- Az empátia fejleszthető már kisgyerekkorban, ha rendszeresen beszélgetünk a gyerekkel a saját és mások érzéseiről, valamint segítünk neki megnevezni és felismerni az érzelmeket.
- Hat egyszerű mondat különösen sokat segíthet az együttérzés kialakításában: például „Hogy érzed magad?”, „Mit gondolsz, hogyan érezte magát?” vagy „Mit tehetnél, hogy jobban érezze magát?”.
- Az empátiát leginkább a hétköznapi helyzetek fejlesztik: mesék szereplőinek érzéseiről való beszélgetéssel, mások nézőpontjának elképzelésével és az érzelmek elfogadó kezelésével.
Az empátia, az együttérzés az a képesség, ami segít észrevenni és megérteni mások érzéseit. Segít mások nézőpontját figyelembe venni, elfogadni, kapcsolatokat építeni és konfliktusokat megoldani. A hozzá kapcsolódó készségek fontosak az érzelmi jólléthez és a későbbi kapcsolataikban is.
Már kisgyerekkorban is segítheted fejleszteni az empátiát olyan mondatokkal, kifejezésekkel, amelyek az érzésekre és mások nézőpontjára és érzelmeire összpontosítanak. A következő kifejezések is ilyenek.
„Hogy érzed magad?”
A legelső dolog, hogy meg tudja fogalmazni az érzéseit a gyerek. A kisgyereknél például érdemes ehhez beszélgetni a négy nagyobb érzelemről, az örömről, a szomorúságról, a dühről és a félelemről. Segíthet felismernie ezeket az érzéseket, ha tudja, hogyan néznek ki. Ehhez miután megneveztétek az érzéseket, az arcotokkal is mutassátok, játsszátok el ezeket, miközben a tükörben is megnézitek. Például mutasd te magad is az adott érzést az arcodon, és kérd meg a gyermekedet, hogy utánozza le az arckifejezésed.
„Mit gondolsz, hogyan érezte magát, amikor ez történt?”
Amikor a kisgyerek már érti az érzésekre vonatkozó szavakat, és kezdi megfogalmazni, hogy hogyan érzi magát, kérdezd arról is, hogy szerinte hogyan érzik magukat mások. Ez nézőpontváltásra tanít, ami elengedhetetlen része az empátiának. Segít azt a szokást kialakítani, hogy észrevegye és elismerje mások érzéseit.
Ezekkel a mondatokkal is tanulhat az érzésekről. (Forrás: Getty Images)
„Mit tehetnél, hogy jobban érezze magát?”
Az empátia nemcsak arról szól, hogy együttérzünk valakivel, hanem arról is, hogy teszünk valamit azért, hogy támogassuk az illetőt. Ezzel azt taníthatjuk neki, hogy gondolkodjon azon, hogyan segíthet másoknak és tegyen a támogatásukért. Ez szintén segítheti a nézőpontáltást és hogy mások helyébe képzelje magát.
„Látom, hogy ez felzaklatott. Beszéljünk róla.”
Ez a kifejezés is segíthet elismerni a gyereked érzéseit, és azt mutatja, hogy ezek számítanak, figyelmet érdemelnek és rendben van beszélni róluk. Emellett pedig azt is látja, hogy felismered a rossz érzéseit és biztonságos teret nyújtasz a feldolgozásukhoz. Az érzésekről való beszélgetés segít abban is, hogy fel tudja ismerni és meg tudja fogalmazni az érzéseit. Amikor pedig azt látják, hogy elismerik az érzéseiket, ők is nagyobb valószínűséggel teszik ezt másokkal.
„Emlékszel olyan esetre, amikor te is így éreztél?”
Ez a kifejezés abban segíthet a gyereknek, hogy összekapcsolja a saját élményeit azzal, ahogyan mások érezhetnek. Könnyebben meg tudja érteni valaki más érzéseit, ha valami hasonlóra gondol, amit ő is átélt már.
„Rendben van, ha dühösnek/szomorúnak érzed magad.”
Ez segíthet abban, hogy a nehéz, erős érzéseket is normalizáld, és hogy tudja a gyereked, hogy nem kell elrejtenie vagy szégyellnie azt, ahogyan reagál és érzi magát. Ezzel azt is megtanulhatja, hogy az segít feldolgozni az érzéseket, ha hagyjuk azokat érezni, nem pedig elnyomjuk.
A mindennapi helyzetek segítenek a legtöbbet
Ahogy olyan sok más dolog esetében, az érzésekről és az empátiáról sem egyetlen nagy beszélgetés alatt tanul a gyerek, hanem az apró, mindennapi pillanatokból. Segíthet például, ha az esti mese olvasásakor megkéred arra, hogy képzelje magát a szereplők helyzetébe és beszéltek arról, hogyan érezheti magát és miért. Vagy amikor éppen sétáltok, kérd meg, hogy próbálja meg kitalálni az emberek arca alapján, hogy ki hogy érzi magát. Ezeknek a kis hétköznapi tanításoknak nagy hatása lehet.
(Forrás: huffpost.com)
Kapcsolódó cikkek
