Ha a házimunkáról van szó, a szülők általában két táborra oszlanak: az egyik oldal szerint már egészen kicsi kortól jó, ha feladatot kap a gyerek, amit minden körülmények között el kell végeznie. A másik tábor nem tartja a házimunka kérdést túl lényegesnek, és leginkább hajlik arra az álláspontra, hogy az otthoni teendők elvégzése a felnőttek dolga.
A pszichológusok véleménye a házimunkával kapcsolatban az évek során sokat változott. Régebben úgy gondolták, hogy a házimunkát az alábbiak alapján lehet a legkönnyebben megtanítani:
- Ha az életkornak megfelelő feladatokat adunk a gyereknek
- Jutalmazzuk a gyermeket a házimunkák elvégzéséért
A probléma, amellyel mind a pszichológusok, mind a szülők szembesültek, az volt, hogy ezek a stratégiák egyszerűen nem működtek. Igen, pénzzel rá lehetett venni a gyereket a mosogatásra, de soha többé nem tette meg, ha nem fizettünk érte. Idővel, még ha meg is jutalmaztuk valamivel, megtalálta a módját, hogy elkerülje a mosogatást, kifejezve, hogy utálja a házimunkát, és végül már nem törődött a jutalommal sem.
Ennek az az oka, hogy ez a stratégia figyelmen kívül hagyta azt, vajon mi motiválja a gyerekeket a feladatok elvégzésére. Mint kiderült, nem a jutalom. Valójában a gyerekek fejlődését vizsgáló tanulmányok már régen kimutatták, hogy a külső motiváció (jutalmak) kevésbé hatékonyak, mint a belső motiváció (kíváncsiság vagy természetes vágy).
Ezután más stratégia lett az ajánlott, a terv egyszerű volt:
Adj a gyereknek egy feladatot.
Ha a gyermek nem végzi el, meg kell tanulnia a természetes és logikus következményeket. Például, ha nem mosogatott el, nem lettek tiszta edények, amelyekből ehetett volna.
A probléma hamar nyilvánvalóvá vált – a gyerekek nem törődtek eléggé a következményekkel. Sáros padlón játszottak, szennyes ruhákkal volt tele a szobájuk, és simán ettek papírtányérból.
Máshol máshogy csinálják
Pszichológusok és antropológusok Közép-Amerika őslakos kultúráit figyelték meg, és azt találták, hogy a gyerekek azért végeznek házimunkát, és azért élvezték a segítségnyújtást, mert az anyjuk már egészen kicsi koruktól kezdve velük együtt végezte a teendőit, így a házimunkát is. Amikor ezek a gyerekek 2 évesek lesznek, természetes fejlődésük arra ösztönzi őket, hogy a szülő közelében legyenek, és utánozzák őket. Sok kultúrában a szülők kihasználják ennek az utánzási vágynak az erejét.
Vegyünk egy tipikus forgatókönyvet, ahogy a mi kultúránkban történni szokott.
A szülő elkezdi a padlót felmosni. A kisgyerek megpróbálja megragadni a felmosórongyot, kifröcsköli a vödörből a vizet, és megcsúszik a nedves padlón. A szülő azonnal felkapja a kisgyermeket, biztonságos helyre ülteti egy játékkal és a lehető leggyorsabban befejezi a felmosást. Egy nagyon kreatív szülő adhat a kisgyermeknek egy játékseprűt és felmosórongyot, amivel eljátszhat, persze valójában nem takarít.
Ahogy működik
Ha maradunk a közép-amerikai őslakos mintánál, akkor azt érdemes belátni, hogy a házimunkának valahogy természetesnek kéne lennie: a család minden tagja kiveszi belőle a részét, különösebb felhajtás nélkül. Ahhoz, hogy – maradva a takarításnál – egy gyerek képes legyen hatékonyan felmosni, gyakorolnia kell, ami bizony azt fogja jelenteni, hogy az első jó néhány alkalommal nagyobb piszkot csinál, mint amekkora volt. Azaz: ne hagyjuk ki a folyamatból, adjuk oda neki a felmosórongyot és hagyjuk, hogy takarítson. Vagy adjunk neki egy saját, kisebb méretű felmosót és hagyjuk, hogy közvetlenül mellettünk ő is felmossa a padlót. Igen, minden kétszer annyi ideig fog tartani, nem lesz hatékony, de mire a gyereked 6 éves lesz, úgy fog felmosni, mint egy felnőtt. Ha a házimunkát családi üggyé tesszük, az együttműködésre, empátiára és családi értékekre tanít.
A házimunkára való tanítás titka tehát meglehetősen egyszerű:
Hagyd, hogy a gyereked veled végezze a házimunkákat, és te is segíts neki. A gyermeked takaríthat, moshat, vásárolhat, főzhet veled együtt. Te viszont kitakaríthatod vele a szobáját, és segíthetsz neki a játékait rendbe rakni.
Nincs szükség jutalomra, ütemtervre vagy listára. A gyermeked azt teszi, amit te is teszel. A jutalom az, hogy együtt van veled és együtt végzitek el a feladatokat. Így lesz ez belső motiváció, természetes állapot, egyszerű megszokás.
Forrás: psychologytoday.com
Kapcsolódó cikkek
