Kisgyerek

Ezért hisznek a gyerekek a Mikulásban

A legtöbb szülő mesél a gyermekének egy robosztus, szakállas, vörös ruhába öltözött idős férfiról, aki az Északi-sarkon él, és a feladata, hogy egy, a jó és rossz gyerekek neveit tartalmazó lista alapján ajándékot adjon azoknak, akik megérdemlik.
2019. December 05.
Miért hisznek a gyerekek a Mikulásban? (Fotó: iStock)

A szülők megígérik a gyerekeknek, hogy ez az ember egy bizonyos napon, a sötétség leple alatt beoson az otthonukba, hogy elhozza az ajándékot azoknak, akik megérdemlik. Ehhez szükséges előkészíteni a cipőket, amelyeket kitisztítva tesznek a gyerekek az ajtóba, ablakba, hiszen ebbe rejti a jutalmat ez a bizonyos ember. Sokan úgy tudják, hogy a kéményen, kandallón át ereszkedik le a házba, és vannak olyan családok is, ahol süteményt és tejet is tesznek ki neki, hogy a rénszarvasszánon történő nagy utazása során, amely alatt bejárja az egész világot, tudjon harapni is valamit. Miért hisznek a gyerekek valami ennyire abszurd dologban?

Könnyen elhiszik a meséket?

Egyszerű lenne azt gondolni, hogy a gyerekek különösen hajlamosak arra, hogy higgyenek a fantasztikus dolgokban. Azonban a gyerekek nagyon sokat tudnak gondolkodni arról, amit mondanak nekik, sokan megfontoltak vagy szkeptikusok közülük. Arra kényszeríteni őket, hogy különösebb erőfeszítés nélkül higgyék el a hihetetlennek tűnő dolgokat, pedig kimondottan nehéz.

Egy tanulmányban, amely “Alice hercegnő” (“Princess Alice”) néven vált ismertté, a kutatók egy láthatatlan hercegnőről, Alice-ről meséltek a gyerekeknek, akiről azt mondták, hogy jelen van a szobában, ahol ők is, és a közelükben álló széken ül. A felmérés célja az volt, hogy megfigyeljék, a gyerekek csalnak-e egy teszten, ha azt hiszik, egyedül vannak a szobában, vagy ha ül velük egy felnőtt a szobában, esetleg ha azt mondják nekik, egy láthatatlan felügyelő van velük egy helyiségben. A gyerekek közül csak egyvalaki csalt a teszten, és sokan közülük még Alice hercegnő széke felé is néztek, sőt volt olyan is, akik megpróbálták megérinteni.

Egy másik, a “Cukorka Boszorkány” (“Candy Witch”) néven ismertté vált tanulmányban két felnőtt két különböző alkalommal látogatott el ugyanabba az iskolába, ahol meséltek a gyerekeknek erről a boszorkányról, és megmutatták nekik a képét is. Azt mondták a gyerekeknek, hogy a boszorkány néhány Halloween cukorkát elcserél egy játékra, amennyiben a gyerekek félre tudják tenni az édességet egy időre, és nem eszik meg addig (ez elég nehéz dolog egy kisgyereknek). A tanulmány során megkérték a szülőket is arra, hogy a gyerek előtt hívják fel a boszorkányt telefonon. A kutatás eredménye az lett, hogy a gyerekek többsége hitt a “Cukorka Boszorkányban”, sokan közülük még egy évvel később is.

A tanulmányokból is látszik, hogy ha a felnőttek erőfeszítést tesznek azért, hogy a gyerekek higgyenek valamiben, akkor ez egyszerűbben megy nekik. A gyerekek ugyanis érzékenyek az erőfeszítésekre, méghozzá jó okkal.

A bizonyítékokra hagyatkoznak

Ahogy az ismert a történelemből is, az egyetlen módja annak, hogy megismerjünk valamit, amit mi magunk még nem tapasztaltunk, ha a biztos tényekre támaszkodunk. A gyerekek is tudnak különbséget tenni fantázia és történelem között, fel tudják besülni a bizonyítékok erejét, és előnyben részesítik azokat az állításokat, amelyek tudományos tényekkel igazolhatók.

A gyerekek számára a különböző rituálék, hagyományok lehetnek különösen meghatározó bizonyítékok. Tehát a tettek hangosabban beszélnek esetükben a szavaknál. A Mikulás téma is hasonló dolog, hiszen egy társadalmilag gyakorolt, ismert rituálé. Az ehhez fűződő tradíciók pedig azt sugallják a gyerekeknek, hogy a Mikulásnak valódinak kell lennie – különben mégis miért csinálnák azt a szüleim, amit csinálnak? Miért mondanák el máskülönben újra és újra a történetét, miért kellene másért kipucolni a csizmácskát és az ablakba tenni, vagy miért tenné ki a tejet és a sütit a család este?

A Mikulás, a Fogtündér, a Húsvéti nyuszi mind olyan szükséges, természetfeletti alakok a kultúránkban, akik nem zavarják össze a gyerekeket azzal kapcsolatban, mi valódi és mi nem, hiszen a szülők alátámasztják a létezésüket bizonyítékokkal. A gyerekek nagyon érzékenyek a szülők cselekedeteire, ezért ésszerűnek tűnik számukra, hogy a Mikulás létezik. Az eredménye ennek a hit, hiszen Anya és Apa miért is hazudna?

(VIA)

Kapcsolódó írásaink: