A legtöbb felnőtt megdöbbenve tapasztalja, ha gyermeke megüt másokat. A harag megijeszti, zavarba hozza a szülőket. Ha tisztában is vagyunk vele, hogy azért cselekedett így a gyerek, mert túlterhelt, vagy fél és bizonytalan, és nem tudja kezelni az érzéseit, akkor is vészhelyzetnek érezzük, és máris az jut eszünkbe, hogy megbüntessük. A büntetés azonban nem szünteti meg ezt a viselkedést, inkább csak növeli a gyermek félelmét, így az agressziót is. Az ütögetés, a fizikai agresszió leállításához azokkal az érzésekkel kell foglalkozni, melyek idáig vezették a gyermeket.
A legfontosabb a prevenció!
Fontos, hogy a mindennapokban a lehető legtöbbet megtegyük a gyermekünkért, olyan kiegyensúlyozott érzelmi állapotot biztosítsunk számára, ami el sem vezet el odáig, hogy bárkit is megüssön. Legyünk empatikusak, érdeklődőek, figyelmesek, érezze a gyerek, hogy biztonságban van. Vegyük komolyan minden érzését, sőt, beszélgessünk róla az érzésekről. Ez a fajta odafigyelés és biztos háttér sokat segít abban, hogy ne legyen agresszív a gyerek, vagy ha ez mégis előfordulna, könnyebben fogunk tudni segíteni neki.
Vegyél egy nagy levegőt!
Ha azt látod, hogy a gyereked megüt valakit emlékeztesd magad: azért üt, mert fél. Mondd el magadban, hogy képes vagy ezt a helyzetet jól kezelni, és emlékezz rá, hogy most az együttérzésedre van szüksége. Először is menj oda hozzá, hogy elkerüljétek a további eőszakos megnyilvánulást. A jelenléted sugározzon biztonságérzetet és modellezd számára az önuralmat, az önszabályozó viselkedést azzal, hogy szépen lassan beszélsz hozzá, mélyeket lélegzel és kifújod magadból a feszültséget.
Legyél gondoskodó, és javíts a helyzeten!
Talán egy másik felnőtt is van a közelben, aki a sértett gyermekről gondoskodik, ha viszont nincs, neked kell ezt megtenned. Karold át a gyermekedet, és nézzetek mindketten a sértett gyermek felé. “Nagyon sajnáljuk, hogy XY megütött. Mérges lett, és elfelejtette, hogyan kell ezt jól kifejezni. Reméljük, jobban érzed magad”
Kerüld a szemrehányást!
Segítsd gyermekednek az empátia elmélyítését azzal, hogy elmagyarázod neki: fáj a másiknak, amikor megüti. De ezzel együtt ne éreztesd vele, hogy ő rossz gyerek lenne a megtörtént ütés miatt. Ha rossznak érzi magát, az csak fokozza benne a félelmet. Félhet például azért, mert rosszasága miatt elveszíti édesanyja szeretetét, így csak még inkább frusztrált lesz.
Nézd a gyerek szempontjából!
A gyerek egy kis ember, aki könnyedén túlterheltté válik a mai világban. Őt is eláraszthatja rengeteg inger és érzelem, érezheti magát egyedül, félhet és lehetnek szorongásai is, csakúgy, ahogyan egy felnőttnek. Éppen ezért nagy odafigyelésre és együttérzésre van szükség, hogy biztonságban érezze magát, merjen beszélni az érzéseiről, illetve megfelelően ki tudja adni magából a felgyűlt ingereket.
Zökkentsd ki!
Légy kedves és megértő, ne büntess. Inkább segíts neki a félelme feloldásában. Nagyon fontos, hogy a gyerek nevén tudja nevezni az érzéseit, és megtanulja kezelni azokat a szülő segítségével. Adj lehetőséget neki sírásra vagy éppen nevetésre, hogy feloldódhassanak a félelmei, és akkor az agresszív viselkedés és megszűnik majd.
Ne tarts kiselőadást!
Természetesen szükség van arra, hogy a gyerek tisztában legyen azzal, helytelenül viselkedett. De mindenekelőtt arra van szükség, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, tehát elsőként arról biztosítsd, hogy mellette vagy. Ezzel az apró gesztussal kezdheted el feloldani a gyerek félelmét, ami az agresszióhoz vezetett.
Nem baj, ha sír!
Ha az agresszív viselkedése miatt kiszakítottad az aktuális környezetéből, az aktuális játékából, és emiatt sírni kezd, az nem baj. Legtöbbünk számára nehéz, amikor gyermekeink sírnak, de leginkább azért, mert nem tudjuk nézni a szenvedésüket. A korábban agresszív viselkedést tanúsító gyermek számára kifejezetten jót tehet ez az érzelmi megnyilvánulás. Ekkor nem feltétlenül kell sokat beszélni hozzá, inkább a gesztusaid legyenek beszédesek. Sugározd felé, hogy biztonságban van. Nem ekkor kell kivesézni az érzéseket, inkább csak hagyni kell, hogy megszabaduljon a feszültségtől. Ha azonban nem sír, azaz nem sikerült az érzelmeit felszínre hoznia, akkor nagy eséllyel újra meg fog ütni valakit, ha visszatér a játékba. Ebben az esetben érdemes egy kicsit elbeszélgetni vele a történtekről.
Taníts!
Amikor gyermeked is megnyugodott – lehet, hogy ehhez néhány órát is várnod kell -, érdemes egy kicsit elbeszélgetni arról, hogy mi is történt. Próbálj nem kiselőadást tartani, de beszéljétek át, hogyan kezelheti megfelelően az érzéseit úgy, hogy azzal nem sért meg másokat. Beszéljétek át, hogy ha legközelebb dühös lesz mondjuk a játszótéren, hogyan kell viselkednie. “Emlékszel, amikor ma a parkban megütötted azt a kisfiút? Emlékszel, mennyire fájt neki? Tudom, hogy neked is nehéz volt. Tudom, hogy annyira feldúlt voltál, hogy megütötted. Mondd el, mi történt…” – majd várd meg a reakcióját. “Dühös voltál rá? Túlságosan zsúfolt volt a homokozó? Féltél, hogy lerombolja az alagutadat? Megértem, miért voltál olyan ideges, hogy azt érezted, ütnöd kell. Mindenki érezte már magát ilyen mérgesnek. Ez természetes. Ennek ellenére nem szabad mást megütni. Az ütés fáj.” Tedd fel a kérdést: “Mit gondolsz, hogyan lehetne ezt legközelebb elkerülni?” Ha ő maga nem tud alternatívákat mondani, segíts neki. Szólhatnál nekem, vagy egyszerűen el is sétálhatsz, és kereshetsz egy másik játékot. Toporzékolhatsz párat a lábaddal, vagy tedd karba a kezeidet és közben szólj egy felnőttnek.”
Figyelj a saját érzéseidre is!
Nem csak a gyermekünk érzéseire és viselkedésére kell reflektálnunk, hanem a sajátunkéra is. Ne félj attól, hogy a gyermekeddel valami baj van, és ne érezd magad rossz szülőnek. Ne uralkodjon el rajtad a félelem, ettől csak a gyerek is feszültebbé válik. Legyél magabiztos, és tudd, hogy ezt a helyzetet is képes vagy jól kezelni. Ne fokozd, hanem oldd a félelmét, maradj együttérző, ismerje fel, hogy biztonságban van. Ha feloldódik a félelme, az agresszív viselkedés is megszűnik majd. (Cikk forrása: ahaparenting.com)
Kapcsolódó cikkek
