Egy téli délután odakint hideg szél fújt és szürke felhők gyülekeztek az égen. Poci – a gesztenyeszemű, szőke kisfiú – elmélyülten vonatozott a jó meleg szobában. Egyszer csak Anya észrevette, hogy hatalmas pelyhekben hullani kezdett a hó.
– Gyere gyorsan! Nézd csak, hull a hó! – szólt a kisfiához. Poci az ablakhoz szaladt, és csodálkozó kerek szemekkel nézte a hóesést.
– Kapjuk el a hópelyheket! – szaladt Poci az ajtóhoz.
– Gyorsan öltözzünk fel, és máris mehetünk! – válaszolt Anya, miközben öltöztetni kezdte kisfiát.Mire az udvarra léptek, már hófehér takaró borított mindent. A hó pedig csak hullt és hullt, gyönyörű pelyhekben. Poci az ég felé nyújtotta kis kezeit, és kacagva kapta el a hópihéket.
– Építsünk egy nagy pocakos hóembert! – javasolta Anya, és összegyúrt egy jókora hógolyót.
– Most gurítsuk a hóban, hogy szép nagy pocak kerekedjen belőle! Így ni! – mondta Anya.
Poci is lelkesen görgette a havat. Három hatalmas hólabdát készítettek. Anya azután egymásra rakta őket. Alulra a legnagyobbat, aztán a közepes golyót, és végül a legkisebbet.
– Hűha! Már csak szem, száj, orr kell neki, és gyönyörű hóember lesz! – hallatszott a távolból Apa hangja.
– Apa! Apa! Nézd csak, a fejét én csináltam! – szaladt Poci édesapja elé. Anya közben répát és diót hozott orrnak és szemnek, azután Apa elé sietett, és megpuszilták egymást. Együtt fejezték be a hóembert. Még egy lábas is előkerült kalapnak.
– Ez a legszebb hóember a világon! – mondta Poci, miközben apró karjaival átölelte kerek hópocakját.
– Tényleg gyönyörű! – mosolygott Apa.
– Most már menjünk be, mert nagyon hideg van! – szólt Anya.
– Ne menjünk még! – kérlelte a kisfiú a szüleit. – Félni fog a hóember itt a hidegben egyedül!
Apának ekkor nagyszerű ötlete támadt.
– Építsünk neki barátot! – javasolta mosolyogva.
Poci nagyon megörült. Újra görgetni kezdték a havat. Hamarosan elkészült a hóember kis barátja.
– Már nincs egyedül! – mondta Anya.
– Nem is fog félni a sötétben! – válaszolta Poci boldogan.
Gyorsan bementek a jó meleg lakásba. Poci elalvás előtt az ablakhoz szaladt.
– Jó éjszakát, reggel találkozunk! – intett az udvaron álló hóembereknek.
A hóemberek, mintha értették volna a kisfiú szavait, gallyból készült szájukkal kedvesen mosolyogtak. Az esti mese a barátságról szólt.
– Az én hóemberemnek is van barátja! – mondta boldogan Poci, mielőtt álomba szenderült.
Kapcsolódó cikkek
