Bízhatsz benne, hogy csak a kezdeti nehézség része a reggeli ellenkezés, ám akkor sem szabad félvállról venni a problémát, ha így van. Az, hogy a gyerekek nem akarnak oviba (vagy iskolába menni) akkor is beárnyékolhatja a hétköznapokat, ha a beszoktatás gond nélkül ment, és az első napokban-hetekben úgy tűnt, megúsztátok nagyobb katasztrófa nélkül a tanévkezdést.
Bármit, csak ovit ne!
Nem könnyű ilyenkor okosnak lenni, néhány tipp azonban segíthet, hogy megjöjjön a gyerekek kedve az óvodához vagy iskolához. Mielőtt nagyon kétségbe esnél, jó, ha tudod, hogy szinte minden óvodás és iskolás átesik egyfajta krízisen, főleg az első évben: az otthonlét, a bölcsőde vagy a gondtalan ovis évek után nagy váltás nekik új környezetbe csöppenni és merőben új menetrendhez alkalmazkodni, a helyzetüket pedig a felhőtlen nyári szünet vége sem könnyíti meg.
A gyerekek számára nem megy mindig könnyen az otthonuktól és a családjuktól való elszakadás, ami teljesen érthető, ha pedig ti, szülőként is nehezen élitek meg az új időszak kezdetét, a ti feszültségetek is „átragadhat” az ovi- és iskolakezdőkre. Ha nem görcsöltök rá túlságosan, hanem próbáljátok lazábban venni az akadályokat, azzal észrevétlenül is sokat segíthettek a gyerekeknek. (Persze tudjuk, hogy mondani könnyű!)
Érdemes arra is felkészülnöd lelkileg, hogy a reggeli sírás, hiszti vagy a tiltakozás más formája az iskolai szünetek után is visszatérhet, sőt akkor is felütheti a fejét a „nemakarom”, ha betegség miatt tölt otthon hosszabb-rövidebb időt a legkisebb családtag.
Soha ne szidd le a gyereket azért, mert tiltakozik az ovi ellen!
Adj a gyerek szavára!
Nagyon fontos, hogy ha a kicsik korábban lelkesen jártak oviba vagy iskolába és hirtelen elmegy tőle a kedvük, megváltozik a viselkedésük, szemmel láthatóan szoronganak, a jó alvók felébrednek éjszakánként, újra bepisinek alvás közben, netán arról számolnak be, hogy bántják őket, semmiképpen se vedd félvállról a problémát! Próbálj velük nyugodt körülmények között elbeszélgetni, és ne vond kétségbe, amit mondanak!
Ami segíthet, ha nem a gyerek nem akar óvodába vagy iskolába járni
- Legyél türelmes a gyerekkel, hidd el, neki sokkal nehezebb ezen az időszakon átmenni, mint neked. Ne szidd le, ha sír, könyörög vagy kiabál reggelente, a kicsik még nem tudják úgy kontorllálni az érzéseiket, mint a felnőttek, a veszekedés pedig csak tovább növeli a bennük dúló feszültséget. Inkább szavakkal és ölelésekkel, örömteli közös programokkal próbáld bátorítani a csemetét!
- Legyél mindig őszinte: ne ígérj olyan dolgot, amiről tudod, hogy nem fog megvalósulni. A napközis gyerekeknek soha ne mondd, hogy ebéd után hazajöhetnek, vagy hogy „csak keveset maradsz oviban, mindjárt jövök is érted!”
- Biztos pontot ad a gyereknek, ha előre (és még jobb, ha együtt!) kitaláljátok, mit csináltok majd óvoda vagy iskola után. Beszéljétek meg, hogy elmentek fagyizni, mesét néztek, otthon játszotok vagy beugrotok a játszótérre, és valósítsátok is meg!
- A kicsikben dúló feszültség levezetése nagyon fontos, próbáld kifürkészni, hogy nálatok mi a legjobb módja ennek. Van, aki beszélgetéssel, mások rajzolással, szerepjátékkal vagy bábozással kerekedik felül a nyomasztó érzéseken, legyél ebben partner még akkor is, ha emiatt kicsit háttérbe szorulnak az otthoni teendők.
(Fotó: Getty Images)
Kapcsolódó cikkek
