A játéknak különböző állomásai vannak, és időbe telik, amíg a gyermek az önálló játék után interakcióba is lép másokkal, és együtt játszik a játszótársakkal.
A közös játék előtti állomás az úgynevezett párhuzamos (parallel) játék. Ilyenkor a gyerekek például ha egy doboz építőkocka mellett ülnek, akkor sem együtt játszanak vele, hanem egymás mellett, függetlenül, és nem lépnek interakcióba a másikkal. Ez az utolsó állomás a játékban, mielőtt a többiek felé nyitni kezdenének. Ugyan a párhuzamos játék nem interaktív, mégis fontos szerepe van a fejlődésben.
A párhuzamos játék során tehát a baba vagy a kisgyermek többnyire a saját világában van, és a környezetében hasonlóan játszó gyerekek ugyanúgy az ő saját világukban vesznek részt. A magányos játéktól eltérően itt nem egy sarokba vonul el játszani a gyerek egy közös térben, vagy egyedül játszik otthon – és ugyan a saját tevékenységüket végzik, a párhuzamos játék közben a többiek közelében tartózkodva új ötleteket kaphatnak, hogy hogyan játszanak egy adott játékkal, ami megalapozza az interaktívabb játékot.
Tehát annak ellenére, hogy nem lép interakcióba velük, a párhuzamos játék során a kisgyerek tanul a társaitól. Figyeli őket, tudomásul veszi, mit csinálnak, végül ő maga is elkezdi utánozni, kipróbálni. Ez pedig megnyitja az elméjét a játék új lehetőségei előtt. Mivel egy közösségben végzett játék, így megismerteti a gyermeket a másokkal való szocializáció gondolatával – megalapozva a kooperatív játékot.
Ami a párhuzamos játék közben előfordulhat, hogy a gyerekeknek kisebb nézeteltérései lehetnek, ha éppen ugyanazt a játékot akarják használni, hiszen az osztozkodás ilyenkor még nehézkes.
Ugyan ebben a korban a gyermek ahhoz még fiatal, hogy barátokat szerezzen, de az egymás melletti játék jó kezdet. Ha például ugyanabban a csoportban tölt sok időt, még akár az is lehet, hogy választ néhány, számára különleges babát, kisgyereket, és gyakrabban játszik az ő közelükben.
Ez a fajta játék továbbá elkezdi megalapozni a további társas interakciókat. Például jobban láthatja mások érzéseit, ötleteit, azt, hogy a társai is rendelkeznek ezekkel, ugyanúgy, mint ő – tanul a körülötte lévőkről. Akár ennek megfelelően reagálhat is: például ő is sírhat, ha egy másik kisgyermek beüti a fejét, és sír. Ugyan nem tűnik úgy, hogy túl sok szocializáció folyik közben, a párhuzamos játék az első lépés ahhoz, hogy interakcióba lépjen a kortársaival.
(Forrás: whattoexpect.com)
Kapcsolódó cikkek
