A gyermeket mindenképpen elő kell készíteni arra, hogy kórházba megy. Életkorának megfelelően el kell magyarázni neki, hogy miért kell kórházba mennie. Értessük meg vele, hogy nagyon szeretjük, nagyon fog hiányozni, és amint lehet, meglátogatjuk, és haza fogjuk hozni őt!
Ha előre tudják, hogy a gyermeküknek kórházba kell mennie, már néhány nappal előbb beszéljenek neki róla. Fontos, hogy a gyermek tudja: ott kell maradnia, és ott is kell aludnia! Beszélgessenek vele, mondják el neki, hogy lesznek ott más gyerekek is, és a nővérke fog vigyázni rá, ő ad enni – inni, ő viszi fürdetni, neki kell szólnia, ha fáj valamije, vagy ha valamire szüksége van.
Együtt készítsék össze a holmiját, amire a kórházban szüksége lesz. Lehetőség szerint engedjék meg neki, hogy kiválaszthassa azt a kedvenc pizsamát, játékát, poharát, amit vinni szeretne. Ha váratlanul, sürgősséggel kell mennie a kórházba, akkor is mondják el neki, hogy mi fog vele történni!
Ha már bent vannak a kórházban, és el kell válniuk gyermeküktől, akkor nagyon fontos, hogy búcsúzzanak el tőle! Ne akkor “szökjenek el”, amikor nem veszi észre!
Egyre több gyermekkórházban van mód arra, hogy valamelyik szülő – akár az édesanya, akár az édesapa – állandóan a gyermek mellett legyen. Ha ezzel a lehetőséggel élni kívánnak, akkor forduljanak az osztályvezető főnővérhez, aki tájékoztatást tud adni. Ez után meg kell beszélni a gyermek kezelőorvosával a folyamatos benntartózkodást, aki az adott esetnek megfelelően intézkedik (más szabály vonatkozik a csecsemőjüket szoptató anyákra, a vidéken lakó szülőkre stb.).
Ha nem tud az édesanya vagy az édesapa huzamosan együtt lenni a gyermekkel a kórházban, akkor látogassák őt minél gyakrabban. A látogatások alkalmával hozzanak apró ajándékokat, meglepetéseket, testvértől, társaitól rajzot. Meséljenek neki az otthoni dolgokról, arról, hogy mi történt az óvodában/iskolában, mit üzennek a társai. Így továbbra is mindenről tudni fog, és nem érzi magát elszakítva a családtól.
Az a szülő cselekszik helyesen, aki őszintén előkészíti gyermekét arra, ami történni fog vele. Könnyebb elviselni az előre tudott kellemetlenséget, fájdalmat, mint a szorongást, a bizonytalanságot, félelmet. De mindezek ellenére ne higgyék, hogy a gyermekben nem lesz félelem, mégis megkönnyíti helyzetét az a biztonság, hogy neki a szülei mindent elmondanak, őszinték vele, és bízhat bennük!
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Gyógyhírek, a Heim Pál Gyermekkórház gyógyászati havilapja
Kapcsolódó cikkek
