Hetente olvasunk híreket gyerekekről, akiket bántalmaznak, szexuálisan kihasználnak. Persze a hírekben csak azokat látni, akik lebuknak, és így is ijesztő a mennyiség. Vajon milyen rengeteg felvétel keringhet a net sötét oldalán, ha egyetlen embernél akár több száz, több ezer pornográf felvétel gyűlik össze? Szülőként, anyaként nehéz elviselni a tudatot, hogy ennyi kisgyereket bántanak, és mi tehetetlenek vagyunk. A visszaélőket megbüntetik, de vajon próbálnak-e, ki tudnak-e menteni minden egyes kicsit, akit ilyesmibe bevonnak – vélhetően rendszeresen? És a nehezen megválaszolható kérdés: hogyan létezik, hogy ennyi kegyetlen ember él közöttünk anélkül, hogy tudnánk róla? Talán mellettünk vásárolnak a boltban, talán ránk köszönnek a sarkon. Hogyhogy ekkora a kereslet a szadista felvételekre? Mikor romlott el ennyire a világ? Nem kizárt, hogy a pornókultúra terjedése emeli egyre magasabbra a szexuális ingerküszöböt: tudjuk, hogy mind extrémebb filmekre van kereslet, mind inkább tabudöntögetőre. De ez azért valami más: itt a legártatlanabbak megalázásán keresztül vezet az út.
Európában átlagosan ötből egy kisgyerek ki van téve szexuális erőszaknak és bántalmazásnak, és a hatóságok tudomására jutott minden harmadik, gyermekekkel szembeni szexuális visszaélést ábrázoló felvételen tíz év alatti gyermek szerepel. Az érintettek szenvedése sokáig folytatódik, hiszen valószínűleg egész életükben ott fog keringeni az interneten a velük szemben elkövetett bántalmazásokról készült felvétel. Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi tanácsadója beszélt nekünk a témáról, és az úttörőnek számító új EU-s jogszabályról.
Dr. Gyurkó Szilvia – fotó: magánarchívum
Mit értünk pontosan gyermekpornográfia alatt?
A gyermekpornográfia kifejezést a büntető törvénykönyvünk használja: ma már minden tizennyolc éven aluli személyről készült pornográf (a szexualitást öncélúan ábrázoló, a vágy felkeltésére alkalmas) felvétel ide tartozik, és mindenki büntethető, aki ilyet birtokol, készít, átad, kínál, másoknak hozzáférhetővé tesz vagy ilyennel kereskedik, nyilvánosságra hozza azt. Szintén büntethető, aki ilyen felvételek készítéséhez a körülményeket vagy az anyagi feltételeket biztosítja, illetve nemcsak a felvétel: a fotó, videó készítése tartozik ide, hanem a pornográf műsorok is, például a videochaten keresztüli kvázi élő pornó, de az Onlyfans, vagy a LiveJasmin típusú oldalakon nyújtott szolgáltatások is. Tehát az elkövetői magatartások széleskörűek. Egyébként nekünk gyermekjogi szervezetként célunk, hogy a gyermekpornográfia kifejezés helyett – a készülő új EU rendelettel is összhangban – a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésről készült felvétel kifejezést használja a jogszabály, és a közbeszédben is ez terjedjen el. Ez a kifejezés ugyanis pontosabban fedi le, hogy itt minden esetben visszaélés történik.
Mi a tervezett új uniós jogszabály lényege, célja? Miben több, mint a korábbi jogszabályok?
Becslések szerint csak 2021-ben 85 millió gyermekkel szembeni szexuális visszaélést ábrázoló képről és videóról érkezett bejelentés világszerte, és ez egy megdöbbentő adat. A jogszabály (CSA) abban hivatott segíteni, hogy végre az uniós országok különböző technológiai ágazatai is vállalják a felelősséget, és a rendelkezésükre álló eszközöket felhasználva küzdjenek a gyermekek kizsákmányolása ellen. A javasolt jogszabály ugyanis kötelezővé teszi a szolgáltatók számára, hogy jelentsék, ha a platformjaikon gyerekek online szexuális bántalmazására kerül sor, és figyelmeztessék a hatóságokat annak érdekében, hogy a ragadozókat bíróság elé lehessen állítani. A javaslat értelmében a szolgáltatóknak a gyermekcsábítási eseteket is jelenteniük kell – vagyis amikor a szexuális ragadozók bizalmi és érzelmi kapcsolatot alakítanak ki gyerekekkel azzal a céllal, hogy manipulálhassák, kihasználhassák és bántalmazhassák őket.
