A gombaevésnek sok előnye van. A gombák fehérjéinek alkotóelemei, az aminosavak nagyrészt azonosak azzal, amire az emberi szervezetnek szüksége van saját fehérjéi felépítéséhez. A gomba ebből a szempontból értékesebb táplálék, mint a növényi élelem. Víz- és emészthetetlen rosttartalma magas, kis energiatartalmú étel, így fontos eleme az egészséges táplálkozásnak. Természetesen ha zsírban rántjuk vagy juhtúróval töltjük, akkor ez már nem igaz! A fehérjék mellett cukrokat, zsírokat, B-vitaminokat, káliumot és foszfort is tartalmaznak a gombák. A Távol-Keleten már évezredek óta hasznosítják gyógyító hatásukat, mifelénk, Európában ezek a tulajdonságok kevésbé ismertek. Minden gombafajban találhatóak cukorhoz kötött fehérjék, melyek serkentik az immunrendszer működését, így védik a szervezetet a megbetegedésektől. A legismertebb és leghatékonyabb a hipermarketekben és bioboltokban élő, vagy szárított formában kapható shii-take gomba, de az összetevő megtalálható a laskagombában vagy a termesztett csiperkében is, ám kevésbé hatékony változatában. A gombák emellett csökkentik a szervezet koleszterinszintjét is, különösen a laskagomba ajánlható erre a célra. Ezek a fontos vegyületek főzési hőmérsékleten nem bomlanak le, így a gombalevesben éppúgy megtalálhatóak, mint a nyers gombában.
Mitől lesz mérgező?
A gombák sejtfalának váza nitrogéntartalmú kitin, ami kis mennyiségben jótékonyan növeli az emészthetetlen anyagok mennyiségét, és ezért könnyíti a székletürítést, nagy mennyiségben azonban megterhelheti az emésztőrendszert. Az öregedő gombákban vagy állott gombás ételben megindul a fehérjék lebontása. Ennek során mérgező vegyületek keletkeznek. Előfordulhat tehát az is, hogy nem mérgező gombától kapunk mérgezést. Ez enyhébb esetben hasmenést jelent, de hányás is jelentkezhet, amit hosszan tartó gombaundor követhet. Elsősorban gyűjtött gombák esetében jelentkezhet az a probléma, hogy mivel egyes fémionokat összegyűjtenek környezetükből, fogyasztásuk veszélyes lehet, különösen akkor, ha nagy mennyiségekről van szó. Ilyen ionok például a kadmium, a réz, a nikkel, az arzén és az ón. A termesztett gombáknál ez azért nem fordulhat elő, mert rendszeresen ellenőrzik azt a közeget, amibe a spórák kerülnek. Ritkán ugyan, de előfordulhat gombaallergia, melynek kiváltója általában valamilyen speciális gombafehérje. Ez az allergia többi formájához hasonlóan lehet enyhébb, de akár életveszélyes is.
Hároméves kortól
Kisgyerekek esetében inkább csak hároméves kor felett próbálkozzunk gombákkal, elsősorban azért, mert nehezen emészthető és speciális fehérjéi allergizálhatnak. Nyugodtan adhatjuk a termesztett gombákat, de csak főzve vagy sütve, nyersen (akár salátában) csak később kerüljön az asztalra. A vadon termők közül a rókagomba és a vargánya szerepelhet a kisgyerekes család étlapján. A többi ehető gombafajjal kapcsolatban eleinte célszerű az óvatosság, de később ugyanúgy bevezethetőek, mint bármely más táplálék. A fokozatosságra természetesen ezúttal is ügyelnünk kell. Először kis mennyiséggel kezdjük, és figyeljük a hatást. Ha hasmenést észlelünk, akkor egy ideig várjunk az újabb próbálkozással.
Az általunk gyűjtött gombát mindig vizsgáltassuk meg gombaszakértővel! A gyilkos galóca töredéke is alkalmas egy emberélet kioltására, ne kockáztassunk!
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
