Családterápia
Van, aki egy kiadós verésben látja a megoldást, más a büntetésekre esküszik, vagy éppen pszichológushoz fordul a gyerek problémájával. Az a lehetőség szinte sosem merül fel, hogy nem a gyereket kéne “megjavítani”, hanem maga a családi rendszer szorulna felülvizsgálatra. A lelki problémák mögött ugyanis gyakran a család hibás működése áll. Ma már mindenki számára hozzáférhető a családterápia lehetősége, ám a módszer lényege még alig ismert.
Már a múlt században tudták, hogy a “beteg” sokszor csupán tünethordozója a családban végbemenő kóros folyamatoknak: azért éppen ő, mert ő a leggyengébb láncszem. Ilyenkor az egész családot gyógyítani kell, hogy a beteg rendbe jöjjön. A gyógyulás érdekében az egy fedél alatt élőknek, de néha a távolabbi rokonoknak is részt kell venniük a terápiában.
Mindenki hat mindenkire
A problémákat nem lehet egyetlen okra visszavezetni. A családtagok egy rendszerbe tartoznak: itt bárki bármit tesz, az befolyásolja a többiek viselkedését. Annak, hogy Zsolti egyre-másra intőket hoz, a szülők közti álladóan feszült viszony lehet az egyik okozója, a másik pedig az, hogy a húga olyan idegesítően mintagyerek. Ráadásul a sokasodó intők mindig rátesznek egy lapáttal a szülők viszályára, és megerősítik a húgocska jó pozícióját is a családon belül.
Ha kívülről nem avatkoznak bele a történésekbe, a probléma egyre mélyül, hiszen senki sem tud kilépni az ördögi körből. A szakember ebben a helyzetben arra a megállapításra jut, hogy komoly változásra van szükség: ki kell billenteni a családot ebből az állapotból. Így a tagok kénytelenek lesznek újragondolni egymáshoz fűződő kapcsolatukat, új kommunikációs módszereket kell keresniük, hogy együttműködhessenek a harmonikus együttélés érdekében.
Ridegség vagy majomszeretet?
A tipikus családban a tagok egymáshoz való viszonya nem egyforma, a rendszeren belül alcsoportok találhatók: a szülők, a gyerekek, a dolgozók, a nők, a betegek külön alrendszert képeznek, ezek néha változnak, fedhetik is egymást. Ha az alcsoportok határai világosak, de esetenként átjárhatók, akkor a család nehézségek nélkül működik.
Ha viszont túl merevek, vagy éppen elmosódnak a határok, akkor a család “beteggé” válik. Túl merev határról beszélhetünk akkor, ha a szülők szigorú nevelési elveket követve nem alkalmazkodnak a gyermekeikhez, nem engedik őket közel magukhoz. (“A gyermeknek hallgass a neve! Azért kell szót fogadnod, mert én azt mondtam.”) Az is előfordul, hogy egy család teljes egészében falat von maga köré: megszűnnek a külső kapcsolatok, a családon belül viszont túlzott figyelmesség, “majomszeretet” uralkodik.
Ha a határok elmosódnak, senkinek sincs magánszférája, nincsenek kialakult korlátok. A nagyszülők beleavatkoznak a háztartási és nevelési kérdésekbe, a gyerekek bármikor beleszólhatnak a felnőttek életébe, bármit megtehetnek. Van olyan eset is, amikor az énhatárok körvonalai nem rajzolódnak ki világosan, s az egyik fél szinte belehelyezkedik a másikba. (Az ilyen típusú kapcsolatot jellemzi ez a mondat: Vedd le a pulóveredet, tudom, hogy meleged van!)
Nehéz helyzetbe kerülhet a családon belül a gyermek, ha szülei korán “felnőttszámba” veszik, és az előtt árasztják el saját anyagi, lelki problémáikkal, mielőtt még elég érett lenne erre a feladatra. Ebben az esetben a felnőtt-gyermek határ mosódik el.
A rendszer egyensúlyra törekszik
A családterapeuta feladata az, hogy olyan változást hozzon létre a családon belül, melynek során mindenki a helyére kerül, senki sem mutat tüneteket, de – és ez a legfontosabb – a család továbbra is működőképes marad. Logikus a kérdés: miért ne működne jobban egy család, ha rendbejött a problémás családtag? A válasz meglepő: azért, mert a rendszer egyensúlyához szükség volt a tünetre.
Ha a tünetet (bepisilés, dadogás, alkoholfüggőség) megszüntetjük, lehet, hogy felborul az egész családi építmény. Gyakran tapasztalható, hogy a szülőknek szükségük van egy problémás családtagra ahhoz, hogy legyen miért együtt maradniuk. A zavar tehát pozitív feladatot tölthet be annak ellenére, hogy mindenki szenved tőle. Ezért fordul elő gyakran, hogy a “gyógyult beteg” tünetet vált, vagy az egyik családtag rendbejötte után hirtelen egy másik betegszik meg, vagy okoz komoly gondot a családon belül. Ez biztosítja, hogy a család belső egyensúlya fönnmaradjon, megelőzve a nagyobb bajt.
