5 tulajdonság, amelyben megerősített az anyaság
1. Rugalmasság
Anyaként kénytelen vagy alkalmazkodni. Már a szülés időpontja sem biztos (legalábbis többnyire nem az). Miután megszületett, lassan megszokod, hogy nem tudod megjósolni, mikor éhes, mikor kakil be a háta közepéig, esetleg útközben, és bizony a bárányhimlőt meg a középfülgyulladást sem írhatod be előre a határidőnaplódba. Tudomásul kell venned, hogy a dolgok nagy része egyszerűen megtörténik, tervezés nélkül, és ehhez alkalmazkodnod kell.Eközben azt is belátod, hogy az általad előzetesen felállított szabályokat rendszeresen át kell hágnod, újra kell értelmezned, vagy újakat kitalálnod. Hiába döntötted el, hogy a gyerek a másik szobában fog aludni kezdettől, ha ez a gyakorlat oda vezet, hogy az állandó éjszakai átmászkálásoktól reggelre hullafáradt leszel. Meg kell szoknod, hogy időnként változtatnod kell az álláspontodon, és rugalmasan kell kezelned az élet hozta viszontagságokat. Néhány hónap és a többedik gyerek után már csodálkozva nézel vissza a múltba: mi a csudáért zavart annyira, ha a főnököd áttett egy tárgyalást egyik napról a másikra.
2. Empátia
Ha lánykorodban földön fetrengő gyereket láttál, akinek taknya-nyála egybefolyt, és közben azt ordította: én akarom!, nyilván kialakult véleményed volt róla és a szüleiről egyaránt. Ma már tudod, hogy ezer oka lehet egy ilyen performansznak, és azt is, hogy nem olyan egyszerű elkerülni. Mára megélted a “kimerült vagyok, senki se szóljon hozzám” állapotot, és azt is tudod, milyen mélyen el lehet érzékenyülni egy kisbaba talpacskája láttán. Miután végtelenül sok időt töltöttél már egy kétéves mellett, nem fognak megdöbbenteni a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások, akkor sem, ha valaki más produkálja ezeket. Megértő lettél, empatikus, nem csak a gyerekekkel, a felnőttekkel is elnézőbbé váltál.
3. Szervezőkészség
Logisztikában a többgyerekes anya verhetetlen. Bár a kicsi még aludna, de a nagyot óvodába kell vinni, közben be kell ugrani egy receptért a gyerekorvoshoz. A nagyit napok óta fel kellene hívnod. Az ebédnek egy órára az asztalon kell lennie, mert a kicsi tovább nem bírja ébren. A mosógép lejárt. Szeretnéd elolvasni a leveleidet. Ha nem alkalmazod a time-sharing technikát, vagyis azt, hogy egyszerre, párhuzamosan folytatsz különböző tevékenységeket (az alvó babával indultok az oviba, anyukádat főzés közben hívod föl stb.), akkor menthetetlenül belefulladsz a tennivalókba. Osztott figyelem nélkül ez nyilván esélytelen, és persze el kell fogadnod, hogy több a hibalehetőség (mondjuk túlfőhet a tészta, vagy felébredhet a baba).Ilyen helyzetekben, ha eddig nem tetted volna, most rá fogsz kényszerülni arra, hogy elfogadd mások segítségét. Megkéred a barátnődet, hogy ha már úgyis megy a doktornőhöz, hozza el a receptet. Jól tudod, hogy legközelebb te segítesz neki. Arra sincs időd, hogy bizonyos dolgok megoldásával hosszadalmasan kísérletezz. Ha elvesztek a beállítások a levelezőprogramodból, nem bajlódsz vele órákig, hátha eszedbe jut, hogy is kell helyrehozni. Felhívsz valakit, vagy megvárod a férjed: oldja meg, ő ért jobban hozzá.
4. Gyakorlatiasság
Néhány sűrűbb nap után rájössz, mit takar az igazság: “A tett halála az okoskodás”. Anyaként sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amely azonnali megoldást kíván, és akkor meg is oldjuk. Még hogy hajnali négykor nem lehet a gyerekkel sétálni? Ha egy körfolyosós házban laksz, és deded minden pitymallatkor teli torokból üvölt, de csillapíthatatlanul, akkor fölmerül, hogy el kéne húzni a helyszínről, mielőtt a család többi tagja és mind a hatvan lakótárs fölébred a nyitott ablakok mögött. Fogod a gyereket, beteszed a babakocsiba, fogod a kutyát, és szépen sétáltok egyet.Mindenki jól jár, a kölyök már a sarkon újra alszik, a kutya boldog, te pedig csodálod a napfelkeltét. Felkészülhetsz, rengetegszer találod majd magad hasonló helyzetben. Fogsz még este tízkor gesztenyét gyűjteni (mert reggel vinni kell az oviba), lehetetlen alapanyagokból komplett vasárnapi ebédet főzni (mert mindenki azt hitte, hogy a másik fog bevásárolni), éjjel telefonon utasbiztosítást kötni osztálykirándulás előtt (mert az osztályfőnök későn szólt, a gyerek meg még később…), és így tovább. Mindenre találsz megoldást, mert megoldást kell találnod.
5. Türelem
Még csak egy órája van ébren, de nagyjából huszonötször megkérdezte: “Ez mi?” Nyilván válaszolsz rá, lehetőleg egyszerűen, mégis érthetően. Elindultok, már a következő ház előtt leguggol, hogy megnézze a hangyákat, akik valami fehér izét cipelnek. Természetesen megkérdezi, hogy “ez mi?”, és te kipréselsz egy hihető választ, hátha úgy el tudtok indulni újra.El is juttok egészen a Marika néni cicájáig, aki szerinted lesben állt, hogy szándékosan lassítsa az előrehaladást. A cica után jön az, hogy csak a járdaszegélyen szabad lépegetni, vagy az, hogy egy fenyőtobozt kell továbbrugdosni, és tovább, és még tovább, és ha legurult az úttestre, akkor bizony jön a kétségbeesés. Így sétáltok el mindennap a két sarokra található boltba fél óra alatt, és persze visszafelé sem sokkal szaporább. Muszáj elengedned azt a gondolatot, hogy “csak kiugrunk tejért”, és átkeretezned “fejlesztőprogrammá”, mert hiszen az. És persze türelemmel elfogadni a monotonitást, felvenni a gyerek ritmusát.- Nálunk mindenkinek van gyereke – meséli Zsohár Zsuzsa, az Aqua PR Fordítóiroda vezetője. – A munkatársak kiválasztásánál tudatosan részesítem előnyben a szülőket.Nálam nyernek az anyukák, hiszen remek logisztikusok, körültekintőek, jó szervezők, multitaskban működnek, érettek, megfontoltak, és tudják, hogy holnap is kell kenyér. Hosszú távra terveznek. Látom, hogy nem a munkaidő végét várják, hanem az adott feladatot teljesítik. Sokkal nyugodtabbak, ráadásul hálásak, hogy végre felnőttek között lehetnek. Ez sem utolsó motiváció. Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
