A költözés a gyerek számára egészen más élmény, mint felnőttszemmel. Apa és anya ilyenkor elsősorban a racionális dolgok miatt idegeskedik: hogyan tudnak majd időre összepakolni, milyen nehéz lesz felvinni a bútorokat az emeletre, be fog-e férni az összes cucc az új lakásba, mikortól lesz netkapcsolat, milyenek lesznek a szomszédok… a sok intéznivaló mellett nem jut idő az érzelmi veszteségek boncolgatására.
Ám gyerekszemmel a költözés nem más, mint döbbenetesen fájdalmas búcsúk sorozata. Azt gondolnánk, hogy a gyerek rugalmas jószág: a család a legfontosabb viszonyítási alap számára, és mindegy, hogy hol alszunk, lakunk. Pedig érdemes figyelni arra, hogy mit érez a kicsi, még akkor is, ha nem beszél róla. Ha alaposan felkészítjük, és időt adunk arra, hogy megszokja a változás gondolatát, sokkal kisebb lesz a fájdalma.
Mikor érdemes elmondani neki? Minél hamarabb, annál jobb! Már a tervezés fázisába is vonjuk be, mondjuk el neki, miért van szükség a költözésre, és domborítsuk ki, hogy ezzel az egész család jól fog járni. Bátorítsd arra, hogy nyugodtan mondja el az érzelmeit, oszd meg vele nyugodtan a te félelmeidet is, ezzel bátorítod arra, hogy ő is szabadon kifejezhesse az érzelmeit. A költözésnek három fő szakasza van: a készülődés, a költözés napja és a letelepedés időszaka. Érdemes mindháromba aktívan bevonni a gyereket.
Készüljetek örömmel!
A készülődés idején a legfontosabb, hogy tudatosítsd a gyerekben: a változás nagyon is jó. Ehhez nyugodtan nagyítsd fel az új hely gyerekbarát előnyeit: a kertet vagy azt, hogy közel van a parkhoz, külön szobát kap, vagy a nagy konyhában együtt tud reggelizni az egész család, apa hamarabb hazaér a munkából, vagy így többször láthatjuk a nagyit.
Ezzel párhuzamosan nyomatékosan szögezd le, hogy a régi jó dolgok az életéből átkerülnek az új helyre is: a régi ágya, a játékai, a szeretett poszter a falon, a kistányérja, amiből enni szokott. Nagyon fontos, hogy a gyerek holmiját aggályos pontossággal pakold be, címkézd fel, és őrizd meg minden egyes darabját. Bár költözés idején nagy a kísértés, állj neki ellen, és ne most kezdd el szortírozni a holmiját.
Ha nagyon szeretnél néhány cucctól megszabadulni, és úgy véled, van rá esély, hogy nem veszi észre, akkor se dobd ki még ezeket a cuccokat. Jó köztes megoldás lehet, ha külön ládába pakolod, amit szíved szerint kidobnál, és ezt a dobozt nem pakolod ki az új házban sem. Ha a gyerek fél év múlva se keresi, ki lehet dobni, de ha mégis hiányozna neki valami apróság, akkor elő tudod venni a kamrából.
Költözzetek együtt!
A barátok-rokonok pakolás és cipekedés helyett gyakran ajánlják fel azt a segítséget, hogy elviszik a gyereket pár napra. Első pillantásra valóban jó ötletnek tűnhet megszabadulni a kicsitől a legnagyobb káosz idején, hogy majd az új, szépen berendezett házba jöjjön haza, de óvodás kor után ez már nem túl szerencsés választás. Az efféle hirtelen változás nagyon erős veszteségérzést kelt a gyerekben, ijesztő számára a tudat, hogy hirtelen elvész a legfontosabb, stabil pont az életében: az otthona.
Komoly szorongás alakulhat ki benne, és előfordulhat, hogy ezután hónapokig nem akar majd elmenni otthonról vagy mellőled, attól félve, hogy egyszerűen eltűnik, amit nem lát. Ha megoldható, szerencsésebb arra kérni a segítőkész barátot, hogy jöjjön el, és a költözés közben vigyázzon a gyerekre. A költözés izgalmas kaland a gyereknek, amelynek során megtapasztalhatja a változás stációit, és rácsodálkozhat a dolgok változékonyságára. A szobára, amely hirtelen kiürül, és sokkal nagyobbnak látszik, az új lakásnak, amely lassan megtelik az otthoni dolgokkal. Élmény az, hogy ma papírtányérból esszük a házhoz rendelt vacsorát, mert nincsenek meg az edények, és milyen furcsa az új vécére ülni.
Hogy mindezt véghez tudod-e vinni, az persze nagyban függ attól, hogy hány éves, hány darab és milyen temperamentumú gyerekekkel kell végigcsinálni. A költözés napja ugyanis tényleg fárasztó munka mindenkinek, és egy kisgyerek nagyon láb alatt tud lenni. Ha úgy érzed, nincs annyi energiád, hogy rá is figyelj, próbáld meg minél kevesebb időre elküldeni, és próbálj meg időt szakítani arra, hogy elbúcsúzhasson a régi otthonától, és mihamarabb üdvözölhesse az újat.
Búcsúzzatok lassan!
Ha messze költöztök, talán úgy gondolod, nincs miért visszalátogatnod a régi lakáshoz. Egy kis játszóterezés nem éri meg, hogy órákat üljetek a kocsiban, a lakásban mások laknak már, ciki lenne bekukucskálni az ablakukon, hogyan élnek ők. Meg aztán fel is zaklatná a gyereket, hiszen hiába kér, nem forgathatjuk vissza az idő kerekét, nem mehetünk vissza.
Tény, hogy sok gyerek valóban nagyon hevesen reagál, ha visszalátogatunk a régen látott helyszínekre. Elképzelhető, hogy sírni fog, elszomorodik – de ezektől az érzelmektől nem kell félni. A nosztalgia jó dolog, hamarosan megnyugszik majd, és könnyebb lesz elfogadnia az új helyet, ha megbizonyosodik arról, hogy a régi nem tűnt el. Megvan még, csak megváltozott. És a változás jó.
A régi kisboltban örömmel fogják majd üdvözölni, a szomszéd néni biztosan beenged, és talán a régi lakók is megengedik, hogy bekukucskáljatok. Igen, a dolgok megváltoztak. De ha adsz egy kis időt, hamarosan azt hallhatod, hogy örömmel meséli, milyen az új helyen lakni. És ahogy telnek a hetek-hónapok, lassan belakja az új lakást is. Hamarosan minden tele lesz a játékaival, ismerősként üdvözlik az új boltban, és amikor már a frissen festett falra is ráfirkált, ne kiabálj rá, inkább mosolyogj: mert ez azt jelzi, végre itt is otthon érzi magát.
Kapcsolódó cikkek
