Hogyan lehet elmondani a legkisebbeknek, hogy válnak a szüleik?
GYSZ: A válás tényét elmondani a gyerekeknek nem egy alkalommal, hanem egy folyamat során lehet, melyben sok mindent kell közölnünk. Fontos, hogy ezek tényközlések legyenek, ne pedig “érzésközlések”. Nem azt kell mondani ilyenkor, hogy “azt hisszük, hogy”,”úgy érezzük, hogy”, vagy “anya kiszeretett apából” – ezeket félre kell tenni. Azokra a kérdésekre kell helyezni a hangsúlyt, amelyek az ő szempontjukból fontosak: mi az, ami megmarad és továbbmegy, nem pedig arra, hogy mi az, ami eltörik. Nagyon fontos kijelenteni azt, hogy ez nem az ő hibája, sok minden ugyanúgy marad vele kapcsolatban – például hangsúlyozzuk, hogy mind a két szülője nagyon szereti őt. Érdemes ezzel kezdeni, mert akkor a gyerek egy csomagban megkapja, hogy mi az, ami marad, mi az, ami fontos, de azzal is szembesülnie kell, hogy mi az, ami változik.
Használjuk a válás szót? Megértik?
GYSZ: Szerintem fontos magának a “válás” szónak a használata, mert a gyerek másoktól úgyis ezt fogja hallani, és ha a szülők nem adják ezt értésére világosan, akkor akár azzal is szembesülhet, hogy neki valami más történet van a fejében.
Fontos, hogy milyen körülmények között és mikor mondjuk el?
GYSZ: Sokszor a szülők úgy próbálják csökkenteni a közlés súlyát, hogy valamilyen tevékenység, például autóvezetés, legózás közben mondják el a kicsiknek. Eddigi tapasztalataim szerint nem ez a legjobb megoldás. Nyilván nem szabad túl nagy felhajtást csinálni körülötte, de ne mellékesen hangozzék el.
A könyvedben szinte minden második oldalon említed a segítők szerepét, illetve azt, hogy egy ilyen helyzetben a résztvevők merjenek segítséget kérni. Milyen segítőkről lehet szó, kihez érdemes fordulni?
GYSZ: Magyarországon még mindig tartja magát az az elgondolás, hogy magunkról állítunk ki szegénységi bizonyítványt, ha valamilyen segítőhöz fordulunk, ehhez jön még hozzá, hogy az ország nem minden részén triviális, hogy eljuthatunk a megfelelő szakemberekhez. Ezért javasolok olyan segítőket is a könyvben, akik talán elsőre nem jutnának az érintettek eszébe. Kétféle segítő van, és teljesen más a funkciójuk. Az egyik a nem professzionális segítő, aki akár lehet egy barátnő, szomszéd vagy bárki, aki hasonló helyzetben volt, van. Ha valakivel őszintén lehet beszélgetni, az nagyon sokat tud segíteni. A másik csoportba tartoznak a szakértők (pszichológus, coach, párterapeuta), akik tisztában vannak azokkal a lelki-érzelmi folyamatokkal,amelyeken az ember átmegy ebben az időszakban. Tudják értelmezni a gyászt, a dühöt, a csalódottságot.A családtámogató,családsegítő központokban,gyerekjóléti szolgálatnál dolgozó segítőkhöz is fordulhatunk,de akár egy lelkészhez is- ezek ingyenesen elérhető lehetőségek. De vannak olyan tanácsadó irodák, cégek, amelyek vállalnak úgynevezett “pro bono” (ingyenesen vállalt) ügyeket is – érdemes ezeket a lehetőségeket is feltérképezni.
Mivel segíthetünk még?
GYSZ: Igyekezzünk a gyerek számára hihetővé tenni, hogy a válás sok mindent megváltoztat ugyan, de vannak állandó dolgok, amelyek biztonságot adnak. Az is fontos, hogy annak a gyereknek, akinek korábban nem mondogattuk, hogy így szeretjük, úgy szeretjük, annak ne most kezdjük mondogatni, mert a frászt hozzuk rá. Hiszen azt hiheti, hogy búcsúzunk tőle. Ha sokat összebújós, mesélős család vagyunk, akkor ezekkel az eszközökkel próbáljuk meg biztosítani az szeretetünkről.
