Amikor a játszótéren a három és fél éves Sophie tökéletes angolsággal magyarázta szudáni származású édesapjának a homokpogácsa elkészítésének helyes módját, majd a kisfiam felé fordulva csicseregve magyarul kérte el a kék homokozólapátot, irigykedő sóhaj szakadt fel belőlem. Ez a kicsi lány már most jobban beszél, többet tud angolul, mint én, aki tizenöt évnyi (hát, jó, nem túl szorgalmas) nyelvtanulást tudhat maga mögött.
Lelki szemeim előtt felrémlettek a magolással töltött órák, ahogy a nyelvkönyv fölött görnyedve átkoztam Bábel tornyát, no meg az első izzasztó turista-útbaigazító makogás, aminek persze mutogatás lett a vége.
A nyelvtanulás rengeteg időt, energiát igényel felnőttkorban. Ezzel szemben egy újabb nyelv a gyerekekre látszólag minden erőfeszítés nélkül ráragad. Ha rendszeresen hallanak idegen szavakat, és elég korán elkezdik a “tanulást”, a magyar mellett akár több nyelvet is anyanyelvi szinten sajátíthatnak el. Arról persze sokan sokféleképpen vélekednek, hogy mit jelent az “elég korán”. Egyesek szerint az alapozást már csecsemőkorban kell elkezdeni, ugyanis kétnyelvűvé válni az egy anyanyelvű családban sok odafigyelést kíván, de mindenképp megéri.
A többnyelvű agy
Dr. Kovács M. Ágnes, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének pszichológusa az egyik legjelentősebb nemzetközi tudományos szaklapban, a Science-ben publikált cikket a kétnyelvű gyerekek tanulási képességeiről.
– Tizenkét hónapos, vagyis még nem beszélő gyerekeket vizsgáltunk, és azt kutattuk, hogyan képesek a kétnyelvű kicsik két nyelvet ugyanannyi idő alatt elsajátítani, mint az egynyelvűek, illetve okoz-e bármiféle zavart a piciknek a két nyelv elkülönítése, megkülönböztetése. A vizsgálat folyamán egyszerű szabályszerűségre építő, három szótagú szavakat játszottunk le a gyerekeknek. Az egyik szabályrendszerben az első kettő, a másikban az első és az utolsó szótag volt azonos. Így például le-le-mo, illetve le-mo-le. Mikor az egyik szabály szerinti szó hangzott el, felvillantottunk hozzá egy érdekes kis képecskét a képernyő jobb felén, amikor a másik szabály szerinti szót mondtuk, egy másik képet mutattunk, ezúttal a képernyő bal felén. A kicsik idővel megtanulhatták a rendszert, mert automatikusan a képernyő megfelelő részére néztek, mikor meghallották a kifejezést. A szemmozgást speciális készülékkel figyeltük, és azt tapasztaltuk, hogy a kétnyelvű kicsik mindig a jó irányba nézve várták a kép felvillanást, vagyis képesek voltak általánosítani a szabályt új szavakra is, míg egynyelvű társaik kizárólag az egyszerűbb (az első két szótag azonos, a harmadik különböző) szerkezetű szabályt tudták megtanulni, és csak akkor néztek a megfelelő irányba, mikor azt hallották. Vagyis a kétnyelvűek az egynyelvűekkel szemben könnyebben tanulnak meg különböző nyelvi szabályrendszereket. Nem lehet pontosan megmondani, milyen agyi folyamatok zajlanak a kétnyelvűek fejében, de valószínűleg speciális kapcsolatok alakulnak ki az idegsejtek között. Ez azért fontos és jó dolog, mert ehhez a rendszerhez egy újabb nyelv elsajátításakor sokkal könnyebben kapcsolódik az új információ, vagyis a gyerek könnyebben tanul majd.
Mennyi az elég?
A kétnyelvű gyerekek agyában tehát a szokásostól eltérő folyamatok zajlanak. Vajon milyen nyelvi környezet váltja ki azt, hogy ezen az úton induljon el a fejlődés?
– Azokban a családokban, ahol két vagy több nyelven folyik a társalgás a mindennapokban, magától értetődő, hogy a kisgyerek a többnyelvű fejlődés útjára lép – mondja a kutató. Ám egynyelvű családban ez már nem egyszerű. A gyereknek a napi kommunikációban, szituációkban, párbeszédekben, minimum negyven százalékban kell(ene) hallania az idegen nyelvet. Ennyi kell, hogy legalább annyira rögzüljön, mint a magyar. Az is fontos, hogy ezt még a kritikus időszakon belül tegye, amely egyesek szerint hat-hét éves korban, a legújabb kutatások szerint a pubertáskorral ér véget. Így anyanyelvi szinten, akcentus nélkül beszélhet majd több nyelvet.
Tehát ha úgy döntesz, hogy nekivágsz a korai nyelvtanításnak, ez hosszú évekre szóló elköteleződést jelent, a megszerzett tudás ugyanis nagyon hamar megkopik. Sok szülő kedvét szegi, hogy pár hónapnyi nyelvtanulás után a gyerek még mindig “nem beszél”. Fontos, hogy ne legyenek irreális elvárásaik. A kicsik először értenek, és csak aztán szólalnak meg. Ehhez azonban idő kell. Egy csecsemőnél nehéz lemérni egy tanfolyam hatékonyságát. Kérdés, hogy mi a cél. Ha a kicsit szeretnénk felkészíteni egy új hangkészletre, az idegen nyelv hatékonyabb befogadására, ezt érdemes már pár hónaposan elkezdeni. Összezavarni nem fogja, ez egészen biztos. Nem fog később megszólalni, nem fogja keverni a szabályokat, szavakat. Ám ahhoz, hogy anyanyelvi szinten, a magyarral együtt fejlődjön a nyelvtudás, a heti egy alkalom és a nyelvi kazetták hallgatása is kevés, még ha három hónaposan kezd is a csemete tanulni.
