Sokat hallunk arról, hogy a gyerekek számára milyen veszélyeket jelent a túlzott képernyőhasználat, idő előtti kütyüzés. Nem elég azonban, ha a gyerekeink képernyő-és kütyühasználatát korlátozzuk, arra is gondolnunk kell, hogy szülőként milyen mintát mutatunk nekik. Azaz, ha a szülők állandóan az okostelefonjaikat nyomogatják, bár a gyerekeiknek ezt nem engedik, rossz példával szolgálnak. A gyerekek ugyanis megtanulják, leutánozzák a szüleik viselkedését, ide értve a képernyőhasználatot is. A szülők által használt eszközök típusa és módja előrevetíti, hogy a gyerekeik mit és mennyit fognak használni a későbbiekben.
Noha a szülők több időt töltenek gyerekeikkel, mint évtizedekkel korábban, mégis az együttlétek, az interakciók minősége csökkent. Az Egyesült Államokban egy tanulmány szerint az 5-18 éves gyerekek szülei naponta több időt töltenek mobiltelefonjaikkal, mint a gyerekeikkel.
Mindenki tisztában van azzal, hogy a szülők médiahasználati szokásai jelentősen befolyásolják a gyerekeik kütyühasználati szokásait, mégsem egyszerű az önkorlátozás. A munka és az otthon, családi élet szétválasztása szinte lehetetlen akkor, ha mindig elérhetőek vagyunk, ha a technika és az azt használók állandó készenlétet kívánnak meg tőlünk.
“Csak egy perc” – ez az egyik leggyakoribb kifejezés, amit a gyerekek hallanak tőlünk, miközben a telefonjainkat nyomogatjuk. A technológia a társadalmi kapcsolatokat is alapvetően változtatja meg, beleértve a legfontosabb kapcsolatot: a szülők és gyermekik közötti kapcsolatot is. Szociológusok el is nevezték ezt a jelenséget technoference-nek (a tecnology és a refernce szavakból).
Az, hogy a szülők mennyire a hatása alá tudnak kerülni a digitális világnak alapvetően hat a csecsemők és kisgyerekek jólétére, a közöttük lévő interakciókra, a szülők figyelmére, késlelteti a nyelvi fejlődést, növeli a gyerekbalesetek számát.
Egy több mint hatezer, 8-13 éves gyermekeket vizsgáló tanulmány megállapította, hogy a gyermekek több mint egyharmada nem érzi azt, hogy ő fontos lenne, amikor a szülők a telefonjaikat használják étkezés, beszélgetés és egyéb családi idő alatt. Azok a gyerekek, akik ilyen családban nőnek fel, amikor a szülők figyelmét elvonja a telefonjuk, úgy érezhetik, hogy versengeniük kell a szüleik figyelméért. Emiatt ezek a gyerekek gyakran szomorúak, mérgesek, magányosak.
Éppen ezért a képernyőidő korlátozás nemcsak a gyerekekre kell, hogy érvényes legyen, hanem a szülőkre is. Kulcsfontosságú a gyerekek fejlődése szempontjából, hogy a szüleik csak rájuk figyeljenek, amikor együtt vannak.
Ironikus módon azt mondhatjuk, hogy a digitális technológia, amely arra (is) hivatott, hogy össze kössön bennünket éppen azoktól választ el, akik a legfontosabbak nekünk.
(Cikk forrása: medicalxpress.com)
Kapcsolódó cikkeink: