Nagyon fontos, hogy a fóbiák és bizonyos félelmek megjelenését gyermekkorban árnyaltabban kezeljük – olvashatjuk a gyogyhirek.hu-n.
A gyermekkori félelmek és szorongások teljesen megszokott jelenségnek tekinthetők, mint a pszichés fejlődés része.
A kisbabák például félnek erőteljes hangoktól, hirtelen zuhanástól, váratlan, hirtelen reakciótól. Egy éves kor körül megjelenik a szeparációs szorongás és a félelem az idegenektől. Később, már ovis korban jellemző, hogy megjelenik az állatoktól vagy képzeletbeli lényektől való félelem, illetve gyakori a sötéttől való félelem is. Ugyanebben az életkorban jelenik meg a rablóktól való félelem is.
Iskolás korban a félelmek már a realitáshoz kötődnek inkább (kortársak elutasítása, teljesítményszorongás, iskolafóbia). Kamaszkorban pedig a szociális félelemek kerülnek erőtérbe és megjelenik a nemi szerepekkel kapcsolatos dilemmák is, a halállal foglalkozás is újra megjelenik.
A gyermekkorban jelentkező félelmek közös jellemzője, hogy a szeparációtól és a szeretett személy elvesztésétől aggódnak a gyermekek. A gyermekpszichiátriában a gyermekkori félelmeket és fóbiákat óvatosan kezelik, többek között fel kell mérni, hogy a gyermeknek milyen volt az addigi fejlődése és az elvárhatóhoz képest miben tér el. Az is fontos, hogy adott félelem mennyire életkor specifikus, mennyire fér bele a normál pszichés fejlődés stádiumába vagy mennyire nem.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy milyen a gyermek környezete, milyenek a szociális körülmények és hogy milyen módon okoz szenvedést, funkcióromlást az adott probléma a gyermek, illetve a család életében.
- Kapcsolódó: Kell-e félni a kádmanótól?
Hogy mi a normális és mi nem, az ugye nehéz és bonyolult kérdés, a pszichológiában is. A fóbia abban tér el a normális vagy átlagos félelemtől, hogy az adott helyzetben az egyén reakciója eltúlzott, megpróbál mindent elkövetni, hogy a helyzetet elkerülje, ha pedig ezt nem tudja megvalósítani akkor extrém mértékben és irracionálisan fél, szorong.
Mindezen tényezők pedig olyan szinten befolyásolják az érintettek életét, hogy bizonyos hétköznapi funkciókat, mindennapi tevékenységeket nem tudnak ellátni. Gyerekeknél maradva: annyira fél az iskolától vagy benne valamilyen helyzettől, hogy rendszeresen kimarad az iskolából. Ekkor már mindenképp szakember segítségére van szükség.
Forrás: gyogyhirek.hu
Kapcsolódó cikkek
