Szülőként ösztönösen védjük a gyermekeinket. A dohányzóasztal éles sarkaira élvédőt teszünk. Veszélyes vegyszereket zárható szekrényekbe zárunk és fogjuk a kezüket miközben sétálunk. Életük első néhány évében folyamatos felügyeletre van szükségük.
De néhány év alatt csecsemőinkből kisgyermekek, kisgyermekeinkből iskoláskorú gyermekek, majd tinédzserek lesznek. Ahogy idősebbek lesznek, egyre kevésbé van szükségük ránk a fizikai biztonságuk érdekében. Következésképpen sokunk számára a hangsúly a csalódástól, a szomorúságtól, a frusztrációtól és a küzdelemtől való védelmükre helyeződik át.
De ezekre a csalódásokra, hibázásokra szükségük van, éppen ahhoz, hogy felnőttként megküzdési stratégiáik legyenek. Muszáj, hogy a saját hibáikból tanuljanak, rossz döntéseket hozzanak, mert minden rossz döntés mögött ott van a lehetőség a fejlődésre. Át kell adnunk időnként a felelősséget a saját életük felett. Ez persze nem azt jelenti, hogy magukra hagyjuk őket, hogy nem állunk mögöttük, hanem azt jelenti, hogy hinnünk kell abban, hogy képesek megbirkózni a problémáikkal.
Jim White, író, coach, 6 gyermek édesapja a motherly.com-on személyes példán keresztül mutatja be miről is van szó. Fia és barárja egy napon közlekedési szabálysértést követtek el, pechjükre, egy rendőr szeme láttára. Versenyezni akartak a nyílt utcán az autóikkal. A feleségével egyet értettek abban, hogy ebből a hibából csak tanulhat a 17 éves fiúk.
A fiú természetesen feldúlt volt, amikor elmesélte szüleinek a történetet, de a szülők ahelyett, hogy megszidták volna, együttérzőek voltak vele, mert belátták azt, hogy csak akkor lesz képes a gyerekük erőfeszítéseket tenni, ha nem árasztják el a negatív érzelmek. White szerint ilyen helyzetekben a gyereknek arra van szüksége, hogy a szülei meghallgassák és megbocsássanak neki.
Végül, miután a félelem és szégyenérzet alábbhagyott, a kamasz fiúk kezébe helyezték a probléma megoldását, valahogy így: „Nehéz helyzetbe hoztad magad, de okos gyerek vagy, ezért biztos vagyok benne, hogy meg tudod oldani. Mit kell tenned először?”
A tizenévesek hibáznak. A kérdés az, hogy a hibák hogyan szolgálják őket a felnőtté válásukhoz vezető úton? Ha az a célod, hogy képessé tedd őket arra, hogy a legjobbat hozzák ki magukból, akkor ne próbáld megoldani helyettük a problémáikat és ítélkezés helyett legyél partner, de bízd rájuk, hogy helyrehozzák, amit elrontottak. A perspektívaváltás mindent megváltoztathat.
Forrás: mother.ly
Kapcsolódó cikkek
