Így nevelj lelkiismeretes gyereket!
Mire számíthatsz ebben az életkorban
Egy kétéves kisgyerek azon kívül, hogy azt hiszi, hogy körülötte forog az egész világ, még nem sokat tud arról, hogy mi az, hogy felelősség. Azonban ő is pont annyira elfoglalt szeretne lenni, amilyennek téged lát. Ezért igyekezz meglátni abban is a pozitívat, mikor egyfolytában a lábad körül zsizseg, miközben próbálnád a mosatlant betuszkolni a mosógépbe vagy megfőzni a vacsorát. Ezek a tevékenységek adják az alapját annak, hogy mennyire felelősségteljes tini vagy felnőtt válik belőle.
Mit tehetsz?
Kezdd kicsiben!
A túl nehéz feladatokkal csak lelombozol egy kétévest, ezért kezdd könnyebbekkel: pl. kidobhatja a használt zsepijét a kukába, egy kis locsolókannával megöntözheti a virágokat vagy segíthet neked kiszedni a vizes ruhát a mosógépből. A “rakj rendet a szobádban” felszólítás egy ilyen pici gyereknek még túl komplex feladat, ellenben a “tedd be a cipődet a szekrénybe” abszolút megvalósítható számára is. Ha pedig elvégezte, amit kértél, hihetetlenül büszke lesz magára, amivel máris az ő kis önbizalmát építgeted.
Mondd el, mutasd meg!
A legjobb (és valószínűleg a legnehezebb) módja a felelősségtudat kialakításának a gyerekben, az, ha te magad is jó példát mutatsz neki. Te se dobd a slusszkulcsot az étkezőasztalra, hanem akaszd fel a helyére, és rakd el az újságokat, ahelyett, hogy szanaszét hagynád a kanapén. Egy másik jó módszer lehet, ha elmagyarázod és meg is mutatod neki, hogy hogyan végezze el a kért feladatot.
Például ahelyett, hogy azt mondanád “segíts összehajtogatni a ruhákat” mondd neki, miközben válogatsz és hajtogatsz, hogy “nézd csak, a zoknikat ebbe a kupacba teszem, a fehérneműket pedig ide, segítesz nekem te is?” (A kétéves gyerekek imádnak válogatni.) Ha túl sokáig tart elmagyarázni egy feladatot, akkor valószínűleg túl bonyolultat választottál neki.
Csinálj belőle játékot!
Ugye, hogy te is szívesebben csinálsz meg valamit, ha azt játéknak fogod fel? Tedd hát szórakoztatóbbá a portörlést, és kapcsolj be valami pörgős zenét, miközben akár táncra is perdülhettek. Vagy rendezzetek rendrakó versenyt: vajon ki tud több építőkockát a dobozba gyűjteni? Légy ötletes, és varázsold szórakoztató élménnyé a házimunkát!
Alakíts ki szokásokat!
A kicsik hamarabb elsajátítják a felelősségteljes szokásokat, ha minél kisebb korban rutint csinálsz belőlük. Kérd meg, hogy minden reggeli után tegye a tányérját a mosogatóba, az esti pancsit követően pedig együtt pakoljátok el a fürdős játékokat. Ebből látni fogja, hogy ezek az apró feladatok a mindennapi élet részei, és nem valami olyasmi, amit kizárólag a felnőttek csinálnak.
Állj hozzá pozitívan!
Ahelyett, hogy azt mondanád “ha nem ülsz le az asztalhoz, nem kapsz sütit”, mondd inkább azt, hogy “ha leülsz az asztalhoz, kapsz sütit”. Vagyis ultimátum helyett (ha nem csinálsz meg valamit, nem kaphatsz valamit) egy sokkal pozitívabb hozzáállás alakul ki a gyerekben is, ha a “miután megcsinálod, amit meg kell tenned, azt csinálhatod, amit szeretnél” elvét követed. A megvesztegetést azonban minden esetben kerüld! pl. “Ha elpakolod a játékaidat, kaphatsz sütit” – ezzel ugyanis nemcsak egészségtelen életmódra neveled, de elképzelhető, hogy lemond a sütiről is, csak hogy ne kelljen elpakolnia.
Adj teret neki (és légy türelmes)!
Sokszor fárasztó és idegőrlő kivárni, mire a gyerek végre felveszi egyedül a cipőjét, de hidd el, megéri, ha türelmes maradsz! Az is lehet, hogy nem lesz tökéletes a végeredmény, de nem baj, engedd, hogy próbálkozzon! Máskülönben – ha mindig közbe avatkozol és megcsinálod helyette – leszokik arról, hogy önállóan kísérletezzen számára új dolgokkal. Sőt, le fog szokni arról is, hogy neked segítsen, ha mindig belekötsz vagy kritizálod, hogy hogyan szedte össze a morzsákat, vagy miért lögybölte ki a vizet viráglocsolás közben. Kedvesen mutasd meg neki, de aztán hagyd, hogy hibázzon! Ne feledd, gyakorlat teszi a mestert!
Dicsérd!
A pozitív megerősítés nagyon-nagyon fontos! Ezzel segíted az egészséges önbizalmának kialakulását, és azt a magabiztosságot, hogy ő is meg tudja csinálni – ami pedig elvezet oda, hogy kialakuljon benne a felelősségtudat azokért a dolgokért, amik az ő feladatai. Mindig próbálj konkrét lenni, amikor megdicséred: ahelyett, hogy “ügyes voltál” mondd inkább azt, hogy “nagyon ügyesen beleszórtad Bundás vacsiját a tálkájába.” Azt is jó, ha hangsúlyozod, hogy azzal, amit tett, hogyan segített másoknak pl. “most, hogy szépen kiraktad mindenkinek a kanalát, mind leülhetünk az asztalhoz, és ehetünk is!”
Kapcsolódó cikkeink:
- 10 dolog, amivel a legtöbbet adod a gyermekednek
- Így dicsérd meg a gyerekedet!
- 7 tipp a gyerek szociális érzékenységének fejlesztésére
Kapcsolódó cikkek
