A negatív emberek jelen vannak a mindennapjainkban, és ha nem figyelünk, előbb-utóbb felemésztik az energiáinkat. Elég csak kimenni a játszótérre pár órára a gyerkőccel, ha egy energiavámpír anyukával diskurálunk, jobban elfáradunk, mintha futottunk volna tíz kilométert.
Ugye te is kerültél már olyan helyzetbe, hogy egy ismerőssel folytatott beszélgetés közben megmagyarázhatatlanul elfáradtál, és azt érezted, hogy lemerültek a belső akkumulátoraid? Valószínűleg nem tudtad az okát, de szerettél volna minél előbb megszabadulni az illető társaságától. Hogy mi történt? Alighanem egy energiavámpírral találkoztál! Az energiavámpírok a legendákból ismert társaikhoz képest nem vérrel, hanem mások energiáival és jókedvével táplálkoznak. Folyamatosan olyan helyzeteket teremtenek, melyek során beszélgetőpartnerük energiájából, életerejéből töltekeznek.
Nehéz felvenni ellenük a harcot, de ha idejében felismerjük őket, bizonyos módszerekkel megvédhetjük magunkat negatív hatásuktól.
Tudat alatti támadás
Energiavámpír bárkiből válhat, ezerféle ok vezet az erőszívó-piócaságig: az éveken át tartó otthoni gyerekneveléstől, az újra felmerülő munkahelyi problémákon át, a pesszimista életszemléletig. Rettenetesen fárasztó hallgatni a folyamatos panaszkodást, vagy a véget nem érő történeteket egy általunk nem ismert család történetéből, és asszisztálni az egyszemélyes monológokhoz. Fontos azonban tudnunk, hogy az energiavámpírok többsége jóhiszemű, és általában nincs tudatában, hogy mennyire fárasztó. Sőt, ők vannak legjobban meglepve, ha szembesítik őket azzal, mit tesznek a környezetükkel. Ezek az emberek sok problémával küzdenek, és másokban csak a potenciális hallgatóközönséget látják, akiktől ideiglenesen energetizálva érzik magukat.
Kerüljük a panaszkodó anyukákat!
Van megoldás?
Az energiarablók támadása ellen nehéz, de nem lehetetlen védekezni. Ha már tudjuk, hogy egy energia-piócával van dolgunk, felkészülten várhatjuk a vele való beszélgetést. A legegyszerűbb, ha nem engedjük szóhoz jutni, és minél előbb megszabadulunk a társaságától. Persze ezt a legtöbb esetben nem tehetjük meg, ilyenkor érdemes megkérni, hogy fejezze be a panaszkodást, azzal úgysem tud változtatni a dolgon. Ne akarjunk tanácsot adni az energiavámpírnak, mert nagy valószínűséggel úgysem fogadja meg. Inkább mielőtt kikérné a véleményünket, dobjuk fel neki a labdát, és kérdezzük meg, “Most mihez kezdesz majd?”, “Szerinted, mi a legjobb megoldás?”.
Kérdésünkkel cselekvésre és gondolkodásra ösztönözzük, és nem hagyjuk, hogy belesüppedjen az önsajnálatba, és azt várja, hogy más oldja meg helyette a dolgot. Csak annyi figyelmet szenteljünk a problémájának, ami számunkra még nem megerőltető.
Mindenkiből válhat energiavámpír?
Velünk is bármikor előfordulhat, hogy egy olyan nehéz szakasz köszönt be az életünkben, amikor különösen szomjazzuk mások figyelmét és szeretetét. Hogy ne váljon belőlünk is energiavámpír, ne felejtsünk el pár fontos dolgot! Ne akarjuk ilyenkor boldog-boldogtalannak a nyakába varrni a problémánkat, ne másoktól várjuk, hogy megoldja a problémánkat, vagy sajnálkozzon a sorsunk fölött. Ha rossz hangulatban vagyunk, gondoljuk meg többször, mielőtt bárkit elárasztunk a panaszunkkal. Foglalkozzunk inkább önmagunkkal, próbáljunk meg egyedül rálelni a megoldásra.
Sokkal nagyobb lesz az öröm, ha saját magunk találjuk meg a kiutat. Keressük meg a probléma gyökerét, mi az, amivel már nem tudunk megküzdeni, mi tett boldogtalanná minket. Ha szükséges, forduljunk nyugodtan szakemberhez, vagy csatlakozzunk egy pszichodráma csoporthoz. Sokszor az is elég, ha egy olyan hobbit találunk, ami valós energiával tölt fel.
Kapcsolódó cikkeink a témában:
Kapcsolódó cikkek
