Világszerte sok millió szülő panaszkodik arra, hogy a gyerek csak egyféle ételt eszik, hogy nem hajlandó zöldséget-gyümölcsöt enni, vagy meg se kóstol bizonyos ételeket. Bár a szakértők azt mondják, hogy ez csak átmeneti állapot, és majd kinövi, ha jó példát lát, ez a tanács szinte soha nem nyugtatja meg a szülőket, különösen, ha azt látják, hogy másnál ez olyan könnyedén megy. Jogos a kérdés, vajon hogyan csinálják azt a francia szülők, hogy nemhogy a kelbimbót és a brokkolit, de még a csigát és az osztrigát is megeszi a gyerek?
Az alapok természetesen már babakorban kezdődnek. A könyv szerint a legtöbb család ott rontja el a dolgot, hogy színtelen, íztelen kásákkal kezdi a szilárd ételek bevezetését, amelyek ráadásul szinte kizárólag édesek. Körte, alma, burgonya, répa – ezek a magyar gyerekek első ételei, és hiába nevezzük az utóbbi kettőt zöldségnek, valójában azok is meglehetősen édeskések.
A francia babák első étele azonban párolt, pürésített zöldbab, spenót, répa, cukkini, vagy a póréhagyma fehér része – fokhagymával, vajjal, ecettel, mustárral. Nem édes, hanem kifejezetten karakteres ízek és gyönyörű, harsogó színek, amelyek nem keltenek olyan téves képzetet a babákban, hogy az étkezésnek édesnek és színtelenül unalmasnak kell lennie.
Persze ne becsüljük le a személyes példa erejét se: a francia felnőttek maguk is nagyon sok zöldséget esznek, és nem azért, mert kötelező, hasznos és vitamindús – hanem azért, mert finom. Míg nálunk a zöldség csak köret, a franciák számára teljesen rendben van, ha egy tál párolt zöldség főétkezéssé lép elő, természetesen megfelelően bátor fűszerezéssel és tálalással. Jól tudjuk, a franciák szeretnek enni, és a zöldségekről a piacon vagy társaságban olyan élvezettel beszélnek, hogy az embernek ezt hallva szinte összefut a szájában a nyál, ezt a szenvedélyt pedig a gyerekek is hamar eltanulják a nagyoktól.
Persze senki nem állítja, hogy minden ételt könnyű bevezetni, és a francia gyerekek mindent egyformán szeretnek és boldogan fogadnak. A különbség csak az, hogy a francia szülők nem adják fel, akkor sem, ha a gyerek nemet mond rá, és akkor sem, ha több alkalommal is megtörténik a visszautasítás.
A francia gyereknevelési könyvek tanácsa: kérd meg, hogy fogja meg, szagolja meg, nyalja meg, és ha akkor sem kéri, akkor egyszerűen vedd el előle. Semmi jelenet, hogy pedig milyen finom, és mennyit dolgoztál vele. Maradj nyugodt és semleges, de ne kínálj ilyenkor valami mást. Hogy ne maradjon éhes, szoptasd meg, vagy ahogy a franciák tanácsolják, adj neki egy cumisüvegnyi tápszert. Másnap pedig próbáld újra, újra és újra. Átlagosan ugyanis tucatnyi alkalom kell ahhoz, hogy egy ízt megszokjon és elfogadjon a gyerek. Két-három visszautasítás miatt még nem szabad feladni.
Ráadásul a babaételnek amúgy is csak egyéves kor alatt van értelme, vallják, ameddig nem tud rendesen rágni a gyerek. Utána ugyanazt eszi, mint a többiek, és ugyanannál a terített asztalnál. A gyerekek számára is hasznos ez, mert nagynak érzik magukat tőle, a felnőttek haszna pedig, hogy az így szoktatott gyerek megtanulja az asztal körüli illemszabályokat, és azt, hogy a fenekén kell maradnia, míg mindenki el nem készül, így nyugodtan lehet vele később is étterembe menni.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
