“Miért nem randizol?”
A Parents.com szerzője, Andrea Arterbery szerint érthető, hogy a jó szándék vezet valakit, aki össze akarja őt hozni egy ismerősével. De ha azt mondja, hogy tökéletesen boldog és elégedett egyedülállóként, akkor azt komolyan is gondolja. Véleménye szerint, ha jön valaki, az nagyszerű, de ha nem, az is rendben van.
“Biztosan nagyon boldog vagy, és annyi mindent meg tudsz csinálni, amikor a gyerekeid a másik szülővel vannak.”
A szerző tapasztalata, hogy az egyedülálló szülők gyermektelenségben eltöltött ideje gyakran semmittevéssel telik, hogy kiengedjék a gőzt amiatt, amit a mindennapok során egyedül kell megcsinálniuk. Majd jön a rohanás, hogy kitakarítsa a házat, és felszámolja a hatalmas szennyes ruha kupacot. Tehát nem feltétlenül tudnak olyan sok feladatot elvégezni, mint amennyit szeretnének, és mindig hiányolják a gyerekeiket, amikor nincsenek otthon.
- Kapcsolódó: Hét tanács egyedülálló szülőknek
“Ki/hol van a másik szülő?”
Amíg a gyerekek boldogok és megfelelően gondjukat viselik, számít, hogy ki a másik szülő és hol van?
“Minden gyerekednek ugyanaz az apja/az anyja, igaz?”
Az egyik legilletlenebb, amit egy egyedülálló szülőtől kérdezhetünk, hogy a gyerekei ugyanattól az apától/anyától vannak-e. Ez nem a mi dolgunk.
“Nagyon elfoglalt vagy!”
A szerző szerint nem kell minden alkalommal erre emlékeztetni, amikor elhagyja a házat például a bevásárlás miatt, vagy hogy részt vegyen egy eseményen.
- Kapcsolódó: Egyedül maradtatok?
“Hogy csinálod?”
Nincs semmiféle recept. Az ember csak teszi a dolgát. Arterbery szerint van az a mondás is, hogy “Egy egész falu kell egy gyermek felneveléséhez” – a számára ez a családja. Van segítsége, így nincs mindig teljesen egyedül.
“Nehéz lehet mindkét szülőnek lenned.”
“Nem, igazából ez nem nehéz, mert én a fiam anyja vagyok. Miért tennék úgy, mintha az apja lennék? Ez nevetséges.”
“Most már tudom, milyen érzés egyedülálló anyának lenni. Alig várom, hogy a férjem hazaérjen. Ez kimerítő!”
Néhány napot nem lehet összemérni azzal, hogy érezheti magát valaki egyedülálló szülőként a mindennapokban, így nem érdemes összehasonlítgatni a kettőt.
- Kapcsolódó: Egyedül nevelem a gyermekem
“Gondolkoztál már azon, hol tartana a karriered, ha nem lenne gyereked?”
“Nem gondolkodtam azon, milyen lenne az életem a fiam nélkül. Igazából nem tudom elképzelni az életet nélküle” – írja Arterbery, és hozzáteszi, hogy minden rendben van és halad a munkájában.
“Szokott találkozni a gyermek az apjával/az anyjával? Ő is be van vonva?”
Amíg a gyerek boldog és megfelelően gondoskodnak róla, a szerző szerint nincs értelme azon gondolkodni, hogy a másik szülő mennyire van jelen a gyermek életében.
“Hol vannak a gyerekeid?”
Ha a gyerekei nélkül van egy egyedülálló szülő, nem feltétlenül szeretné azt a kérdést kapni, hogy hol hagyta őket. Valójában számít ez?
- Kapcsolódó: Kilenc tanács egyedülálló kismamáknak
“Megbántad, hogy gyereket vállaltál?”
Sokan feltételezik azt, hogy az egyedülálló szülők állandóan szomorúak és megbánták, hogy így alakult az életük. “A legtöbb esetben (főleg az enyémben) ez korántsem igaz. Szeretem a fiamat, és egyáltalán nem bántam meg” – írja a szerző.
“Csak fogadd el.”
Időnként nagyon nehéz lehet egyedülálló szülőnek lenni, hiszen egyszerre sok felelősség lehet a szülőn. Akárcsak bármelyik szülőnek, időnként nekik is szükségük van arra, hogy ezt kiadják magukból. Ha valamilyen problémával fordulnak hozzánk, a “Csak fogadd el/Lépj túl rajta” nem a legjobb tanács, amit adhatunk.
Cikk forrása: parents.com
Kapcsolódó cikkek
