Nem kell folyamatosan gondoskodnunk arról, hogy csináljon valamit, a kezdeményezést hagyjuk rá. Manapság szó sincs ingerszegény környezetről, inkább az ellenkezője igaz: már a kisgyerekeket is elárasztják a játékok, programok, műsorok, vendégségek, szakkörök. Óvodáskorban elsősorban kötetlen játéklehetőségre van szükség, hogy újrajátszhassák a maguk szintjén a felnőttek világát. Így ügyesedik mozgásuk, fejlődnek képességeik – persze csak akkor, ha elegendő szabad idejük van. Ha mindig megmondja valaki a gyereknek, mit tegyen, elveszti kezdeményezőkészségét.
– Mindennap töltsünk együtt zavartalanul legalább fél órát, mindegy, hogy játszunk, mesét olvasunk, vagy beszélgetünk. Több időt is szánhatunk erre, de nem kell folyamatosan szórakoztatnunk a gyereket. Várjuk meg, hogy ő kezdeményezzen.
– Mindennap teremtsünk mozgási lehetőséget. Gyalogoljunk, szaladgáljunk, hancúrozzunk együtt.
– Mindennap jusson legalább másfél óra a kötetlen otthoni játékra.
– Mindennapos teendőinkbe vonjuk be, magyarázzuk el, hova és miért megyünk. Naponta egy elintéznivaló elég. (Gyerektempóban a szülőnek is!)
– Hetente legalább egyszer találjunk alkalmat az óvodán kívüli kapcsolatápolásra.
– A két hétvégi nap közül az egyiket lehetőség szerint töltsük otthon, a kertben, régi megszokott játszóterünkön. A másik napra tervezhetünk táncházat, kirándulást, bábszínházat, uszodát.
Ha a gyerek nem jár óvodába, természetesen ennél több, életkorának megfelelő elfoglaltságot is beiktathatunk a délelőtti órákban.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
