Az Iowai Egyetem kutatói a Developmental Science szaklapban megjelent tanulmányukhoz azt vizsgálták, hogyan tanulják meg 16 hónapos gyermekek a nem szilárd tárgyak, például a zabkása vagy a ragasztó nevét. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a kisgyermekek könnyebben megtanulják a szilárd tárgyak neveit, mert változatlan méretük és alakjuk miatt egyszerűbben fel tudják ismerni azokat. A folyékony, ragacsos, nyúlós állagú tárgyakat viszont nem olyan könnyű azonosítani.
A legújabb kutatás azt mutatja, hogy ez megváltozik, ha a gyerekeket általuk jól ismert környezetbe helyezik, például amikor valamit éppen a szájukba kanalaznak. Ezekben az esetekben javul a szótanulás hatékonysága, mert az ilyen korú gyerekek ebben a kontextusban, evés közben szokták látni a nem szilárd tárgyakat – magyarázta Larissa Samuelson, az egyetem pszichológusa. “Ha ezeknek a tárgyaknak tesszük ki őket az etetőszékben ülve, jobban teljesítenek. Ismerős számukra a környezet, ami segít visszaemlékezni, és felhasználni a nem szilárd tárgyakról korábban szerzett ismereteiket” – mondta Samuelson.
Kísérletükben az egyetem kutatói Samuelson vezetésével 16 hónapos kisgyermekeket tettek ki 14 nem szilárd tárgynak, főként olyan ételeknek és italoknak, mint almaszósz, puding, gyümölcslé és leves. Miután megmutatták nekik a tárgyakat, a kutatók kitalált szavakat mondtak rájuk, például “dax” és “kiv”.
Egy perc múlva megkérték a gyerekeket, hogy azonosítsák ugyanazokat az ételeket más méretben és formában. A feladathoz a gyerekeknek nem volt elég ismerniük a formát és a méretet, hanem az állagukat is ki kellett próbálniuk, hogy kideríthessék, miből van az adott tárgy, és megadhassák a megfelelő nevet.
Nem meglepő módon sok kisgyerek örömmel veti bele magát a feladatba úgy, hogy turkálja, tapogatja, kóstolja, és – hát – dobálja a nem szilárd tárgyakat, hogy kiderítse, mik azok, és rájöjjön a megfelelő társításra a hipotetikus nevükkel. A kutatás azt mutatta, hogy azok tudták a legjobban megnevezni az ételeket, akik a legtöbbet “játszottak” az ételekkel. A kutatók úgy vélik, a feladat arra utal, hogy a gyerekek viselkedése, környezete (vagy helye) és a kísérletezés elősegíti a korai szókincs megszerzését. Ez a tanulás pedig összefüggésben áll az idősebb kori jobb kognitív fejlődéssel és működéssel.
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