Ijesztő adatok
A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság nemrég adta ki az Internet Hotline 2022-es beszámolóját. (Ez egy internetes tájékoztató-segítségnyújtó szolgálat, ahol az online elérhető jogsértő vagy kiskorúakra káros tartalmakról lehet bejelentést tenni, akár név nélkül is.) Az alábbiak derültek ki:
- Az Internet Hotline-ra 2022-ben 2758 bejelentést kezelt.
- Az összes jelzés 43 százaléka, azaz 1182 darab bejelentés igényelt intézkedést az NMHH részéről.
- 2022-ben is a “gyermekpornográfia” kategóriában érkezett a legtöbb jelzés, ez az összes bejelentés 55 százaléka.
- A gyerekek online szexuális kizsákmányolásáról érkező jelzések között egyre több a kiskorúak által saját magukról készített intim felvétel.
- A felvételek alapján az áldozatok jórészt 13 év alattiak, de sok közöttük 7-10 éves lány és fiú is.
A gyermekpornográfia magyar szabályozása mennyire felel meg a nemzetközi sztenderdeknek?
Teljesen megfelel. Nemcsak azért, mert pornóműsorokban is tiltja a 18 éven aluliak szerepeltetését, részvételét, nemcsak a valósakét, hanem a nem létezőkét is. Ez utóbbi az MI korában nagyon fontos kérdés – és jelentősen megkönnyíti a büntetőeljárásokban a bizonyítást, hiszen nem kell minden felvétel esetében egyenként azonosítani, hogy valóban élő személy szerepel-e rajta vagy egy valósághű gyermekábrázolást látunk. Egyébként számos egyéb kérdést is fel lehet vetni, amelyek mind komoly társadalmi problémákra mutatnak rá. Például hogy milyen gyerekek veszélyeztetettek, kik az elkövetők, és miért látjuk azt, hogy egyre nő az ilyen típusú felvételek száma az interneten.
Kik válnak leggyakrabban áldozattá?
A gyerekeket nagyon gyakran a saját családjuk zsákmányolja ki, és kényszeríti gyermekpornográfiára. A szegénység, a társadalmi kirekesztés, az iskolarendszerből való kiesés mind-mind kockázati tényezők, illetve Magyarországon van még egy fontos veszélyeztető faktor: ha a gyermek állami gondoskodásban él, tehát kiemelték a családjából.
Jó lenne, ha a társadalom ezeket a gyerekeket, akik áldozattá váltak, tényleg úgy is kezelnék. Mert sajnos azt látjuk, hogy csak az egészen kicsi gyerekekre tekintenek így.
A pubertáskort elért, kamasz áldozatok esetén nagyon gyakran a közvélemény és az eljáró hatóságok sem azt látják, hogy kihasználták, kizsákmányolták, őket, hanem azt, hogy „biztosan ők is jól jártak”, „ez a saját választásuk volt”. Ha egy gyermek sminkkel és ruhával felnőttesíthető, akkor nehezebben kezelik őt ugyanolyan áldozatként, mint a kisebbeket, miközben az nem véletlen, hogy ma már a tizennyolc éven aluli gyerekeket egységesen védi a jogszabály.
Fotó: Getty
Kik állnak a másik oldalon?
Az elkövetőkkel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a közvélekedéssel szemben nemcsak pedofilok fogyasztanak gyermekpornót, illetve hogy új jelenségként megjelentek azok a pornófogyasztók, akik újdonságkeresés miatt néznek gyerekekkel – vagy gyerekeket imitáló felnőttekkel – forgatott pornófilmeket, tehát a nemi vágykeltés alapvetően nem a gyerekhez kapcsolódik. Ettől függetlenül, a jogszabályok – egyébként helyesen – nem tesznek különbséget pedofil és nem pedofil gyermekpornó-fogyasztó között. Mindenkinek egyformán felelősséget kell vállalni azért, ha ilyen felvételt megszerzett, készített vagy ilyet másokkal megosztott.
Mi a helyzet akkor, ha két kamasz küldözget egymásnak szexuális tartalmú felvételeket?
