor indulunk, mert egy barátja csak tíz perc múlva ér ide. „Megvárjuk”, mondja a kalauz olyan lazán, mintha nem is tizenöt éves lenne. Megvárják: a vonat nyolc perc késéssel indul. Senki sem háborog.
Fotó: Neményi Márton
Míg a „rendes” MÁV esetében panaszként szokták felhozni, hogy pár évtizede megállt az idő, a Gyermekvasútnál ez az élmény része: ezért jönnek évente több százezren, nem ennek ellenére. A tizenegy kilométer nyolc megállója mind egy-egy mikrokozmosz egy letűnt, békebeli korból. Pedig mozgalmas története van, amely egyébként csodás példája annak, hogy még a legsötétebb diktatúrákban is akadhat a hatalomnak egy-egy jó ötlete. Akit érdekelnek a részletek, annak ajánljuk a már-már hátborzongatóan precíz és kimerítő Wikipedia-oldalt, benne olyan mondatokkal, mint:
A keskeny nyomközű vasúti pálya felépítményeként a zúzottkő ágyazatra fektetett faaljakra hevederekkel egymáshoz illesztett sínszálak a korábbi nyíltlemezes, síncsavaros rögzítés helyett a MÁV-nál szabványos GEO-s alátétlemezekkel kerültek lerögzítésre.
Nekünk most legyen elég annyi, hogy a kommunista hatalomátvétel után, eredetileg propagandacéllal kitalálták, hogy a jó tanuló, példás magatartású gyermekeket a cserkészeteken és úttörőrendezvényeken túl is piedesztálra szeretnék emelni. Így született meg a Gyermekvasút (akkor még Úttörővasút) ötlete. Nyomvonalát 1948-ban le is rajzolták, meg is tervezték, sőt, már az első szakaszt is átadták. Később kiderült, hogy a kezdetben nagy vitát kiváltó ötlet, azaz, hogy dolgoztassunk gyerekeket az állmásokon és a szerelvényeken bevált: nem csak képesek voltak biztonságos körülményeket teremteni, de élvezik is az egészet. Mivel a vasút inkább látványosság és családi program volt, mint közlekedési eszköz (igaz, a budai dombokon akkoriban még utak sem voltak, azaz volt állomás, ahova tényleg csak így lehetett eljutni), fel sem merült a gyerekmunka vádja. Főleg, hogy minden állomáson és szerelvényen felnőttek és a kisiskolásoknál idősebb ifivezetők segítették a gyerekeket, és segítik azóta is.
A Gyermekvasút szerencsére túlélte a rendszerváltást, igaz, a 90-es években kissé kevésbé volt a köztudatban, mint előtte: míg 1961-ben 800 ezer, 1993-ban csak 94 ezer utast szállított. A MÁV később újra népszerűsíteni kezdte a vasutat, a 10-es évekre 300 ezer körülire emelkedett az éves utasszám, és évről évre kétszáz új „kollégát” avattak. Tavaly például 600 gyermekvasutas és 75 ifivezető teljesített szolgálatot. Közben kaptak egy Guinness-pecsétet is: a Gyermekvasút 11,7018 kilométeres vonalával a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyerekek látják el.
A szolgálat márpedig véresen komoly, nem játszótér ez, ahova bárki csatlakozhat és kipróbálhatja magát egy-egy napra. Az egyenruha nem cosplay, hanem a nagybetűs Hivatás jele. Már a munkakörök is magukért beszélnek. A gyerekek itt lehetnek:
- jegyvizsgálók;
- zárfékezők;
- szuvenírárusok;
- hangosbemondók;
- peronügyeletesek;
- pénztárosok.
