Kisgyerek

A kétéves tornász, akitől mindenkinek tátva marad a szája

Arat Hosseinit már 357 ezer ember követi Instagramon (Facebookon 203 ezer). Az iráni kisfiú édesapja bízik benne, hogy egyszer hatalmas sportoló lesz a fia. Vajon mennyire egészséges, ha egy ekkora gyerek hajmeresztő gyakorlatokat mutat be?
2016. Augusztus 12.

A közösségi médiában sztárrá vált kisfiú 2013. szeptember 30-án született. Elképesztően korán, 9 hónaposan kezdett tornázni. Az eseményeket, fejlődését édesapja szorgalmasan dokumentálta a nyilvánosság előtt.

Arat hivatalos oldalai:

  • Instagram
  • Facebook
  • Hátraszaltó, falramászás, nehéz egyensúly-gyakorlatok, súllyal fekvőtámasz és húzódzkodás – egy ekkora gyerektől mindenképp meglepő dolgok ezek. Szülei – Mohamad és Fatemeh – elmondása szerint nem vett részt szakmai képzésen Arat, és mindössze napi 10-20 percet gyakorol naponta. Már pici korában érezhető volt, hogy nem mindennapi ügyesség és erő lakik a kicsiben. A netre feltöltött videókon látható trükkök, mutatványok első vagy második nekifutásra mentek ilyen jól – meséli Mohamad.

    Szakértőt is megkérdeztünk Arat kapcsán. Bene Máté Zoltán fizioterapeuta szerint egy része vállalható a videókon látottaknak, egy része azonban egyáltalán nem tesz jót ilyen korban.

    Vajon egészséges ilyen korán belevágni a sportba?

    Az extrém korán elkezdett sport nagyon tudatos megközelítést, és az edzőtől óriási szakmai tudást kíván meg – állítja Bene Máté, a gerinc.hu szakértője. A gyerek testének a fejlődését jelentősen meghatározzák az őt ért hatások, így nem mindegy, hogy a gyerek teste milyen irányú, és minőségű terhelést kap. A gyerek lazább ízületeiből származó szélesebb mozgástartományok kihasználása, a szalagrendszer korai túlnyújtása instabillá teszi az ízületeket, ami a fiatal felnőttkorban jelentkező kopásos és meszesedéses betegségek melegágya.

    Sajnos a rendelőmben túl gyakran fordulnak elő fiatal élsportolók – folytatja a szakember. A szülőnek el kell dönteni, hogy megéri-e a korai eredményekért az ízületek egészségét feláldozni, és későbbi fájdalmaknak kitennie a gyermekét. Persze lehet ezt okosan is csinálni, de ennek már kevés köze van a versenysporthoz és az extrém teljesítményekhez.

    Mozogni kell!

    Gyermekkorban, a csontfejlődés fázisában lehet a legtöbbet tenni a nagyobb csonttömeg kialakulásáért, így paradox mód az idős kori csontritkulásos törések megelőzéséért. Ezért fontos, hogy ne féltsük a gyereket a mozgástól és az egészséges(!) terheléstől.

    A legszerencsésebb, ha hagyjuk egyenetlen talajon mozogni, mászni, rohangálni, ugrálni és biztosítjuk számára a lehetőséget a változatos mozgásra.