Tallie Z. Baram, a Kaliforniai Egyetem gyermekgyógyászati, anatómiai és neurobiológiai, neurológiai, fiziológiai és biofizikai, és neurológiai tudományok professzora az elmúlt 15 évben a gyerekek agyának fejlődését tanulmányozta a csapatával, hogy meghatározzák azt, hogy a korai élettapasztalatok mely aspektusai befolyásolják az agy érését, írja Baram a The Conversation portálon.
A közelmúltban publikált, több, állatokon és embereken végzett vizsgálat eredményeit összefoglaló tanulmányukban azt találták, hogy a kiszámíthatatlan vagy következetlen szülői magatartás megzavarhatja a gyermek érzelmi agyi áramköreinek fejlődését. Ez a mentális betegségek és a kábítószerrel való visszaélés fokozott kockázatához vezethet a későbbi életében.
A korábbi évtizedek során végzett kutatások azt találták, hogy a szülő, gondviselő viselkedése és az, hogy mennyire reagált a gyereke szükségleteire, fontos volt a gyermek érzelmi fejlődése szempontjából. A válaszok hiánya – például az elhanyagolás miatt – az élet későbbi időszakában az érzelmi problémák fokozott kockázatával járt együtt.
Számos tanulmány a “pozitív” vagy “negatív” szülői viselkedésnek a gyerekek agyfejlődésére gyakorolt hatásaira fókuszált, kevesebb figyelmet fordítottak a viselkedésmintákra, vagy a szülő kiszámíthatóságára és következetességére. Kiszámítható és következetes az a szülő, aki hasonlóképpen reagál az új helyzetekre, például amikor a gyermeket egy enyhe, kisebb esés éri, vagy kér egy új játékot. Hosszú távon azt is jelenti, hogy a gyerek tudja, hogy ki fogja elvinni az iskolából, mikor számíthat az ebédre, a vacsorára, vagy az alvás idejére.
- Kapcsolódó: Következetesség – kulcsszó a gyereknevelésben
Baram és csapata először egereken és patkányokon végzett vizsgálatokat, akiknél korlátozták a környezetükben a fészeképítéshez rendelkezésre álló anyagok mennyiségét, megváltoztatva az utódaikkal szembeni tevékenységi szokásaikat, hogy ellenőrizzék, ezáltal hogyan viselkednek az anyák a kölykeikkel. Majd emberek bevonásával végeztek tanulmányokat, és megfigyelték, hogyan viselkednek az anyák a strukturált játékok alkalmával, és hogyan befolyásolták a cselekvési mintáik a gyermekeik érzelmi és kognitív fejlődését.
Hogy számszerűsítsék az anyák viselkedését ezen alkalmakon, megmérték, hogy az egyik viselkedés milyen mértékben jelezte előre a következőt. Például az, hogy mennyire volt valószínű, hogy egy anya beszélt egy játékról, vagy megmutatta a játékot a gyerekének, jó előrejelzője volt annak, hogy milyen gyakran vette fel a gyermekét.
A kutatók ellenőrizték a gyereknevelés és a környezet további szempontjait, például a társadalmi-gazdasági helyzetet.
Valamennyi állatok és emberek bevonásával végzett vizsgálatuk során úgy találták, hogy a szülők kiszámítható viselkedésmintái jobb érzelmi és kognitív működést eredményeztek a gyerekeik későbbi életében. Míg a vizsgálatok elsősorban az anyákra összpontosítottak, Baram megjegyezte, hogy nagyon valószínű az, hogy ugyanezek vonatkoznak az apákra is.
Az eredmények azt sugallják, hogy nem csak a “pozitív” vagy “negatív” szülői nevelés befolyásolja a gyermek fejlődését. A gyerekek emocionális agyfejlődése szempontjából ugyanolyan fontos, hogy a szüleik kiszámítható és következetes módon neveljék őket.
Forrás: medicalxpress.com via theconversation.com
Kapcsolódó cikkek