Azaz szó sincs arról, hogy pár gyerek a szabadidejében jegyeket lyukaszt. Ők felelnek mindenért, ami nem igényel felnőttizmokat: nem csak az utasokat terelgetik, hanem a jelzőket, váltókat is kezelik, figyelik a tolató mozdonyokat, szerelvényeket, jeleznek, indulhat-e a vonat és közben egymás munkáját is ellenőrzik. Pörög a biznisz is, a gyermekvasutas relikviákat (nyakláncok, karkötők, hűtőmágnesek, a klasszikus kézi jegylyukasztók kicsinyített replikái) viszik, mint a cukrot. A nosztalgiajárat utasai nagy részét ott jártunkkor meglepte, hogy vásárolni is lehet, de az árusként dolgozó kamaszfiú annyira meggyőző sales-es, hogy a Széchényi-hegyre szinte minden elfogyott, még a kártyák is, pedig azokat ritkán veszik – mondja. Munkájukat felnőtt (felelős) vasutas dolgozók felügyelik, segítik. A nosztalgiavonatra például mindig felszáll egy nagykorú a vezető ellenőr, és persze a fűtő és a masiniszta is felnőtt.
A fentiekből talán sejthető, hogy a Gyermekvasút nem csak szuper családi program, hanem csodálatos reality check azoknak, akik szerint régen minden jobb volt. Konkrétan receptre, kötelező jelleggel íratnánk fel mindenkinek, aki meg van róla győződve, hogy ez a mostani generáció változatos okokból (itt általában a Fortnite-tal és a TikTokkal szoktak dobálózni) már nem tudja, mi az a koncentráció, fegyelem és tisztelet. A Gyermekvasútnál meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy ez nincs így, nem is létezik: ennyi nyílt tekintetű, okos és segítőkész embert egyszerre talán még sosem láttunk. Zalán például tizenöt éves, és egy rádióműsorban hallott a vasút létezéséről; mivel a vonatozás eleve gyerekkori kattanás volt nála, nem is volt kérdés, hogy jelentkezik. „Vasút, vasút, csak a vasút” – mondja, amikor két állomás között szusszan egy kicsit. „Ahova tudtam, vonattal közlekedtem, és már akkor fotóztam őket, ez ma is tart. Még a vasút jellegzetes szagát is imádom.” Végül a 62. tanfolyammal végzett ’19-ben.
Zalántól megtudjuk: a tanfolyam kőkemény, a vizsga szigorú. Forgalmi, jelzési ismereteket kérdeznek, ismerni kell a távközlési- és biztosítóberendezéseket, és most már a személyszállítási és kereskedelmi tudás is kötelező, a helyismeretről nem is beszélve. Érintik a konfliktuskezelést és a kommunikációt is, nem mintha a Gyermekvasúton jellemző lenne a feszültség: „meg kell adni a maximális tiszteletet az utasoknak, így minden rendben lesz” – mondja magabiztosan.
Fotó: Neményi Márton
Zalánnak ebből akár karrier is lehet, „nagyon szeretném, meglátjuk”. Egyelőre ififezetőnek tanul, ha ez összejön, maradhat a Gyermekvasútnál, amíg tanul, akár egyetemistaként is. Tervben van egy járműszerelő-technikusi képzés, a cél pedig, hogy felnőttként, a „rendes” MÁV-nál mozdonyvezető lehessen. A Gyermekvasút nagyszerű terepe a networkingnek is: idősebb vasutasokkal bármikor ismerkedhet, mire rá kerül a sor, nem lesz egyedül az éles helyzetekben. Ezen a ponton inkább nem gondoltam bele, nekem milyen terveim voltak, és mit gondoltam a világról tizenöt évesen…
A feltételek szigorúak, közszolgálati jelleggel fel is soroljuk őket:
- A jelölt legyen legalább negyedikes, legfeljebb hatodikos, vagy ennek megfelelő gimnáziumi osztályba járjon;
- A tanulmányi átlaga legyen legalább 4-es;
- Az iskolaigazgató, osztályfőnök és persze a szülők hozzájárulására is szükség lesz;
- A jelentkezőre vár egy egyszerű gyermekorvosi vizsgálat;
- Jelenleg 20 ezer forintba kerül a tanfolyam.
Nem kevés pénz, persze, de ha a gyereket egy kicsit is érdekli a vasút világa, a legokosabban elköltött 20 ezer forint lesz, ezt egy ilyen nap után garantálhatjuk.
Fotó: Neményi Márton
Kapcsolódó cikkek
