Számos kutatás foglalkozik azzal, hogy milyen hatása van a gyerekek fejlődésére a képernyő előtt töltött idő. 2018-ban indonéz kutatók két évesnél fiatalabb gyerekeket vizsgáltak és azt találták, hogy azoknál a gyerekeknél, akik naponta három óránál több ideig néztek valamilyen képernyőt (legyen az laptop vagy tévé) nyelvi nehézségeik és figyelemzavaraik voltak, akik pedig még többet képernyőztek a hiperaktivitás is megfigyelhető volt.
A fejlődési problémákat, amiket a képernyő előtt töltött idő okoz, digitális autizmusnak nevezik a témával foglalkozó szakemberek, méghozzá azért, mert ezek a viselkedési rendellenességek az autizmus-spektrumzavar tüneteire is emlékeztetnek.
“Nagyon könnyű elcsúszni a képernyőhasználattal: a szülő a gyerek elé helyezi a képernyőt, vagy leülteti a gyerekeket tíz percre a kütyük elé, hogy elfoglalja őket, a tíz percből pedig észrevétlenül lesz húsz-harminc perc, akár egy-két óra is” – mondta el a 24.hu-nak Tóth Dániel pszichológus, a Pszichológuspasi alapítója. “Ennek pedig figyelemzavar, indulatkezelési problémák, autisztikus vonásokra hasonlító viselkedés lehet a következménye.”
Az indonéz kutatás azt is megállapította, hogy amíg a gyerekek a képernyő előtt ültek, több mint felüknek semmiféle interakciója nem volt a szüleikkel. Ez azért lényeges, mert főleg a kétévesnél kisebbek az interakciókból tanulnak: leutánozzák a körülöttük lévő világot, abból vonnak le következtetéseket, hogy főképp a szüleik, miként reagálnak rá. A számítógépes, telefonos játékok is lehetnek interaktívak, de közel sem úgy, ahogy a gyerek szülei: a gép nem a gyerekre reagál, hanem egy-egy előre meghatározott sémára. “A digitális játékok, mesék máshogy működnek, a gyereknek még megmozdulnia sem kell, máris érkeznek az intenzív ingerek. Nem példa alapján kezd el tanulni, nem interaktál más emberekkel, a digitális világban tőle függetlenül történnek a dolgok” – mondta a lapnak a szakértő.
Tóth Dánielhez olyankor szoktak fordulni a szülők, amikor azt tapasztalják, hogy a gyerek visszamarad a fejlődésben. A túl sok kütyüzés, képernyő előtt töltött idő következménye lehet a figyelemzavar, pl. amikor a babát az építőkockák és más, azokhoz hasonló hagyományos játékok nem kötik le, így például hamar frusztrálttá válik, ha a kockákat nem tudja egyetlen húzással egymásra helyezni.
Még az olyan ártalmatlannak tűnő online cselekvések, mint a nagyival történő videócset is káros lehet, hiszen ebben az esetben sem a megszokott kommunikáció zajlik. A napi rendszerességű hosszú videócset, főleg, ha azzal magára hagyjuk a gyereket, hasonlóan problémás lehet, mint például az online játék.
“Teljesen egyetértek a WHO ajánlásával, vagyis azzal, hogy kétéves kor alatt a gyereknek semennyi digitális idő nem javallott” – mondta a lapnak pszichológus. “Életkorban felfelé már változik a helyzet, de négyéves korig még mindig nem ajánlott egyedül képernyő előtt hagyni a gyerekeket. Ilyenkor szokták a szülők kihasználni, hogy a kicsit már leköti a mese vagy a játék, és egyfajta digitális bébiszitterként használják a képernyőket, ekkor sem érdemes azonban túlzásba esni.”
A jó hír az, hogy általában a képernyőidő megvonásával viszonylag gyorsan, néhány nehezebb nap vagy egy-két hét alatt visszaállnak a gyerekek a normális működési módjukra, majd hamar behozzák az esetleges lemaradást. Ha ez nem kerül korrigálásra az iskola előtt, akkor lehetnek iskolaérettségi problémák a figyelem, az indulatkezelés és a kommunikáció terén, hiszen ahhoz van szokva, hogy az online világban instant megkapja, amit akar, nem kell koncentrálni, kérni, várni, alkalmazkodni. Ráadásul a szókincs sem fejlődik megfelelően.
Mondhatjuk, hogy milyen jó: a gyerek tanul angolul a játékokból, csakhogy minden egyes megtanult angol szónak tíz másik magyar szó az ára – mondta Tóth Dániel a 24.hu-nak. A szakember azt is megjegyezte: ebben a kérdésben ugyan még megosztott a szakma, de a hiperaktivitás-zavarok egy jó részét valószínűleg a túlzott képernyőhasználatnak tudhatjuk be.
“A probléma mértékét azzal lehet érzékeltetni, hogy milyen korosztályokhoz hívnak engem előadni” – mondta a pszichológus. “A 2010-es években az általános iskola alsóbb osztályaiban nagyjából rendben volt a helyzet, a felsősöknél kezdtek jelentkezni ezek a problémák. Most már azonban egyre korábban jelentkezik a baj, az is előfordul, hogy óvodába hívnak a szülők, óvodapedagógusok a gyerekeknél megjelenő problémák miatt.” A pszichológus szerint az, hogy a képernyő elé ültetjük a gyereket, mert akkor legalább elvan, olyan lesz, mint régen a pálinkás cumi: arra hat, amire használjuk, de valójában káros a gyerekekre.
Forrás: 24.hu
Kapcsolódó cikkek
