Valami nincs rendben!
Sok más kismamatársához hasonlóan Gabi is fogadott orvoshoz járt. Már a 18. heti ultrahangon látszott, hogy a magzat kisebb a kelleténél. Három-négy hét elteltével az újabb vizsgálaton megállapította az orvos, hogy a baba behozta lemaradását, de azt is közölte Gabival, hogy a további terhesgondozást és a szülést – elfoglaltságai miatt – nem tudja vállalni. Így került Gabi a körzeti terhesgondozóba, ahol a doktornő a 27. héten magas vércukorértékek, túlságosan kevés magzatvíz és a magzat jelentős fejlődésbeli elmaradása miatt beutalta az I. Női Klinikára. Addigra az eredetileg 42 kilós kismama már húsz kilót hízott. Ott félórás ultrahangvizsgálat következett, majd az orvos hümmögve megállapította, hogy ennek a babának bizony jobb lesz kint, mint bent. A méhlepény teljesen el volt meszesedve, nem tudta ellátni a magzatot. Így aztán Gabinál a 29. hét kezdetén császármetszést végeztek.
– Vivi először ijesztő látvány volt. Vékonyka, pici, az járt a fejemben, hogy talán valami fejlődési rendellenessége is van. Csak tépelődtem, sírtam egész nap. Szerettem volna hazamenni, és csak esténként jártunk be Vivihez a férjemmel – meséli Gabi.
Az első napok
Vivi 35 centi és 900 gramm volt, amikor világra segítették. 9/10-es Apgar-értékei voltak, ami szokatlanul jónak számít ekkora babáknál. A két szám azt jelenti, hogy születése után rögtön és öt perccel utána is jól tudott lélegezni, és szívműködése, egyéb életjelenségei is kifogástalanok voltak. Mivel arra gyanakodtak, hogy fertőzés okozhatta a fejlődésbeli elmaradást, Vivi antibiotikumot kapott, és két napig légzéstámogatásra is szüksége volt. Ettől eltekintve remekül vette az akadályokat. Ez későbbi kezelőorvosa, dr. Kis Eleonóra gyermekgyógyász szerint azzal is összefügghetett, hogy a fertőzés miatt a méhen belüli életben magas stresszhormonszintje lehetett a babának, s ez elősegítette tüdejének érési folyamatát. Vivi élete harmadik napjától egy kis visszaeséstől, haspuffadástól eltekintve szájon át is etethető volt – ez bizony nagy szó egy ilyen apróságnál!
– Elkezdtem fejni, de először keserves volt. Néha majdnem kidobtam az ablakon azt a mellszívót. De aztán a szobatársamtól, Krisztitől sok apró trükköt lestem el, és így ráéreztem, hogyan kell ezt csinálni. Háromóránként fejtem, tejem bőven volt – emlékszik vissza Gabi.
Egy hónapos
Amikor a Czerny mentőszolgálat a kilinikáról a Péterfybe szállította a pici lányt utógondozásra, “növesztésre”, az inkubátorban egy üveg anyatej is volt – emlékszik vissza Kiss doktornő. – Mivel az édesanya kitartóan fejt, biztos voltam abban, hogy hamarosan sikeresen próbálkozhatunk a szoptatással. Vivi súlya hathetesen 1290 gramm, adagja pedig 8 x 13 gramm anyatej volt. Emellett éjszakánként még tápanyagpótló infúziót kapott. Az ilyen kicsi súllyal születő babáknál ugyanis probléma, hogy a méhen kívüli életben még nem képesek olyan iramban növekedni, ahogy normális esetben a magzati életben tették volna. Parányi gyomrukba alig fér táplálék, és azt a keveset sem könnyű megemészteniük emésztőrendszerük éretlensége miatt. Így az anyatejes táplálás mellett rendszerint kiegészítésre is szükség van az optimális zsír-, fehérje-, vitamin- és ásványianyag-ellátás érdekében.
Egyszer leállt Vivi légzése, és keringéstámogató gyógyszerre is szükség volt pár napig.
Az egészséges növekedés és fejlődés másik feltétele az, hogy a baba továbbra is kapcsolatban maradhasson édesanyjával, és érezhesse szeretetét, simogató kezét. Kiss doktornő segít Gabinak a kengurumódszer kivitelezésében. Ehhez csak egy háttámlás szék szükséges az inkubátor mellett. Az édesanya mellére fektetik a picurka babát. Bármilyen jól van már, azért még mindig leginkább fészekből kipottyant madárfiókához hasonlít.
Gabi a szoptatással is próbálkozhat naponta két-három alkalommal. Ehhez ki kell várni Vivi éber pillanatait. Fontos a megfelelő alátámasztás és az, hogy jól kerüljön mellre a baba. Jó, ha bőven van teje a mamának, így nem kell erőlködnie a picinek, hogy tejhez jusson. A kenguruzás jól előkészíti a későbbi szoptatást, és a tejmennyiséget is növeli. Amíg inkubátorban van a baba, anyukáját külön szobában, hasonló helyzetű kismamákkal együtt helyezik el az osztályon.
