Az elmeolvasás azt jelenti, hogy megértjük, hogyan gondolkodnak mások, beleértve azt a képességet is, hogy valaki másnak hamis elgondolása lehet valamiről. Az elmeolvasás az angol theory of mind magyar fordítása, a magyar szakirodalomban a tudatelmélet kifejezés a legelterjedtebb. Beletartozik annak megértése is, hogy a másik másképpen gondolkodhat egy helyzetről, vagy rávezethető arra, hogy másképpen gondolkodjon róla.
Egy híres régi kísérletben, azt vizsgálták, hogy a gyerekek vajon hány éves koruktól képesek megérteni, hogyan gondolkodnak mások. A kísérletben egy Maxi nevű kisfiú, az édesanyja és egy tábla csokoládé szerepel. Maxi a csokoládét beteszi egy kék színű dobozba, majd kimegy. Az anyukája Maxi tudta nélkül a csokit átteszi a kék dobozból egy zöld dobozba. Miután Maxi anyja elmegy, a gyerek visszatér. Ekkor következik a kísérletben részt vevő gyerekek felé a kérdés: hol fogja keresni a csokiját Maxi? A helyes válasz természetesen az, hogy Maxi a kék dobozban fogja keresni a csokiját, hiszen hamisan azt hiszi, hogy ott van, innen ered a hamis vélekedés kifejezés. A kérdésre a gyerekek 4 éves korukra már helyesen tudnak válaszolni.
De vajon a kisgyerekek valóban megértik-e, hogy mivel Maxi nem látta, hogy az anyukája áttette a csokoládét a zöld dobozba, tévesen azt hiszi, hogy az még mindig a kék dobozban van? William Fabricius, az Arizonai Állami Egyetem pszichológia professzora szerint a válasz nem.
Fabricius és munkatársai több mint egy évtizeden át végeztek új kísérleteket, és elemezték a korábbi kísérleteket is, amelyek együttesen azt mutatják, hogy a gyerekek 6-7 éves korukig valójában nem értik meg a hamis vélekedés fogalmát.
“Ha túlbecsüljük azt, amit a kisgyermekek az elméről, és így mások gondolkodásáról is megértenek, akkor túl sokat várhatunk tőlük a szociális viselkedés vagy az iskolai teljesítmény tekintetében” – mondta Fabricius, a tanulmány vezető szerzője.
- Kapcsolódó: A mágikus gondolkodás jelei a gyerekeknél
A kutatócsoport azt tesztelte, mit is értenek valójában a gyerekek Maxi hamis vélekedéséről, ezért egy harmadik helyét dobozt is hozzáadtak a kísérlethez. Ebben a kísérletekben már van egy kék, egy zöld és egy piros doboz. Maxi ismét a kék dobozba helyezi a csokit. Az édesanyja ismét a zöld dobozba helyezi át a csokit úgy, hogy Maxi ezt nem látja. Amikor a kisgyermekeket megkérdezik, hogy Maxi hol keresi a csokoládét, az esetek 50%-ában a kék, 50%-ában pedig a piros dobozt jelölték meg a gyerekek.
“Amikor csak két helyszín van, a 4 – 5 éves gyerekek helyesen válaszolnak anélkül, hogy valóban megértenék, hogy Maxi tévhitben van a csokoládé helyét illetően” – mondta Fabricius. “Egy harmadik helyszín hozzáadása azt eredményezi, hogy véletlenszerűen tippelnek a két üres doboz között.”
A gyerekek véletlenszerű találgatása akkor, amikor három doboz van sugallja, hogy a látás és a tudás kezdetleges megértésére támaszkodnak. Mit jelent ez?
A látás vezet a tudáshoz.
Aki nem lát valamit, az nem tud róla.
Aki nem tudja, az mindig rosszul cselekszik.
E szabályok alapján a 4 és 5 éves gyerekek arra következtetnek, hogy amikor Maxi visszatér, nem látja, hogy a csokoládé a zöld dobozban van, tehát nem tudja, hogy a csokoládé a zöld dobozban van. Ezért a gyerekek arra következtetnek, hogy Maxi rosszul fog választani, és egy üres helyen fogja keresni a csokit.
Ha csak egy üres hely van (a kék doboz), a gyerekek alapértelmezés szerint helyesen válaszolnak. Amikor két üres hely van (kék és piros doboz), akkor találgatnak.
A kutatócsoport egy másik módon is tesztelte, hogy a kisgyerekek mit értenek meg mások gondolataiból: a csokit ott hagyták, ahová Maxi tette. Ebben a kísérletben Maxi ismét beteszi a csokoládét a kék dobozba, és elmegy. Ezúttal, amikor Maxi édesanyja bejön, nem csinál semmit, hanem ott hagyja a csokit, ahol van. Ebben a kísérletben a gyerekek még akkor is rosszul válaszoltak, ha két doboz volt. Ennek az lehet az oka, hogy a gyerekek ebben az életkorban még nem értik, hogy az embereknek vannak olyan emlékeik, amelyek a helyzetek között is fennmaradnak. “Nem értik, hogy Maxi emlékezhet arra, hogy a csokoládét a kék dobozba tette” – mondta Fabricius. “A kísérletsorozatból származó bizonyítékok összhangban vannak azzal, hogy a gyerekek 6-7 éves korukig ezt még nem értik meg.”
Fabriciusék kísérlete abban lényeges, hogy ha megértjük a gyerekek gondolkodását, azt, hogy mire képesek és mire még nem, akkor azt is tudjuk, hogy mit várhatunk el tőlük és mit nem, például az osztozkodás, a problémamegoldás vagy a tervezés tekintetében. Fontos tudni, hogy mikor tudatosul a gyerekben, hogy amit érez, gondol, vagy amit akar, nem feltétlenül az, amit mindenki más érez, gondol vagy akar.
Egy játék megosztásának képessége egy tipikusnak nevezhető példa lehet. Egy gyermek szeretne egy játékot, de egy másik gyerek játszik vele. A gyermek elveszi a játékot, és mivel boldogan tartja azt a kezében, azt gondolja, hogy mindenki más is boldog. De az a gyerek, aki éppen elvesztette a játékot, sírni kezd, és az a gyerek, aki elvette a játékot, értetlenül áll. Ebben a helyzetben a pedagógusnak vagy a szülőnek érdemes elmagyarázni a helyzetet. Azt mondjuk a síró gyereknek: “Látom, hogy feldúlt vagy, és láttam, hogy Johnny elvette tőled a játékot. Ezért vagy ideges?” Ezután megkérjük a síró gyermeket, hogy mondja el Johnnynak, miért szomorú. Ezután megkérjük Johnnyt, hogy nézzen a szomorú gyermek arcára, és azt mondjuk: “Épp most mondta el neked, hogy miért szomorú, miért sír. Szerinted miért? Johnny ekkor azt válaszolhatja: “Mert elvettem a játékát.”
Ez a példa azt mutatja, hogy a pedagógusok hogyan segíthetnek a gyerekeknek megismerni mások érzelmeit, gondolkodását. Az a gyermek, aki elvette a játékot, kezdi megérteni, hogy miért érzi magát boldognak, de a másik gyermek miért nem – ez az elmeolvasás előfutára.
(Cikk forrása: medicalxpress.com, Dósa Zoltán: Elmeolvasás- A ragályos képesség)
Kapcsolódó cikkek