Ez egy probléma a magyar szabályozásban, és egyben általános kihívása is a 21. századnak. A jelenlegi rendelkezések ugyanis – bár alacsonyabb büntetési tételekkel – büntetik azt is, ha két amúgy szerelmes kamasz szextinggel, vagyis szexuális tartalmú üzeneteket küld egymásnak, hiszen ha például egy tizenöt éves lány küld a tizenhat éves barátjának magáról egy melltartós képet, akkor az egyik oldalról szexting, a másik oldalról viszont gyermekpornó. A fiú, aki a felvételt megkapja, pusztán már azért, mert birtokolja azt, büntetőjogilag felelősségre vonható. Ez a szabályozás azért is disszonáns, mert egyébként tizenkét éves kortól már (jogilag engedélyezetten – a szerk.) szexelhetnek egymással a gyerekek, kamaszok.
Tehát szexelni engedjük őket, de szextingelni nem.
A magyarok mennyire vannak tisztában a fogalmak jelentésével?
A groomingról, vagyis a becserkészésről többen hallottak, a szextinget is talán ismerik, és azt is tudják, hogy milyen kockázatai lehetnek, de szerintem ezeket a jelenségeket, és ami történik, még nem úgy azonosítják be, hogy ez szexuális bántalmazás lenne. Amikor megjelenik a szextortion, vagyis amikor valakitől felvételeket zsarolnak ki, kényszerítik, zaklatják ezzel, azt már inkább felismerik, hogy bántalmazás – és ezek büntetőjogilag is értékelhető magatartások. A probléma a határterületekkel, határátlépésekkel van: például azzal, amikor még csak kezdődik a grooming, és az elkövető manipulatív, csábító magatartása jellemző, vagy amikor még csak kedvesen kérik, hogy a gyermek küldjön magáról egy szexi fotót. Ezeket ritkábban tekintik bántalmazó magatartásnak, és sajnos sok esetben itt is bekapcsol az áldozathibáztatás, főleg, ha a gyermek idősebb, kamaszkorú, vagyis az ő hibáztatása azért, hogy ilyen helyzetbe került.
Hogy néznek ki a manipuláció tipikus elemei?
A digitális térben a bántalmazó cselekmények, helyzetek jellemzően nem egyik pillanatról a másikra fordulnak elő, hanem a már említett becserkészés, vagyis a grooming részeként. Általában azt nevezzük így, amikor egy felnőtt azért férkőzik egy gyermek közelébe, hogy valamilyen szexuális tevékenységre vegye rá. Ez is a bántalmazás egyik formája: a bántalmazó fél kapcsolatot alakít ki valakivel – ismerkedik, barátkozik –, miközben megtévesztéssel, manipulációval, hazugságokkal próbál visszaélni a helyzettel. Ez mindig is a szexuális elkövetők egyik technikája volt – főleg gyermek vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőtt áldozatok esetén.
Az online grooming sajátosságai
- Az elkövetői oldalon szinte mindig – és gyakran az áldozati oldalon is – van megtévesztés, hamis adat a személyiség, az életkor, a név kapcsán. Az internetes felületek névtelenséget engednek, ami a zaklatónak kedvez, miközben sok gyermek is azért szeret netezni, mert ott „bárki lehet”. Az online elkövetési magatartás ráadásul dinamikájában rövidebb, időben gyorsuló mintázatot mutat. A való életben elkövetett becserkészés lassúbb, elhúzódó folyamat. Hosszabb időt szán az elkövető a szemlélődésre, a megfelelőnek ítélt áldozat „kiszúrására”, „megcélzására”, majd a közel kerülésre, a bizalom elnyerésére, a folyamat „pozitív”, építkező szakaszára, amikor az áldozat még nem szembesül az irányába mutatott figyelem valódi okával.
- Online visszaélés esetében a zaklatónak nem kell ugyanazon a környéken, de még ugyanabban a városban sem laknia ahhoz, hogy a kapcsolat kiépüljön a gyermekkel. A helyszín lehet a közösségi média, a játékok platformjai, a chatszobák vagy más olyan felületek, ahol a felhasználók levelezhetnek.
