Munka és család: az örök kérdés, miként lehet egyensúlyban tartani a két területet. Mindennap szembesülünk azzal, hogy az időnk véges a munkahelyi feladatok és az otthoni kötelezettségek (házimunka, gyereknevelés, logisztika, ügyintézés…) elvégzéséhez. Ha tágítjuk a kört, akkor a családi életünk természetesen nem csupán feladatokból áll, hanem kapcsolódásokból, örömforrásból is. A magánéletünk szerves részét kéne, hogy jelentse a saját magunkra fordított idő is, legtöbbünk általában éppen ebből csíp le, hiszen a munkahelyen helyt kell állni, a gyerekekkel együtt „kell” lenni, a házimunkát el kell végezni, bevásárolni muszáj. Jógázni, sétálni egy nagyot, elmenni a fodrászhoz…sokan ezeket vagyunk kénytelenek elengedni. Pedig tudjuk, hogy nagyon is fontos a – kissé elcsépelt kifejezéssel élve – énidő, nem csupán a saját jóllétünkre, hanem a családunkéra is erős hatással van.
Egyensúlyt teremteni munka és család között bizony sokszor lehetetlen kihívásnak tűnik. A kötelezettségek sűrűjében a work-life balance, azaz a munka és a magánélet /család egyensúlya gyakran felborul. Persze jól tudjuk, hogy az egyensúly szubjektív, egyénenként eltérő, hogy melyik területből, tevékenységekből kinek mennyire van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát. Vannak, akiknek a munka elsősorban az anyagiakat jelenti, míg mások valódi hivatásként tekintenek rá, és persze sokan vannak, akik valahol e kettő között látják el a munkahelyi feladataikat. Hasonlóan így van a gyerekekkel eltöltött idővel kapcsolatban is: míg vannak, akik akár hosszú évekig elégedettek az otthon töltött idővel, másoknak fontos a felnőttekhez való kapcsolódás, és nem maradnak otthon három évig (vagy még tovább), noha nálunk – szinte egyedüliként a világban – ezt megtehetnék. Ezért eljátszottunk a gondolattal: ha minden feltétel adott lenne (magyarán nem szorítana gazdasági kényszer) és valóban szabadon választhatnánk, akkor is dolgoznánk napi sok órában szülőként?
Akik otthon maradnának
Facebook-oldalunkon nagyon sok válasz érkezett kérdésünkre, ettől még természetesen nem reprezentatív a házi felmérésünk. Jelentős azoknak a válaszadóknak a száma, akik egyértelműen otthon maradnának, sokan egy egyszerű „otthon” választ adtak, míg mások kicsit bővebben kifejtették véleményüket. – Én szívesen lennék otthon – írja olvasónk, Ágnes. – Ha tehetném, minden percet a kisfiammal tölteném – írja Anita. Vera így látja: – Anya. Lavírozni a munka-gyerek-otthon háromszögben… hát… Egy másik olvasónk sok éve otthon van: – Főállású anya vagyok tizennégy éve itthon! Ezt választottam, és persze megtehettem, ezért köszönet a férjemnek! Majd egyszer a gyerekek is megköszönik évek múlva!
– Én itthon vagyok. És szeretem – írja Edina. Így folytatja: – Mikor dolgoztam, akkor azt is szerettem csinálni, mert a hivatásom a szakmám (bár gyalázatosan keveset fizet). De ez az egyik oka annak, hogy mikor dönteni kellett, simán tudtam azt mondani, hogy itthon maradok a gyerekekkel, úgysem jelentős kiesés anyagilag, ha összevetjük, mennyit kéne nagycsaládosként a betegségek alatt táppénzen lennünk.
– Ha megfizetnék rendesen, én is szívesen maradnék majd itthon támogatni a férjem és gyerekeim és a hobbimat ,,munkává” tenni, hogy a kötelezőkből kikapcsoljak – írja olvasónk. Hasonlóan vélekedik Tímea: – Jó pénzért főállású.
Mennyit kap ma egy főállású anya?
