Egy kutatócsapat a Rutgers Egyetemről azt vizsgálta, mi hajthatja a gyerekek kíváncsiságát – eredményeikről a Psychological Science című folyóiratban számoltak be. A kutatók azt tapasztalták, hogy a gyerekek motiváltak, hogy többet tudjanak meg egy témáról, ha azzal kapcsolatban hiányosságok vannak a tudásukban, amelyeket pótolni szeretnének. Az eredmények azt feltételezik, hogy a kisgyerekeknél van egy olyan pont a tanuláshoz, amikor már eleget tudnak ahhoz, hogy egy témát érdekesnek találjanak, de annyi ismeretük még nincs, hogy unalmassá váljon – írja a Research Digest.
Az első vizsgálat során 50, öt év körüli gyermeket osztottak be a meglévő ismereteik alapján három területre: a betegségek biológiai átvitele, a pszichoszomatikus esetek, és a tudatelmélet (mások lelki állapotának megértése) témakörökbe. A biológiai átvitel témában például meghallgattak a gyerekek egy történetet egy tüsszögő karakterről, és megkérdezték tőlük, hogy egy barátja is elkaphatja-e a betegséget. A pszichoszomatikus esetek témában például arról kérdezték a gyerekeket, hogy elpirulhat-e valaki, ha zavarban van.
- Kapcsolódó: Fontos, hogy a gyerek tudja: mindig fejlődhet
Ezután a résztvevő gyerekek olyan történeteket ismertek meg, amiben egy karakter az előző feladatban megadotthoz hasonló eseményt élt át, és egy olyat, ami nem volt releváns és nem kapcsolódott a korábbi eseményhez. Ezután kiválaszthatták, hogy melyik végét szeretnék hallani. A biológiai átvitel témájú történetek esetében például azt olvasták fel, hogy egy szereplő a náthás barátjával játszott, majd megkérdezték a résztvevőket, hogy azt szeretnének-e tudni, hogy a szereplő elkapta-e a náthát, vagy inkább azt, hogy mit reggelizett.
Az első kérdésekre adott válaszok alapján a gyerekeket az alapján sorolták be, hogy mindhárom témában “kiforrott” vagy “kiforratlan” tudással rendelkeznek. A kutatócsapat megállapította, hogy akik több tudással rendelkeztek, nem preferálták különösebben egyik forgatókönyvet sem a történetek felolvasásakor, míg a hiányosabb ismeretekkel rendelkezők nagyobb valószínűséggel választották azt a befejezést, ami a tanulmány első részéhez kapcsolódott.
Ennek az lehet az oka, hogy az a befejezés, ami kapcsolódott az első forgatókönyvhöz, az lehetőséget adott a gyerekeknek arra, hogy megtanuljanak valami újat, miután felkeltették az érdeklődésüket a témában. Azok, akiknek kiforrottabb tudásuk volt az első forgatókönyvvel kapcsolatban, már “túl sokat” tudtak a témáról ahhoz, hogy különösebben érdekelje őket, vagy már elég biztosak voltak a tudásukban ahhoz, hogy ne érezzék szükségét a további informálódásnak.
Ezt megismételték egy második vizsgálat során, amelyben a kiforrott tudással rendelkező gyerekek mindössze 58 százaléka választotta a tanulmány első részéhez kapcsolódó befejezést, szemben a témában kevesebb tudással rendelkező 68 százalékkal (bár a különbség ennél nem volt jelentős). Érdekes, hogy azoknak a gyerekek, akik egy köztes, átmenetet képező csoportba tartoztak, 80 százalékuk választotta azt a befejezést, ami szorosabban kapcsolódott az első forgatókönyvhöz.
Az eredmények alapján a csapat azt feltételezi, hogy a gyerekek a bizonytalanság alapján döntik el, hogy mit tanuljanak. Amikor bizonytalanok a dolgokban, további információt keresnek ennek feloldására. Ez képet ad a tanulásukról – és némileg megmagyarázza, hogy miért teszik fel olyan sokszor a ‘Miért?’ kérdést.
A tanulmány eredményei segíthetnek a szülőknek és a pedagógusoknak abban, hogy a gyerekeket ösztönözzék arra, hogy többet megtudjanak bizonyos témákról, és több információt adjanak nekik, amikor a kíváncsiság egy köztes szakaszában vannak.
Forrás: digest.bps.org.uk
Kapcsolódó cikkek