Nyolchetes – végre együtt!
A Péterfy Sándor Utcai Kórház koraszülöttrészlegén úgy szokás, hogy a nagyjából 1800 grammos súly elérésétől kezdve lehet együtt a mama és a baba az egyágyas rooming-in kórtermek valamelyikében. Mire kétkilósan hazaengedik a babát, az együtt töltött napok alatt beletanul a babagondozásba, megérti, mikor mit szeretne az apróság. Második találkozásunk alkalmával Vivi nyolchetes, 1850 gramm. Már napi 3,5 dekát hízik, szuszogva szopik, pótlásra (saját anyukája lefejt tejére) csak ritkán van szüksége! Egy hónaposan még túlságosan alacsony vasértékei voltak, már ez is emelkedőben van. Gabi is bizakodó és egyre magabiztosabb: – Egészen jól bírom már a kórházi létet. Eszem, alszom, dajkálom Vivit, és fejek. Kiss doktornő tanácsára nem hagytam abba a fejést, mert Vivi nem eszik még sokat, és szeretném minél tovább fenntartani és biztosítani a bőséges tejellátást.
A pici lány szívesen és sokszor szopik. Most is éppen úgy fest, mintha egy kis ráadásra vágyna.
Három hónapos
Vivi két hónapos volt, amikor hazamehettek, 2090 grammos súllyal. Épp akkortájt akadt izgalom bőven a koraszülöttosztályon, mert fertőzés miatt meghalt egy baba, és Vivi, több más aprósághoz hasonlóan, szintén belázasodott. – Csak találgattuk rémülten a többi mamával, mire számíthatunk. De Vivi szerencsére hamar felépült, és azóta sincs semmi baja. – Gabi büszkén újságolja, hogy Vivi három hónaposan és kéthetesen négy kiló! Hihetetlenül felgyorsult a növekedése, mintha gyorsan be akarná hozni minden lemaradását. Eleinte kéthetente jártak kontrollra, de legközelebb már elég hat hét múlva menni.
A fejét már ügyesen tartja egy darabig, de kinyomni nem tudja még magát.
A szoptatásnak sajnos vége szakadt, mégpedig meglepő gyorsasággal. – Egyszer egész nap cumisüvegből kapott lefejt tejet. Attól kezdve nem akarta többé elfogadni a mellemet. Így másfél hete cumisüvegezünk, tápszert pedig lényegében a hazajövetelünktől kezdve kap. Igaz, akkor még kizárólag szopott Vivi, de hirtelen csökkent a tejmennyiség – Gabi ebben látja a fő okát annak, hogy abbamaradt a szoptatás.
Féléves
Vivi súlya 5630 gramm. Sokat nőtt. Rendkívül mozgékony, eleven és érdeklődő, szívesen hintázik a mama lábán. Ha talpra állítva fogják, kinyomja magát és rugózik. Imád fürödni, szívesen siklik a kád vizében, anya vagy apa biztonságot adó kezében.
Anyatejet már cumisüvegből sem kap, elkezdték a kóstolgatást. Az almás, őszibarackos és szilvás bébiételeket kedveli a legjobban a pici lány, amikor viszont tököt főzött neki a mamája, csak húzta a száját.
Mozgását tekintve lényegében behozta időre születő, komótosabban fejlődő társait, és a súlya is szépen alakul. Mivel egyéves korig az úgynevezett korrigált életkor alapján ítéljük meg a korák fejlődését, Vivi esetében nem lehet ok panaszra, hiszen ő voltaképpen még csak három és fél hónaposnak számít! A fejlődésneurológiai kontrollon mindig ugyanazt hallják: minden rendben!
Egyéves
Gabi szerint nagy szó, ha Vivi 60-100 gramm főzeléket megeszik. Állítólag rossz evő, és a súlya is “csak” 7,5 kiló. Csak?! Hiszen ez azt jelenti, hogy megnyolcszorozta a születési súlyát! És ha ránézünk, legkevésbé a koraszülöttség és az alultápláltság jut eszünkbe. Életvidám kislány, aki minden tekintetben behozta időre született társait. Feláll, ül, kézen fogva lépeget, ügyesen mászik négykézláb. Kedvenc játéka a számítógépes billentyűzet. A járókában békésen eljátszogat akár fél-háromnegyed órát is. Beteg még nem volt, legfeljebb egy kis náthával kellett megküzdenie. Az oltások meg sem kottyantak neki, semmi sem tudja csökkenteni felfedezőkedvét és a folyamatos szövegelést: tete, neee – ez utóbbi hosszan ejtendő. A lényeg az, hogy a korai startnak, a sok izgalomnak és aggodalomnak most már semmi nyoma. Vidám kis társasági lény lett Viviből.
A koraszülésről itt olvashatsz bővebben!
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
