“Ebben a korban gyakran hatalmas különbség van a befogadó (receptív) és a kifejező (expresszív) nyelv között” – mondta el Jean Berko Gleason, a Bostoni Egyetem pszichológia professzora, a The Development of Language (A nyelv fejlődése – a szerk.) című könyv szerzője a parents.com portálnak. A kisgyerekek ugyanis már jóval azelőtt megérthetik az összetett beszélgetést, mint azt a szülők gondolnák.
Mikor kezdik megérteni a gyerekek a nyelvet?
Kathy Hirsh-Pasek, a Temple Egyetem pszichológia professzora szerint a babák körülbelül 4,5 hónapos korukban kezdik felismerni a saját nevüket, így ha ezt megemlítjük egy beszélgetés során, akkor a fiatalabb babák is jobban odafigyelhetnek. 14 hónapos korukra a gyerekek nagyon jól olvassák a szociális jelzéseket, például hogy hangosabban beszélünk, gyorsabban lélegzünk és a mozdulataink kapkodóbbak lesznek, amikor mérgesek vagyunk; vagy hogy lágyabban és kedvesebben beszélünk, nyugodtabban mozgunk és lélegzünk, amikor boldogok vagyunk.
“Más szavakkal, bármit is mondasz, valószínű, hogy a kisgyermek megérti a mögöttes üzenetet” – mondta el a portálnak Dr. Edward Schor, az Iowai Közegészségügyi Részleg orvosigazgatója.
- Kapcsolódó: A beszédtanulás mérföldkövei
Egyéves korára a legtöbb baba nagyjából 50 szót ért meg, például emberek és tárgyak neveit. Ezeket a következő néhány hónapban igék követeik, és kezdik megérteni azt is, hogy működnek a szavak mondatokban. 18–21 hónapos korban van az úgynevezett “nyelvi robbanás”, ekkor naponta átlagosan 9 új szót tanulnak meg a kisgyerekek, és elkezdik azt is megérteni, hogyan befolyásolja a szórend a jelentést. Amint ez megtörtént, már nem csak azt értik, ha róluk van szó, de azt is, mit mondanak. Például, ha a 20 hónapos gyermek hallja, hogy panaszkodik a szülő, amiért meghúzta a kutya fülét, akkor megérti a nevét, a kutya szót, és arra is rájön, hogy a szülő szerint valami rosszat csinált.
Szóval nagyon oda kell figyelni, hogy mit mondunk, amikor a kisgyerek is a szobában van?
Dr. Schor szerint “azok a kisgyerekek, akiknek a szülei kedves hangsúllyal beszélnek, általában élvezik ezt a hangsúlyt.” Még akkor is, ha pozitív, amit mondunk a gyermekkel kapcsolatban, Dr. Gleason szerint nem érdemes úgy beszélgetést folytatni, mintha a gyermek ott sem lenne. “Sokkal ésszerűbb a gyermeket is bevonni a beszélgetésbe, ami erősíti a nyelvi és interakciós készségeit, ahelyett, hogy passzív megfigyelővé tesszük” – magyarázta. Így például ha az egyik szülő elmeséli a másiknak, hogy mit csináltak a gyermekkel, amíg ő például dolgozni volt, érdemes a gyermeket is megkérdezni: “Anna, el szeretnéd mondani, hol voltunk sétálni hárman a kutyussal?”.
Az különösen fontos, hogy korlátozzuk a negatív megjegyzéseket, ha a gyermek is hallótávolságon belül van. Dr. Gleason szerint, ha a kisgyerekek folyton olyan kifejezéseket hallanak, mint például “Dani csendes típus”, vagy “Petike piszkálódós”, azt sokáig hordozhatják, és idősebb korukban dekódolhatják. Valójában a tanulmányok szerint anélkül is megtanulhatnak szavakat, akár egész kifejezéseket is a gyerekek, hogy értenék, és egy későbbi időpontban összerakhatják a jelentését. Ezért ha egy gyerek például gyakran hallja azt magáról, hogy ő az “ütögetős”, azt a címkét az identitása részeként magára veheti, amint megérti, mit jelent. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem mondhatunk semmit a gyerekről, amikor ő is jelen van, de érdemes odafigyelnünk.
Forrás: parents.com
Kapcsolódó cikkek