Játékosan
– Sokan, mikor azt hallják, hogy “nyelvtanfolyam három hónapos kortól”, felhúzzák a szemöldöküket – kezdi Kissné Hőss Klára, a Magyarországi Helen Doron Early English vezetője. – A nyelvtanulás ugyanis számukra egyet jelent a nyelvkönyvekkel, fordítási gyakorlatokkal, a magolással, és nehezen párosítják össze a vaskos szótár képét egy törékeny csecsemőével. De erre nálunk nincs is szükség. A csecsemőkori nyelvtanulás célja az alapozás. Inkább felkészülésnek nevezhető egy magyartól teljesen eltérő nyelv befogadására, a hangok és a kiejtés megismerése révén. Később a szavakhoz cselekvések, mozgás, képek is kapcsolódnak, így a kicsi kitalálja, megfejti a szavak jelentését. Pár hónapos csecsemőknél ez még természetesen nem működik, ők valamelyik szülőjükkel vesznek részt a foglalkozásokon. Énekelnek, táncolnak, mondókákat mondanak. Játékos körülmények között, jó hangulatban. Nincs lecke, szigor, kikérdezés. A kisbaba hallja az angol nyelvet heti egy alkalommal a foglalkozáson, és naponta kétszer cédéről mint háttérzenét. Így még akkor is, ha a szülők amúgy nem tudják a nyelvet, angolul beszélő környezet alakul ki a pici körül, ahol a magyar anyanyelvhez hasonlóan egyszerűen ráragad a nyelv. Módszerünk megkönnyíti a “nyelvtanuló” gyerekek dolgát, mert az egyszerűbbtől halad a bonyolultabb felé, élvezetes módon segíti a sok-sok ismétlést, s igazi kommunikációs célokat tűz ki a gyermekek elé.
Élményhez kötve
A nyelvtanulásnak nagyon eredeti, vidám formáját fejlesztette ki Egervári Krisztina és Koczkás Patrícia nyelvtanár. Módszerük az English Gymn & Fun(Bővebben itt olvashatsz róla!).
– Tanulás-lélektani kutatások igazolják, hogy azok az információk maradnak meg jobban emlékezetünkben, amelyeket izgalmas, kellemes élmények kísérnek – magyarázza Krisztina. – A gyerekek különösen fogékonyak arra, hogy különböző érzékszerveikkel egyszerre fogadják be az ingereket, és ezeket összekapcsolják. A mi foglalkozásainkon a mozgás, a zene, a játék és valami leírhatatlan jó hangulat társul az angol nyelvhez. A kicsik nem éreznek teljesítménykényszert, nem tanulnak szabályokat és helyes kiejtést – mindez a többi élménnyel együtt, észrevétlenül válik belsővé, a tudás részévé. Tanárainknak nem kell külön energiát fordítaniuk arra, hogy fegyelmezzék, lekössék a kicsiket. A hétköznapi élettel kapcsolatos játékokat játszunk, tornázunk és éneklünk, így könnyen magukévá teszik a gyerekek a mindennapok szókincsét. A foglalkozások “mellékhatása”, hogy az általunk használt eszközök fejlesztik az egyensúlyérzéket, a finom- és nagymozgást, valamint a tanulási képességeket.
Családi hagyomány
Szigeti Judittal édesapja – bár nem anyanyelve az angol – születésétől fogva angolul beszélt. Judit tehát valójában kétnyelvű környezetben nőtt fel. Négy gyerekénél ő is folytatja ezt a hagyományt.
“Egy nemzetközi karitatív szervezet munkatársaként külföldi kollégákkal voltam körülvéve, így a gyerekeim születésüktől megszokták, hogy több nyelven beszélnek körülöttük. Amikor Crystal vagy Angie vigyázott rájuk, természetes volt számukra, hogy angolul beszélnek, amikor pedig a nagymamánál töltöttek egy napot, megszokták, hogy magyarul többre mennek. Bár hároméves Eszter lányom nem értette, hogy hetek, sőt hónapok elteltével a nagymama hogyhogy még mindig nem beszél angolul.
Pici koruktól kezdve tanítom őket játékosan, kizárólag angol nyelven. Kicsi korukban jobban ment az angol, mostanában pedig, mivel magyar iskolába járnak, a magyart használják többet, így értelemszerűen magyarul fejezik ki magukat frappánsabban. Ami igazán számít, hogy mivel megszokták a többnyelvűséget, napok alatt belerázódnak a másik nyelvbe.”
Lényeg, hogy élvezzük!
Szurdi Réka tudatosan fordít energiát arra, hogy a másfél éves Dorka minden lehetőséget megkapjon a fejlődésre, tanulásra.
“A terhességem alatt rendszeresen hallgattam Mozartot. Miután Dorka megszületett, színes képeket raktam a pihenőszéke mellé, hogy azokat nézegesse. Énekeltem neki, táncoltam vele, vittem babaúszásra. Fejleszteni próbáltam minden lehetséges módszerrel. A csecsemőkori nyelvtanulásról egy szórólapon olvastam. Nyolc hónaposan beírattam a picit. Együtt jártunk foglalkozásokra, énekelgettünk, mondókáztunk, és Dorka teljesen felvillanyozódott tőle. Nem tudom megmondani, hogy van-e, lesz-e haszna annak, hogy ilyen korán elkezdett angolul tanulni. De ha már pár szó rögzül, ha ráérez a nyelv ízére, tempójára, és ezáltal a későbbiekben könnyebben tanul majd, már megérte. Csak nyerhetünk vele.”
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
