Szülőként állandóan olyanokat mondunk a gyerekeinknek, hogy nézzenek mindkét irányba, mielőtt átmennek az úton, ne vegyenek mindent a szájukba, ne üssenek meg másokat – nevelünk, információt közlünk. De mi van az érzelmi intelligenciával? Azokkal a dolgokkal, amik arról szólnak, hogyan érintkezzünk másokkal? Hogy kell bocsánatot kérni? Hogy fejezzük ki az érzelmeinket?
Sokszor ilyesmikről egyáltalán nem beszélünk a gyerekeinkkel, mintha szülőként azt gondolnánk, hogy a gyerekek tudják, mi zajlik a fejünkben. Különösen a fiúknak lenne nagy szükségük erre, akik egyébként sokszor- sajnos – azt hiszik, hogy a sebezhetőség negatív tulajdonság. A fatherly.com összeszedett néhány kiindulópontot, amit legfőképpen a fiúknak kéne hallaniuk az apjuktól.
Kedves szavak a másikról
Nem a szeretlekre gondolunk. Hanem olyasmire például, hogy készülődtök valahova és egyszer csak észreveszed, hogy a kulacsok már meg vannak töltve vízzel. És azt mondod: “Á, anya feltöltötte a kulacsokat. Mindig két lépéssel előttünk jár. Nagyszerű mamád van.”Ezzel szemben minden szemforgatás vagy utalás arra, hogy anyát meg kell nyugtatni vagy óvatosan kell bánni vele, azt üzeni a fiadnak, hogy az anyja és úgy általában a nők nem egyenrangúak.
A kudarc beismerése
Legyen szó sétáról vagy biciklijavításról, ha valami nem a terv szerint alakul, lehet, hogy legszívesebben üvöltenél és káromkodnál, de inkább kezdd azzal, hogy “Ó, ezt elszúrtam”. A frusztráció kimutatása rendben van, de az, hogy mit teszel ezután, na, az nem mindegy.
Egyfelől fontos annak megtanulása, hogy mindenkinek vannak kudarcai, te sem vagy mindenható, másfelől azt is megmutathatod, hogy mindig vannak lehetőségek arra, hogy rendbe hozz valamit. Csak az számít, hogyan kezeljük a kudarcot, frusztrációt.
Az érzelmek magyarázata
A boldogság kifejezése jó; az aggodalom kifejezése különösen jó. Érdemes megmutatnod, hogy sebezhető vagy te is, hogy nem érdemes mindent magadba hordoznod, magadba fojtanod.
- Kapcsolódó: Tippek az apa-fia kapcsolat erősítésére
Segítségkérés
Segítséget kérni és azt megtanulni elfogadni fontos. Épp elég, ha annyit hall a gyereked, ha azt kéred a párodtól, hogy olvasson át egy emailt, vagy ha kölcsön kérsz egy létrát, egy haverodtól. Ha hallja azt a mondatot tőled, hogy szükségem van egy kis segítségre. Azt mutatod ezzel, hogy bár erős vagy, te neked is megvannak a magad határai, amiket ismersz. Az élet nem a feladatok delegálásáról szól, hanem arról, hogy másokat is beengedsz és képes vagy együttműködni.
Az empátia kimutatása
A konkrét szavak másodlagosak a mögöttük lévő érzésekhez képest. Próbálod megérteni, min megy keresztül a másik ember. Így teremtesz kapcsolatot másokkal. Ez azt jelenti, hogy kérdéseket teszel fel és kíváncsi vagy, és hogy valaki más kapja a reflektorfényt és ő határozza meg a tempót. Ez türelmet és nagylelkűséget tükröz.
Képzelet
“Jé, az a felhő úgy néz ki, mint egy Cadillac.” Mert nem csak a tények számítanak. A világot sokféleképpen lehet látni.
Barátság
Nem csak arról van szó, hogy vannak barátaid. Hanem az, hogy nevetést, tanácsokat, támogatást kapsz tőlük. Nem akarod, hogy a gyerekeid alapvetően idegesítőnek lássanak másokat. Jó lenne, ha a fiad azt látná, hogy az emberekben meg lehet bízni.
Felkészülés
Ez egy újabb alkalom, hogy hangosan kimondjunk dolgokat. “Megvan a táska. Kérek vizet. Naptej. Törölköző?” Ez egy folyamat, nem varázslat, ami a dolgokat megtörténtté teszi. Néhány alkalom után a gyerekek megkérdezhetik: “Megvan a víz?” Egy bizonyos ponton, talán a tinédzserkorban, ők maguk is tudnak már listát készíteni.
Bocsánatkérés
A legtöbb baklövés nem végzetes. Könnyű védekezni vagy kifogásokat keresni, ha vétünk. Az is könnyű megoldás, ha túl gyakran kérünk bocsánatot. De azokban a pillanatokban, amikor elrontasz valamit, a gyerekeknek hallaniuk kell, hogy megpróbálod helyrehozni a dolgokat. A sértett fél általában értékeli ezt, és mindketten gyorsan tovább lépnek. Nem baj, ha tévedünk és hibázunk. A lényeges az, ami utána történik.
Kapcsolódó cikkek