Hol lehetnek még csapdák?
GYSZ: Sok esetben azt látom, hogy amikor a szülő elkezd azon hezitálni, hogy elmondhatom-e vagy sem, mit mondjak el, akkor sokszor a felnőtt bizonytalan. Mégpedig a válással kapcsolatban nem jutott még sziklaszilárd döntésre. De az is gyakori, hogy a szülő nem szeretne a gyerek előtt szembesülni a kudarcával. Ilyenkor a felnőtt saját magát “félti”. Az egészen kicsi gyereket nevelő szülőknek is érdemes tudniuk, hogy nem arról van szó, hogy megérti-e, felfogja-e a gyerek, hogy mit jelent a válás, hanem az a valódi kérdés, hogy mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza. A gyereknek fontosak a biztonságos, megszokott kapaszkodók,az átmeneti időszak a legnehezebb.
Hogyan tudjuk meggyorsítani ezt a folyamatot?
GYSZ: Azt látom elég sok ügyben, hogy a gyerekek sokkal hamarabb túl vannak a váláson, mint a szüleik. Ha nincsenek nagy drámák, ha minden szülő komolyan veszi azt, hogy partnerként kezeli a másikat, akkora gyerekek alapvetően öt-hat hónap alatt túl vannak a válás traumáján. Lehet, hogy a jogi folyamat továbbhúzódik, de ha elfogadjuk azt, hogy a válás nem akkor történik meg, amikor a papírra rákerül a pecsét, akkor ezzel könnyíthetünk a helyzeten.
Mikor forduljunk a gyerekkel szaksegítséghez?
GYSZ: Nem gondolom, hogy a gyereket azonnal be kell tuszkolni egy segítőrendszerbe, ha tüneteket produkál. Megvan az a kockázat, hogy ha túlreagálok egy tünetet,azzal magam tolom be a gyereket egy “sérült” vagy “áldozati” szerepbe. Sokszor tapasztaljuk, hogy a gyerek a szülő helyett produkál “tüneteket?. Ha újra bepisil, átjön éjszaka,túl jól/túl rosszul viselkedik – akkor az legalább annyira jel a szülőnek, hogy saját maga számára is segítséget kérjen.
Tanulhat valamit a gyerek a válásból?
GYSZ: A szülői bűntudat nagy része abból adódik,hogy a szülő azt gondolja, ha ő elvált, akkor a gyerek ezt a mintát fogja továbbvinni, és majd ő is el fog válni, vagy nem talál magának párt, nem fog tudni megbízni valakiben.Nem önmagában a válás az, ami trauma a gyereknek,hanem annak a minősége. Ha a válás minősége jó,akkor nagyon fontos pozitív tartalmak lehetnek benne. Például az, hogy milyen különböző formái vannak a szeretetnek (szerelem, szeretet, őszinte elfogadás, tolerancia), meg lehet tanulni, hogy hogyan lehet fenntartania kommunikációt nehéz helyzetekben, lehet a gyereknek tanítani stresszkezelést, együttműködést.
És mi jön a válás után?
GYSZ: Jobb, ha a szülő nem úgy gondol az egész helyzetre,hogy “huh, végre túl vagyunk rajta?, és nem akarok vele többet foglalkozni. Főleg ott, ahol kicsi gyerek, gyerekek vannak, fontos folyamatosan hozzájuk igazítani az igényeket. Teljesen másra van szüksége a kapcsolattartásban egy hat hónapos gyereknek, egy háromévesnek vagy egy ötévesnek. Minden esetben a gyerek szükségleteit kell szem előtt tartani a szülőknek.Ez válás után is komoly feladatot róhat a volt házastársakra.Ezért is kell komolyan venni: a gyerekkel válunk, és nem a gyerektől.
További cikkek válás témában:
- Út a válásig – Ez a tipikus forgatókönyv
- 5 hiba, amit az elvált szülők elkövetnek
- 12 tipp, ha válásra kerülne sor
- Mennyi gyerektartást szokás fizetni?
- Így beszélj a gyereknek a válásról – Kor szerinti útmutató
A cikk a Kismama magazinban jelent meg. A magazinra online is előfizethetsz a linkre kattintva.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