- Az online becserkészés első fázisát gyakran algoritmusok végzik az elkövetők helyett. Azok szűrik ki azokat a hashtageket, kulcsszavakat, amelyek egy gyermek sérülékenységére utalnak, pl. „magány”, „egyedüllét”, „meg nem értettség” és más hasonló szavak, amelyek miatt egy gyermek különösen fogékony lehet a rá irányuló figyelemre, elismerésre, az önbizalmát erősítő jelzésekre. Az elkövető általában sérülékeny, magányos vagy sebezhető helyzetben lévő fiatalt keres. Az is fontos lehet számára, hogy a gyermek szexuálisan kíváncsi legyen.
- Vannak olyan bántalmazók, akik kamasznak adják ki magukat, vagy éppen támogatónak szeretnének tűnni: egy idősebb barátnak vagy mentornak látszanak, aki tanítani tudja a szerelmet vagy a szexet.
- A következő, építkező, bizalom- és kapcsolat-kiépítő fázisban is gyorsabban haladnak az online elkövetők, mely egyrészt következik abból, hogy az internetes kapcsolatteremtés egyébként is gyorsabb fokozaton történik, másrészt abból, hogy a gyerekek többsége a telefonján használja azokat a felületeket, ahol az elkövetők becserkészik őket. A telefon pedig mindig náluk van: intim helyzetekben és a magánéletük tereiben is. Így pedig sokkal könnyebben megnyílnak, közel érzik magukhoz azt, akivel beszélgetnek, aki számukra pozitív módon nyilatkozik. Könnyebben, gyorsabban történik, és magától értetődőbbnek tűnik az is, amikor a becserkészés utolsó fázisaiban a gyerek intim tartalmakat oszt meg magáról.
- A grooming része lehet, hogy a felnőtt megmutatja a nemi szervét, vagy más, egyértelműen szexuális tartalmú fotót, videót küld. Gyakran arra kéri a gyereket, hogy intim képeket készítsen magáról, vagy hogy ő készíthessen ilyen képeket róla.
Milyen módszerrel építik ki a bizalmat a bántalmazók?
A kiszemeltje sérülékeny pontjára reagálva olyan embernek mutatkozik, aki meghallgatja őt. A zaklató könnyen tűnhet szimpatikusnak: mindig helyesel, és mintha ő lenne az egyetlen, aki megérti az adott problémát. Az a célja, hogy a gyermek fő érzelmi támaszává váljon. Azzal is bókolhat a kamasznak, hogy felnőttként kezeli, megjegyzéseket tehet az érettségére. Felajánlhat egy szívességet, ami aztán a másikat lekötelezetté teszi – ezzel próbálhatja rávenni a gyereket arra, hogy viszonozza a szívességet. Az ilyen kapcsolat különösen veszélyes, mert nagyon hasonlít egy valódi, értékesnek tűnőre.
Merre lép tovább a bántalmazó, mikor már úgy érzi, elnyerte a bizalmat?
Első körben ellenőrzi, hogy milyen erős ez. Megpróbálhatja például elszigetelni őt a barátaitól, családtagjaitól, akár annyira is, hogy az a gyermekben érzelmi vagy más függést eredményezzen az ő irányába. Az online behálózás során a zaklató kiszedheti a kamaszból, hogy a szülei ellenőrzik-e a telefonját, vagy hogy mikor van egyedül otthon. Megkérdezheti, hogy a gyermek titokban tartja-e a beszélgetéseiket vagy a neki küldött ajándékokat – ezzel méri fel, hogy vajon tovább léphet-e úgy, hogy a gyermek nem árulja el. Az a végső fokozat, amikor a bántalmazó már biztos abban, hogy a kiépített bizalom elegendő arra, hogy minden kérése teljesüljön, és titokban maradjon. Elkövethet szexuális támadást, ráveheti a szexre vagy egyre intimebb, szexuális tartalmú képeket, videókat kérhet.
Hogyan tudjuk megtanítani a gyermekünknek, hogyan ismerje fel a helyzetet, ahol még ki tud szállni?
Mindig kiszállhat, de nyilván könnyebb az elején, mint amikor már időben és tartalommegosztásban „beljebb van”. Leginkább azért, mert nagyon magányossá teheti őt ez a helyzet. Sokat kell beszélni vele erről is, de egyébként is. Bizalmi kapcsolatban, ha a gyermek tudja, hogy nem fogják őt hibáztatni, könnyebben jelzi, ha ilyesmi történik vele. Fontos, hogy tudja: nincs egyedül. És persze azt, hogy, van hová fordulnia akkor is, ha a szüleihez nem akar vagy nem tud.
Kapcsolódó cikkek
