Az olvasási nehézségek és a ritmusérzék közötti kapcsolat kutatásának két kulcsszereplője dr. Honbolygó Ferenc, az ELKH Természettudományi Kutatóközpont Agyi Képalkotó Központ tudományos főmunkatársa, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának adjunktusa és Kertész Csaba, az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskolájának hallgatója, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója. Velük készített interjút a 24.hu, ebből szemléztünk.
Világszinten 5-7 százalékra teszi a diszlexiások arányát a szakirodalom. A diszlexiát gyerekkorban diagnosztizálják, de egész életen át tart, sokakról csak jóval később, akár csak az egyetemen derül ki, hogy komoly olvasási problémával küzdenek, mert sokan, jól tudnak kompenzálni egy adott pontig, például az idegennyelv tanulásnál szokott kibukni a diszlexia.
A diszlexia okairól Dr. Honbolygó Ferenc elmondta, hogy a kutatók abban egyetértenek, hogy van genetikai háttere.
- Kapcsolódó: A diszlexia tünetei
Kertész Csaba elmondta, hogy zenetanárként találkozott azzal, hogy “a ritmusérzék, és azon belül is a tempótartás olyan képesség, ami nagyon nehezen fejleszthető: lehet benne javulni, de akár még profi zenészeknél is lehet olykor érezni, hogy a tempóval, ritmussal gondok vannak.” Ekkor kezdte el érdekelni, hogyha egy gyereknél a ritmikával kapcsolatos problémát vesznek észre, az összefüggést mutat-e egyéb kognitív területekkel, esetleg előrejelezhet-e más területen nehézségeket.
“A zene és a nyelv összefüggéseinek komoly szakirodalma van, és lehet tudni azt is, hogy a gyerekeknél vannak korai jelei annak, hogy később olvasási vagy nyelvi nehézségeik jelennek meg, és az egyik ilyen prediktor éppen a ritmusérzék lehet.” Kertész az úgy nevezett szenzomotoros szinkronizációs feladatra talált rá, ez olyan gyakorlat, amikor a zene tempójához alkalmazkodva egy egyszerű mozgásos feladatot kell végezni a gyerekeknek. Úgy néz ki, hogy találtak kapcsolatot a szinkronizációs teljesítmény és az olvasáskor lévő hibázás között.
Dr. Honbolygó Ferenc elmondta, hogy “egyre több olyan eredmény van, ami azt mutatja, hogy a diszlexiás gyerekeknél az entrainment vagyis a szinkronizációs feladat nehezebben működik, tehát nekik sokszor gondot okoz, hogy ezt az egyszerű ritmustartási feladatot megfelelően megcsinálják.” Ez azért is fontos eredmény, mert benne van a korai felismerés lehetősége, azaz, hogy kicsi korban már előrejelezhető a későbbi olvasási probléma. De érdekes abból a szempontból is, hogy húzza-e magával az egyik képesség a másikat.
“Mostanában kezdjük ennek az agyi hátterét is megvizsgálni: azt próbáljuk majd feltárni, hogy a zenében és a nyelvben mutatott ritmustartási folyamatok mennyire fednek át egymással.”
Sok kutatás kimutatta, hogy az olvasás fejlesztésében hatékonyak lehetnek a zenei feladatok, de nem teljesen világos egyelőre, hogy ennek mi az oka. A mostani magyar kutatás épp ezt igyekszik vizsgálni.
Kertész Csaba a feladatról, amit csináltatnak a gyerekekkel, elmondta, hogy “körülbelül ötéves kortól szokott jól menni, ez az az életkor, amikor a már könnyen tudnak külső ritmushoz igazodni. Más technikával már akár két és fél éves gyerekekkel is próbálkoznak, például videófelvétellel megnézik, hogy együtt mozognak-e a zenével, de az a módszer, amit mi használunk, az óvoda végétől érdekes.” Hozzátette, hogy az az időszak, amikor a ritmusérzéket különösen jól lehet fejleszteni, nagyjából az alsó tagozat végére zárul. Ha fejlesztésre gondolunk, akkor az óvoda és az alsó tagozat lehet egy fontos időszak.
“Azt gondoljuk, hogy ezek a zenei módszerek, és itt egy friss kutatásunkra is kitérnék, amelyikben a táncháztól a Kodály-módszerig sok mindent bevetünk, egy csomó mindent adnak, amik mondjuk egy számítógépes tréningben nincsenek meg. Azt szokták mondani, hogy attól működnek ilyen jól a zenei tréningek, mert nagyon erős érzelmi pluszt adnak. Jó csinálni, élvezetes, jó élményeket tudnak megélni a gyerekek. Ennek az is a hatása, hogy tovább benne maradnak a tréningben, és nagyobb kedvvel jönnek vissza. És az említett társas készségekre is jók mondjuk ezek a módszerek, hiszen az, hogy együtt kell énekelniük, tapsolniuk vagy körjátékokat csinálniuk, az a szociális készségeiket is valószínűleg fejleszti – mondta el Dr. Honbolygó Ferenc.
Forrás: 24.hu
Kapcsolódó cikkek