A probléma fenntartása érdekében a családon belül állandóan visszatérő, soha eredményre nem vezető viselkedési mintázatok (játszmák) jönnek létre, amelyek éveken át szinte változatlanul kísérik az életüket. Például: az apa este hazajön, az anya burkoltan panaszkodni kezd a gyerekre.
Az apa erre jól leteremti a gyereket, akit az anya azonnal védelmébe vesz, és sértetten magára hagyja a férjet a tévé előtt. Ezek után jó okuk van arra, hogy elkerüljék a további kommunikációt, “megússzák” a szexet. Így “békésen” eléldegélhetnek anélkül, hogy szembesülnének kiürült kapcsolatukkal, és tenniük kellene valamit azért, hogy megújuljon vagy tartalmassá váljék életük.
Gyökeres változtatás
A családterápia célja nem az, hogy elemezze a családtagok gyermekéveit, visszavezesse a problémákat a korai, esetleg sokkoló hatású élményekig. A terapeuta azzal dolgozik, ami “itt és most” történik. Megfigyeli a családtagok kommunikációját, feltárja a merev vagy éppen túl laza határokat. Leleplezi azokat a játszmákat, amelyek elkendőzték vagy fönntartották a valódi problémát, és segít az új viselkedésminták elsajátításában. Egy családdal általában két terapeuta dolgozik: egy férfi és egy nő.
A családterapeutáknak mindig tárgyilagosnak és pártatlannak kell maradniuk ahhoz, hogy sikeresen tevékenykedhessenek, és ne veszítsék el a családtagok bizalmát. Ennek érdekében rendszeresen igénybe veszik egymás segítségét, esetmegbeszélő foglalkozásokon vesznek részt, néha videofelvételt készítenek egy-egy ülésről, hogy elemezni tudják a családtagok viselkedését és saját szerepüket is.
A foglalkozásokon zajló események és az ezzel kapcsolatos adatok természetesen titokban maradnak. A családterápia olyan családokon is segíthet, ahol elhúzódó válság, nemzedéki konfliktus jelentkezik. Enyhülést hozhat akkor is, ha súlyos szervi betegség vagy haláleset nehezíti meg az együtt élők mindennapjait. Sajnos hazánkban még nagyon sokan idegenkednek attól, hogy pszichológus segítségét kérjék problémájuk megoldásához. Talán ezért is mondhatjuk: ha egy család eljut addig, hogy családterápiába kezd, már megtette a gyógyuláshoz vezető út felét.
Ha olvasnál még a témában:
Ki a gyerek, kit kell nevelni?
Lackó verekedős, agresszív kisfiú, a bölcsiben folyton csipkedi, harapja a gyerekeket. Otthon sem könnyű vele. Emiatt a szülők és nagyszülők között is folytonos a feszültség. Főként a nagymama gondozza a gyereket, az anyát felelőtlennek tartja, mert állítólag elhanyagolja a kicsit. A nagyi szövetkezik a kisfiúval, az anyuka inkább a háttérbe vonul, csak egy kis nyugalomra leljen. Lackó egyre rosszabb, már a nagyit is kikészíti. A nagyi tiltakozni kezd a rá nehezedő terhek ellen, és egyre többször hangoztatja, hogy az anya dolga a gyereknevelés.
Az édesanya ettől kezdve sokat foglalkozik Lackóval, szinte teljesen átveszi a gondozását. A nagymama ezután mindenbe beleszól, úgy gondolja, hogy az anya nem tudja, hogy kell gyereket nevelni, erőszakoskodik, újra átveszi a gyerek gondozását. Az anya ismét a háttérbe vonul, és kezdődik a dolog elölről. Terápiás beavatkozás nélkül nehéz kiszállni ebből a folyamatból.
A terapeuta rávilágíthat, hogy az alapvető ellentét az anya és a nagymama között van. A gyerek bevonása csak eszköz. A nagymamának be kellene látnia, hogy lánya felnőtt, önálló ember, míg a lánynak is el kellene fogadnia ugyanezt. Ha a családban mindenki a helyére kerül, vállalja az életkorának megfelelő szerepeket, csökkenni fognak az összeütközések, Lackó is jobban kiigazodik a világban, szilárd kapaszkodókat talál, így nem kell szorongását durvasággal kifejeznie.
Családterápiás foglalkozásokat az egészségügyi ellátás keretében nevelési tanácsadókban, szakrendeléseken vagy térítés ellenében magánrendeléseken vehetnek igénybe. A lakóhelyükhöz legközelebb eső szakember címét a Magyar Családterápiás Egyesülettől kaphatják meg.
1125 Budapest, Kútvölgyi út 4.
Tel.: 391-0313, 391-0314
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