A kérdésre adott válaszok rendre érintik a közkeletű nevén főállású anyaság után kapott juttatást. A köznyelvben elterjedt elnevezés becsapós, mert nem csak anyák, apák is kaphatnak GYET-et, vagyis gyermeknevelési támogatást. Az jogosult rá, akinek saját háztartásában három vagy több kiskorú gyereke van, a legfiatalabb gyermek 3 éves korától annak 8 éves koráig jár. A GYET összege bruttó 28 500 forint, ebből még lejön a 10 százalék nyugdíjjárulék. A GYET nagy előnye, hogy beleszámít a nyugdíjra jogosító szolgálati időbe, sőt, nők esetében a kedvezményes nyugellátás igénylésekor a 40 év szolgálati időbe is. Fontos megjegyezni, hogy GYET mellett lehet dolgozni, de csak maximum heti 30 órában. Kivételt képez ez alól, ha teljes mértékben otthonról dolgozunk. Láthatjuk, hogy önmagában a GYET összegéből megélni lehetetlen, így azok a szülők, zömében nők, akik igénybe veszik, feltételezhetően vagy dolgoznak mellette vagy a családnak olyan anyagi biztonsága van, hogy egy fizetésből kiegyensúlyozott életet tudnak élni. 2022-ben az anyák 1,4 százaléka élt csak a lehetőséggel.
Négy évvel ezelőtt sajtótalálgatások övezték a kormányfő vonatkozó bejelentését. Ezek a találgatások (amelyek nem igazolódtak be), éppen a főállású anyaságról szóltak, és az akkori nemzeti konzultáció válaszaira alapultak. Abban ugyanis rákérdeztek, hogy támogatnánk-e, hogy az állam elismerje a valódi főállású anyaság intézményét, és a válaszadók 93,7 százaléka (1,27 millió ember) igennel felelt a kérdésre. Ez akkor azt sejttette, hogy munkaviszonyt jelentene a főállású anyasági, „rendes” megélhetéssel, egy javaslat bruttó 355 ezer forintot tartott 2019-ben méltányosnak. Ezekből a találgatásokból nem lett semmi, maradt a GYET jogosultsága és összege úgy, ahogy volt.
Akik dolgozni szeretnének
Olvasóink másik jelentős táborát azok alkotják, akik mindenképp dolgoznának (értelmezésünk szerint tehát nem elsősorban a pénz miatt): – Dolgozni! Dolgozok most is! Imádok anya lenni (bár olyan, mint hullámvasúton ülni), de nem csak ez vagyok, így nekem nem elég “csak” anyának definiálni magamat. Így érzem teljesnek magam! – írja olvasónk Brigitta. – Az élet ezen két területe között az egyensúlyt kellene megtalálni. Úgy teljes egy nő élete. Szerintem a munka is kell, hogy hasznosnak érezzük magunkat, hogy megálljunk a saját lábunkon – fejtette ki Renáta.
– Dolgoznék (ahogy most is teszem). Nekem a munkahely sokszor “pihenő” az otthonhoz képest. Kicsit nyugalmasabb és csendesebb. Amúgy meg szeretem a szellemi kihívásokat, amit a munkám többnyire megad, az otthoni lét viszont nem – írja Ágnes. Dorina így egyezteti össze a munkát és a családot: – Három gyermekem van, de akárhány legyen is, szerintem a két szerepet borzasztó nehéz összeegyeztetni. Itthonról dolgozom, a magam ura vagyok, és ez a szabadság lehetővé teszi, hogy harmóniában megférjen egymás mellett a kettő.
– Nekem dolgoznom kell. Muszáj, szükségem van rá. Hogy kiszakadjak, hogy kicsit felnőtt sztorikat hallgassak és pénzt tegyek a családi kasszába. Próbálok egyensúlyt tartani a család és munka közt, írta meg nekünk Erika. – Dolgoznék! Szeretek itthon lenni, de a munka és a társaság hiányozna – írja Éva nevű olvasónk. Csilla pedig várja már, hogy újra aktív lehessen, bár önironikusan ír: – Már négy éve itthon vagyok a gyerekekkel, és még egyet itthon leszek. Már alig várom, hogy dolgozhassak, aztán meg visszasírjam ezt az időszakot.
