Gyerekeink azonban elsősorban a szülők példáján tanulnak. Vérmérséklet kérdése is, ki hogyan reagál a bosszantó helyzetekre, és változó az egyéni ingerküszöb, ki mit tart egyáltalán bosszantónak. Persze sehol nincs mindig rózsaszín ködben úszó béke, ám az egészséges egyensúly azt jelenti, hogy tíz hétköznapi helyzetből kilenc közömbösen vagy derűsen zajlik a gyerek előtt, és csak egy jelent valódi viszályt.
Az érzékeny gyerekfülek meghallják az orrunk alatt pusmogott szitkokat, és észreveszik, ha a mamának állandóan durcás a képe. Elsősorban tehát nem a csúnya szavak kerülése a fontos, hanem a kisebb-nagyobb stresszhelyzetek pozitív megélése, a kiegyensúlyozott alaphangulat.
Természetesen így is előfordulhat, hogy kisgyerekünk ordibál, toporzékol és szidalmaz minket, mert nem vettünk nyalókát a pénztárnál, kikapcsoltuk a tévét, vagy nem a kedvencét főztük.
Viselkedésével magára vonja a figyelmet, vele foglalkozunk, ez pozitív megerősítésként hat: “így kell tennem, és mindenki rám figyel”. Ezt elkerülendő kimért hangon utasítsuk vissza, és ne reagáljunk hevesen kitörésére: így nem beszélünk, lehet, hogy dühös vagy, de akkor sem mondunk ilyesmit. Nem kell megmagyaráznunk, mit is jelentenek a szavai, ne keltsünk benne bűntudatot azzal, hogy megbántottságunkat hangsúlyozzuk. És valóban ne vegyük a szívünkre!
Életkori sajátosság, hogy akaratát mindenképpen érvényesíteni akarja, és indulatainak kezelésében még gyakorlatlan. Nyilván kipróbálja a máshol ellesett mintát. Hadd tapasztalja meg, hogy nálunk ezzel nem megy semmire.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
