Szinte biztos, hogy te is láttál már kiabálva követelőző, hangosan síró, esetleg csapkodva-rugdosva a földön hempergő gyereket a boltban, a buszmegállóban, vagy akár az étterem közepén. A gyerek közvetlen közelében valószínűleg legalább egy kétségbeesett, szégyenkező, esetleg szintén idegesen kiabáló szülőt is felfedeztél. Sőt: talán már az is előfordult, hogy éppen te voltál az a tehetetlen anya, akinek a gyereke pont a legrosszabbkor jött ki a sodrából, magára vonva a környék összes emberének figyelmét. Lehet, hogy ilyenkor még azt is hallottad, ahogy összesúgnak a hátad mögött, esetleg rossznak vagy neveletlennek bélyegzik a fiadat/lányodat.
Hadd nyugtassunk meg: nem vagy egyedül.
Teljesen természetes, hogy a gyerekeket időnként elöntik a negatív érzelmek, és azokkal hirtelen nem tudnak mihez kezdeni. Ilyenkor – akárcsak a túl nagy mennyiségű víz a folyó medréből – kicsordul, kiáramlik a kicsikből minden, amit már nem tudnak egyedül kordában tartani.
Bár a kritikusabbak gyakran már egészen kis gyerekeknél is elvárnák, hogy szabályozni tudják az érzelmeiket, ironikus módon éppen az ezért felelős agyterület, a prefrontális kéreg fejlődik a legtovább, egészen az ember 25-26 éves koráig. A biológiai tényezők miatt tehát teljesen észszerűtlen elvárás, hogy a kisgyermekkor dühkitörések nélkül teljen el, akármilyen szemléletben és eszközökkel is neveled őt.
Nem könnyű jól kezelni az érzelemkitörést, de nem is lehetetlen.
Józanság mindenáron
A kiborulások során a legfontosabb, hogy próbáld megőrizni a hidegvéredet – még akkor is, ha a gyermek viselkedése zavaró vagy aggasztó, mert például dühében/szomorúságában/kétségbeesésében tör-zúz, torkaszakadtából üvölt vagy földhöz veri magát. Persze ilyen körülmények között nyugodtnak maradni egyáltalán nem könnyű, főleg egy nyilvános helyen.
„Ha a szülő észleli, hogy az ő haragja is felszökik, segíthet lecsillapítani a feszültséget, ha valahogyan hátrébb lép a helyzetből és légzőgyakorlatot hív segítségül. Ezt úgy érdemes elképzelni, hogy a kiborult, saját indulatai által elborított szülő a gyerekre nézve azt mondja, hogy »Most annyira feszültnek érzem magam, hogy úgy érzem, mindjárt kitör belőlem a vulkán. Látom, hogy dühös vagy, és segíteni szeretnék, de így nem megy. Most átmegyek a másik szobába és kicsit megnyugszom, utána itt leszek neked«” – magyarázza Pollák Éva tanácsadó szakpszichológus, a Mindwell szakmai vezetője.
Mivel a dühkitörések alatt a gyerek teljesen elveszíti az önuralmát, nagyon fontos, hogy a megfelelő mederben tartsd a viselkedését – vagyis megakadályozd, hogy valamiben, valakiben vagy saját magában kárt tegyen –, közben viszont mégis teret engedj annak, hogy kifejezze a legnehezebb érzéseit. Az egyensúly megtalálása nem egyszerű, de kezdetnek jó, ha például a nyugodtabb pillanatokban beszélgetsz vele arról, hogy mi az, amit még nagyon dühös, csalódott vagy kétségbeesett állapotában sem tehet meg. Amikor pedig már elöntötték őt a nehéz érzelmek, ösztönözd mély lélegzetvételekre, illetve a levegő elnyújtott, számolás melletti kifújására. Ha viszont a dühkitörések rendszeressé válnak, érdemes lehet szakemberhez fordulni, aki segíthet a gyakori kiboruláshoz vezető konkrét okok felderítésében és kezelésében.
Egyértelmű határok és a következetesség
A tanácsadó szakpszichológus szerint ahhoz, hogy a gyermek érzelmileg biztonságban érezze magát, nagyon fontos, hogy észlelje a határokat. Le kell tehát fektetni közösen a családi szabályokat; megbeszélni, hogy mit szabad és mit nem; megegyezni abban, hogy kinek mi a feladata; illetve kitalálni, milyen jutalmak és büntetések jöhetnek szóba annak érdekében, hogy a gyerek viselkedését a megfelelő keretek között tartsd. Mindezek tekintetében pedig rendkívül következetesnek kell lenni – figyelmeztetett Pollák Éva.
A fiad/lányod egészséges érzelmi fejlődéséhez elengedhetetlen az is, hogy sok biztatást halljon tőled, valamint lehetőséget adj neki arra, hogy amennyire csak tud, önálló legyen. Viszont értelmetlenül és elérhetetlenül magas elvárásokat ne fogalmazz meg felé. De ugyanennyire lényeges, hogy soha, semmilyen körülmények között ne tedd őt nevetségessé; lehetőleg kerüld a negatív megfogalmazásokat; illetve legyél érzelmileg elérhető a számára.
„Adjunk neki felelősséget, engedjük, hogy felfedezzen dolgokat. Biztassuk arra, hogy kérdezzen, és átszabja a határokat. Illetve meséljünk neki! Nagyon sok szuper könyv van már az érzelmekről” – zárta szavait a szakértő, aki az alábbi műveket ajánlja a témában:
- Aurélie Chien Chow Chine: Dühös vagyok (Gaston érzelmei sorozat)
- Innes Shona: A harag olyan, mint a páncél (Ölelj meg! sorozat)
- Lori Lite: A dühös polip
- Bálint Piroska: A Varázskert
- Deliága Éva, Lovász Hajnalka: Mit kezdjünk a szorongással?
- Barcs Kriszta: Így működik a lelked
- Mogyorósy-Révész Zsuzsanna: Érzelemszabályozás a gyakorlatban
Kapcsolódó cikkek