Az anyák nálunk összesen százatvan hétig jogosultak fizetett szülési és szülői szabadságra, ami az OECD-átlag (54 hét) közel háromszorosa, ez biztos, hogy kuriózumnak számít. A juttatások tekintetében egyértelműen azok járnak jobban, akiknek volt biztosított jogviszonyuk, a harmadik otthon töltött évben már nekik is alacsony, bruttó 28 500 forintos GYES jár, tehát itt azért nem kérdés, hogy ha valakinek egzisztenciális kényszer diktálja ezt a döntést, akkor mit is választ.
Azoknak, akik hosszú, akár öt-hat év gyes/gyed után térnének vissza a munka világába, bérezés és karrier szempontjából nincsenek könnyű helyzetben. Ennyi év kihagyás ma már mást jelent, mint húsz éve, és az otthon töltött évek miatt kevesebb gyakorlatot tudnak felmutatni, ami szintén a bérezésben jelentkezhet. Ez erősíti a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségeket is, hiszen ma még döntő részben a nők azok, akik otthon maradnak évekig a gyerekekkel.
Gyerekkel és dolgozni is, de hogyan?
Sokan írták azt is, hogy szeretnének dolgozni, de az egyensúlyt abban látnák, ha részmunkaidőben térhetnének vissza a munka világába. Ez az, ami a legnagyobb hiányosságok közé tartozik idehaza, 2019-ben a nők 4,5 százaléka néha vagy általában dolgozott otthonról, és 20 százalék mondta azt, hogy könnyen tudja befolyásolni, hogy mikor kezdődjön illetve végződjön a napi munkája. Utóbbi a nők 42 százalékának nem okoz gondot az EU-ban. A rugalmas munkaformák, a rész-, vagy távmunka egyfelől kicsi gyerek mellett nagyon előnyös, másfelől ez is erősítheti a nők és a férfiak közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenségeket, főként ha túl hosszan elnyúlik, és túlzottan a nőkhöz kapcsolódik. Könnyen kialakulhat az a helyzet is, hogy a részmunkaidőben dolgozó munkavállalót nem veszik elég komolyan, például azért, mert nincs sokat jelent. Ez meglátszódhat az előmenetelben és a bérezésben is. Vagyis kérdés, hogy ha lenne is több ilyen lehetőség az mit érne valójában, ha sok szakmában a nyolcórás bér sem elég ma a jó életszínvonalhoz, illetve ha – ahogy sokan hangsúlyozzák – a részmunkaidősök általában túlmunkát végeznek, hogy megtarthassák az állásukat.
Azok a nők sincsenek könnyű helyzetben, akik visszamennének dolgozni, ugyanis nem feltétlenül találnak bölcsődét. Ha az állami bölcsődében nincs elég férőhely, akkor marad a magánbölcsi, ennek díja azonban elérheti a havi 60-100 ezer forintot, így már nem feltétlenül éri meg – pusztán anyagi szempontból -, hogy a kisgyerekes nők is dolgozzanak. Láthatjuk, hogy valós választási helyzet igazából keveseknek áll fenn.
Olvasóink közül is sokan vágynának részmunkaidős, illetve home office foglalkoztatásra, például Csilla is: – Én dolgoznék is, de ha lehetne, otthonról.
– Főállású 3 gyermekes anyuka vagyok, szeretnék dolgozni, de home office-ban vagy max. 4-6 órában – írja Judit. Évi ezt írja: – Is-is, dolgoznék is, de csak 4 órában, hogy legyen időm a gyerekekre is. Mindenből kell egy kicsi, hogy egyensúlyban legyünk. Erzsébet is hasonló véleményt fogalmazott meg: – Dolgoznék, de max. 4 órában. Barbara számára így lenne ideális:– Félállásban, míg picik, ha nagyobbak, akkor teljes munkaidőben. Imádom a hivatásomat (tanító), de a gyermekeimet is.
Dóra pedig egy valószínűleg sokak számára szimpatikus megoldást üdvözölne: – A kérdés nem az, miből lehet megélni, én igenis minden anyának adnék annyi pénzt, hogy csak 4 órát dolgozzon! Aki akar, menjen, az se baj, ki milyen típus, aki nem, az meg éljen biztonságban és teljesedjen ki, akár dolgozik, akár otthon dolgozik, vagy mint feleség és anya „csak”. Rengeteg munka az, és nagyon becsülendő!
Kapcsolódó cikkek
