Azonban bármilyen mozgékony is, még nem elég kitartó, nem szeret sokat gyalogolni. Fáradtan még nehezebb! Jobb, ha nem a hazasétálással megy el az idő, szálljunk közlekedési eszközre vagy vigyünk babakocsit.
Hazaindulás előtt egy-két ötlettel irányítsuk a kisgyereket a játék befejezése felé: – Most még csússzál kettőt, aztán megyünk, most megeszem a homokpogácsáidat, aztán indulunk.
Tartsuk is be, amit mondtunk, kezdjünk szedelőzködni, összepakolni, és menjünk lassan a játszótér széle felé. Biztos nem fog elindulni, ha hallja ugyan a felszólítást, de látja, hogy anyja tovább ül, beszélget.
Említsünk valami kívánatosat, ami otthon várja őt (finom ebéd, apa), vagy beszéljünk arról, hogy mit fogunk otthon együtt csinálni (mesélünk, gyurmázunk). Persze ez csak akkor ér valamit, ha nem üres ígéretekről van szó.
Ha van kézmosási lehetőség a játszótéren, hazafelé a kicsi kezébe nyomhatunk egy-egy almát, répát – de kekszet, ropit nem!
Csalogassuk egyre tovább, ösztönözzük valami érdekességgel a továbbhaladásra: ott egy érdekes madár, aranyos kiskutya.
Fussunk versenyt fától fáig, persze hagyjuk, hogy nagy igyekezetünk ellenére ő nyerjen.
Mondókákkal, kiszámolókkal adjuk meg a lépések ritmusát, élvezni fogja a trappolást.
Ha minden igyekezetünk ellenére dúl-fúl a hazamenetel miatt, hagyjuk, hogy kiengedje a gőzt. Nem érdemes kiabálnunk vele, mi már nem vagyunk abban a korban, hogy indulatainkat szabadjára engedhetnénk, ő még igen. Talán másnap jobb napja lesz.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
